Prisztás-ügy: „visszük a nőt és a vagyont”

A gyilkosság büntetőperében a Fővárosi Törvényszéken hétfőn az egyik tanú arról beszélt, hogy eltúlozzák az áldozat vagyonát.

A tanú Prisztás vagyonáról többször elmondta, hogy a „városi legendákkal” és egyes tanúvallomásokkal ellentétben az nem volt egymilliárd forint, hiszen az akkoriban tízmillió dollárt jelentett, és „annyi pénze Magyarországon senkinek nem volt”. A tanú az áldozat ingatlanvagyonát 150-200 millióra becsülte, és elmondta, hogy a harmadrendű vádlott – aki az ügyészség szerint a gyilkosság helyszínére csalta az áldozatot – egy ingatlanügylet kapcsán 2-4 millió forinttal tartozott Prisztásnak.

A harmadrendű vádlott többször elsírta magát a tárgyaláson, miközben a tanúkat kérdezte.

A tanú elmondta, a harmadrendű vádlott tudta, hova ment a halála napján Prisztás, a vádbeli cselekmény után pedig a harmadrendű vádlott hívta őt telefonon, és „teljesen kész volt”, zavartan, szinte érthetetlenül „visítva” hívta a gyilkosság helyszínére, ismételgette, hogy „nagy baj van a Józsival”. A tanúnak úgy tűnt, utasításra cselekedett a harmadrendű vádlott.

Amikor Prisztás halála kapcsán elsírta magát a harmadrendű vádlott, a tanú célzásokat tett neki arra, hogy köze volt a gyilkossághoz, és úgy fogalmazott: „Tudod, mikor kellett volna összezuhannod?!” Mire a tanú annyit mondott: „tudom”. Erre rákérdezett az ügyész, mire a tanú még annyit mondott: a harmadrendű vádlott mellett „esett össze Józsi”. A tanú szóvá tette azt is, hogy a vádlott sok évvel később sem mondott neki semmit, mikor összefutottak és Prisztás megöléséről kérdezte.

Arra a bírói kérdésre, hogy az áldozat félt-e a halála előtti időszakban, kapott-e fenyegetéseket, annyit mondott: konkrétan nem, de azt mondogatta, hogy „az ember jobban figyeljen oda, maradjunk együtt”, ám akkoriban szinte hetente robbantottak, lövöldöztek a fővárosban.

Az ügyész szóba hozta, hogy Prisztás halála után, 1997-ben a tanút is megpróbálták megölni. Erre a tanú csak annyit mondott, egy parkolóban robbantottak, nem is biztos, hogy ő volt a célpont.

Egy korábbi tárgyaláson az egyik védett tanú – aki szerint Portik Tamás elsőrendű vádlottnak voltak rendőri kapcsolatai és rendőrspicli is volt – beszélt arról, hogy a Prisztás-gyilkosság utáni időszakban megpróbálták felrobbantani, súlyosan megsérült, de a rendőrség 30 nap elteltével lezárta a nyomozást. A tanú csak később kapott információkat arról, hogy Portik Tamás elsőrendű vádlott állhatott a merénylet hátterében.

Amikor az áldozat lányának jogi képviselője azt kérdezte, hogy a tanú Prisztás testőre volt-e, a tanú úgy reagált: az áldozatnak nem volt szüksége testőrre.

A tanú a tárgyaláson egy ízben azt vetette oda az elsőrendű vádlottnak: „nekem nincsenek rendőrségi kapcsolataim”, mire Portik Tamás úgy reagált, biztos helyről tudja, hogy a tanúnál jártak a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai az elmúlt két hónapban. Az elsőrendű vádlott szerint „irányított vallomások” születtek ellene ebben az eljárásban.

Az áldozat lánya, aki a hallgatóság soraiban figyelte a tárgyalást, mert korábban már tanúként kihallgatták, szót kapott a bírótól, és felindultan azt szegezte a kilences tanúnak: „visszük a nőt és a vagyont”. A lány szavaiból kiderült, hogy arra célzott: a gyilkosság után Prisztás élettársa a tanú felesége lett, őt pedig szerinte kiforgatták apja jelentős örökségéből. A lány megjegyezte azt is, hogy apja ingatlanai közül az egyiket azért nem kaphatta meg, mert tartozás volt rajta, a másikat azért nem, mert megölhették volna érte.

Az áldozat idős édesanyja a tárgyaláson tanúként arról beszélt: fia a meggyilkolása előtti napon elmondta neki, hogy egy ingatlanügy kapcsán találkozik a harmadrendű vádlottal.