Bauer Sándor áldozat volt

Amikor Bauer Sándor 17 éves ipari tanuló felgyújtotta magát, az nem öngyilkosság, hanem áldozat volt – vélekedett Tőkés László református püspök.

Tőkés László a hősök napjához kapcsolódó megemlékezésen megáldotta az 1969. január 20-án a Nemzeti Múzeum kertjében önmagát felgyújtó Bauer Sándor bronz mellszobrát, Hargitai Ottó alkotását, amelyet tavaly állítottak fel a józsefvárosi Mátyás téren. A református püspök arról is beszélt, hogy Bauer Sándor az „egészséges nemzetköziség” jegyében követte a prágai Jan Palach példáját a brassói Mózes Mártonnal együtt, akik szintén felgyújtották magukat a Csehszlovákia szovjet megszállása elleni tiltakozásul. A történelem folyamán mindig voltak olyan emberek, akik akár saját életük árán is fel akarták hívni a figyelmet az igazságra – tette hozzá. Utalt arra, hogy a korabeli sajtó öngyilkosságnak állította be Bauer Sándor tettét. Ezzel párhuzamba állította Tőkés László az 1959-ben halálra ítélt és kivégzett Tóth Ilonka medika ügyét, amelyet ugyancsak meghamisítottak – mondta –, és még hosszú ideig sokan rossz színben akartak feltüntetni.

A megemlékezésen felolvasták Kövér Lászlónak, az Országgyűlés elnökének és a rendezvény fővédnökének a levelét. Ebben a házelnök megállapította, hogy „Bauer Sándor története rettenetes történet”, amely egyszerre magyar és közép-európai. Az ő és társai tettei nélkül nekünk sem lenne szabadságunk – írta. Bauer Sándor önégetésével többre értékelte a szabadságot, mint az életet, hitte, hogy a szabadság mindennél többet ér, áldozatával pedig tehet valamit a magyar nemzetért – állapította meg Kövér László.

Ágh Péter, a Fidelitas elnöke beszédében kiemelte, Közép-Európa nemzeteinek hősei munkájukkal vagy önmaguk feláldozásával is jelezték: az emberek közé nem állíthat a kommunizmus szögesdrótokat, nem választhatja el őket egymástól. Utalt arra, hogy Bauer Sándor önégetésével kapcsolatban a sajtó nem írhatta meg az igazságot, tettének indítékait elhallgatták, kórházi ágyán pedig előzetes letartóztatásba helyezték.

Nem lehet elfeledni Bauer Sándor és Jan Palach tettét, mert ez az emlékezés a garancia arra, hogy sosem térnek vissza azok a szörnyű idők, amelyek életük feláldozására késztették őket – mondta januárban Helena Bambasová budapesti cseh nagykövet.

Az 1969-ben önkéntes tűzhalált halt Bauer Sándorra emlékeztek mintegy félszázan a mártír budapesti sírhelyénél januárban.

Kitért arra, hogy az önfeláldozó fiatalember osztálytársának, Szilágyi Jánosnak azt írta levelében, hogy „eszme nélkül nem él, csak létezik az ember, tűzhalált halok, akár csak az a csehszlovák fiatal, aki felgyújtotta magát, így tiltakozva az orosz megszállás ellen”. Szüleinek címzett búcsúlevelében pedig arról szólt, hogy „szeretnék élni, de most szénné égett holttestemre van szüksége a nemzetnek”. Rámutatott: Bauer Sándor az emberek melletti kiállást választotta, ezzel pedig a magyar szabadság hőse lett. „Tennünk kell azért, hogy a kommunizmussal szemben ellenálló hősök emléke ne merüljön feledésbe” – hangsúlyozta Ágh Péter.

Sántha Péterné (Fidesz–KDNP), Józsefváros alpolgármestere kiemelte: Bauer Sándor nagyon fiatalon hozta meg drámai döntését önmaga feláldozásáról, ami azt bizonyítja, hogy erősebb volt az erkölcs és az igazságosság melletti elkötelezettsége, mint az életösztöne. Az ő és a hozzá hasonló mártírok cselekedete a kortársak szemében sokszor érthetetlen, ugyanakkor az idő múlásával példaképpé válnak – jegyezte meg. Utalva arra, hogy Vácz Gyula, Bauer Sándor nagybátyja és a szobor állíttatója felajánlotta az önkormányzatnak az emlékmű tulajdonjogát, úgy fogalmazott: a politikailag sokáig kitagadott Bauer Sándort „így kapjuk vissza”, mert ő egy volt közülünk, „a mi vértanú prófétánk ő”.

Déri András, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének elnöke megemlítette: Bauer Sándor elhatározta, de senkinek nem mondta, mire készül, nevezetesen arra, hogy felhívja a figyelmet, hogy milyen állapotok uralkodtak még 1969-ben is Magyarországon. Nem szabad elfelejteni Bauer Sándor nevét, mert ő valóban a magyar nép hőse – állapította meg. Elmondta, oktatófilmet készítenek az 1956-os forradalom és szabadságharcról és hőseiről, s ezt történelem- vagy osztályfőnöki órákon le lehet vetíteni.

Döbrentei Kornél író, költő arról szólt: a szobor az életnek üzeni azt, hogy „van értelme az ellenállásnak”, ugyanakkor – miközben Bauer Sándor tettét a pesti srácokéhoz hasonlította – úgy látja, az áldozatvállalókkal manapság nem túl erős a szolidaritás. Hozzátette: úgy kell emlékeznünk, hogy gondoljuk végig, mi ezeknek a tetteknek a tanulsága napjainkban.

A hősök napjának megtartásáról 2001-ben határozott az első Orbán-kormány, A megemlékezéseket az első és a második világháború hőseiről minden év májusának utolsó vasárnapján tartják.