Az 1969-ben önkéntes tűzhalált halt Bauer Sándorra emlékeztek mintegy félszázan a mártír budapesti sírhelyénél januárban.
Kitért arra, hogy az önfeláldozó fiatalember osztálytársának, Szilágyi Jánosnak azt írta levelében, hogy „eszme nélkül nem él, csak létezik az ember, tűzhalált halok, akár csak az a csehszlovák fiatal, aki felgyújtotta magát, így tiltakozva az orosz megszállás ellen”. Szüleinek címzett búcsúlevelében pedig arról szólt, hogy „szeretnék élni, de most szénné égett holttestemre van szüksége a nemzetnek”. Rámutatott: Bauer Sándor az emberek melletti kiállást választotta, ezzel pedig a magyar szabadság hőse lett. „Tennünk kell azért, hogy a kommunizmussal szemben ellenálló hősök emléke ne merüljön feledésbe” – hangsúlyozta Ágh Péter.
Sántha Péterné (Fidesz–KDNP), Józsefváros alpolgármestere kiemelte: Bauer Sándor nagyon fiatalon hozta meg drámai döntését önmaga feláldozásáról, ami azt bizonyítja, hogy erősebb volt az erkölcs és az igazságosság melletti elkötelezettsége, mint az életösztöne. Az ő és a hozzá hasonló mártírok cselekedete a kortársak szemében sokszor érthetetlen, ugyanakkor az idő múlásával példaképpé válnak – jegyezte meg. Utalva arra, hogy Vácz Gyula, Bauer Sándor nagybátyja és a szobor állíttatója felajánlotta az önkormányzatnak az emlékmű tulajdonjogát, úgy fogalmazott: a politikailag sokáig kitagadott Bauer Sándort „így kapjuk vissza”, mert ő egy volt közülünk, „a mi vértanú prófétánk ő”.
Déri András, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének elnöke megemlítette: Bauer Sándor elhatározta, de senkinek nem mondta, mire készül, nevezetesen arra, hogy felhívja a figyelmet, hogy milyen állapotok uralkodtak még 1969-ben is Magyarországon. Nem szabad elfelejteni Bauer Sándor nevét, mert ő valóban a magyar nép hőse – állapította meg. Elmondta, oktatófilmet készítenek az 1956-os forradalom és szabadságharcról és hőseiről, s ezt történelem- vagy osztályfőnöki órákon le lehet vetíteni.
