Mint közleményükben írták, tavaly mintegy 230 ezer hivatalosan bejelentett magyar állampolgár élt az európai országokban. Harmaduk Németországban, ötödük az Egyesült Királyságban, 13 százalékuk pedig Ausztriában. Számos új célországban is (Spanyolország, Olaszország, Hollandia) jelentős volt a növekedés – tették hozzá. Emlékeztettek arra, hogy a 2011-es népszámlálás szerint akkor 143 ezer magyar állampolgár élt egy évnél hosszabb ideig külföldön, további 70 059 pedig egy évnél rövidebb ideig. Ez a szám azonban csak „a külföldön élők minimum létszámának tekinthető” – fogalmaztak.
Rámutattak, hogy nincs pontos adat az elvándoroltak nemére, életkor szerinti összetételére, iskolai végzettségére, elvándorlási motivációjára, külföldön szerzett tapasztalataira és hazaköltözési szándékaira vonatkozóan. Ezeket a hiányosságokat igyekszik pótolni a nyolc délkelet-európai ország összefogásával megvalósuló SEEMIG-projekt kísérleti jellegű elvándorlókutatása, amely statisztikai hivatalok, kutatóintézetek, önkormányzatok részvételével kísérli meg feltárni a térség migrációs trendjeit.
Az uniós csatlakozás utáni években megnőtt mind a munkavállalási, mind a tanulási célú migráció, ennek ellenére korántsem beszélhetünk új magyar exodusról, hiába sugallja ezt a közbeszéd és a média – áll a Tárki jelentésében. A magyar migráció növekedése sokkal kisebb, mint a legtöbb posztszocialista országé – olvasható az Egyenlőtlenségek és polarizálódás a magyar társadalomban című dokumentumban. Hozzáteszik: mind a médiában, mind a hivatalos statisztikákban találunk egymásnak ellentmondó információkat a kivándorlás mértékéről.
Az első körben a KSH csaknem 50 ezer 15-74 éves ember országosan reprezentatív munkaerő-felvételi mintáját felhasználva mérte fel az elvándoroltak számát. A második adatfelvételnél közvetlenül a külföldön élőktől gyűjtenek majd adatot e-mailes és telefonos kérdőív segítségével külföldre költözésük okáról, a külföldön szerzett tapasztalataikról és hazatérési szándékukról. A KSH hangsúlyozta, a felmérés sikeréhez az szükséges, hogy azok a külföldön élők, akikhez hozzátartozóik elérhetőséget adtak meg, készek legyenek válaszolni a vizsgálati kérdésekre, illetve azokból a háztartásokból, ahol a kérdezők úgynevezett SEEMIG válaszadói kártyát hagytak, a kártyák eljussanak a külföldön élőkhöz, és ők regisztráljanak a megadott kutatási honlapon.
A közleményben olvasható, hogy a Világbank adatai szerint 2010-ben a délkelet-európai országok állampolgárai közül több mint 17 millió élt hazáján kívül. A viszonylag alacsony termékenységű térség egyre nagyobb mértékben függ a bevándorlók által hazautalt pénzösszegektől. Albánia és Moldova estében a bruttó hazai termék több mint tíz százalékára tehető a vándorlók által hazaküldött pénz. Ugyanakkor számos európai ország elöregedő társadalma támaszkodik a bevándorló munkavállalókra – mutattak rá.
