A védett tanú a vádat alátámasztó, Portik Tamást terhelő vallomásában azt mondta, hogy az áldozat jó barátja volt, az 1996-ban elkövetett gyilkosság máig lesújtja, továbbá úgy tudja, Portik Tamás áll annak az ellene több mint egy évtizede elkövetett robbantásos merényletnek a hátterében is, amelyben ő súlyosan megsérült.
Közölte, állampolgári kötelezettségének érezte, hogy vallomást tegyen. A tanú elmondta azt is, hogy már sokkal korábban tett volna vallomást, ám Portik Tamás kiváló rendőri és médiakapcsolatai miatt őt és környezetét kezelték közellenségként. Kijelentette, hogy ő soha nem kötött vádalkut, „nem ütötték be” – azaz nem tudták együttműködésre késztetni a hatóságok –, soha nem volt rendőrségi besúgó, „nem úgy, ahogy az elsőrendű vádlott, aki be volt ütve, a rendőrségnek dolgozott”.
Ugyanakkor ügyészi kérdésre válaszolva azt is közölte, hogy Portik Tamásnak jó rendőri kapcsolatai voltak, például azok, akik jelenleg a V. László elleni nyomozás kapcsán előzetes letartóztatásban vannak. Ennyi éven át nem tudott volna itthon bujkálni – mondta a tanú az elsőrendű vádlottról, akit az 1990-es évek vége óta kerestek a hatóságok, és több mint tíz év elteltével tavaly nyáron fogtak el.
A védett tanú pénteki vallomásában nagyrészt alátámasztotta egy másik tanú, R. László vallomását, őt 2006-ban a kecskeméti maffiaperben 12 év fegyházra ítélték, de egészségi okokból jelenleg szabadlábon van. Abban a perben többéves szabadságvesztést kapott a védett tanú is, aki ebből elmondása szerint hármat magánzárkában töltött.
A védett tanú – a közelmúltban a tárgyaláson meghallgatott R. Lászlóhoz hasonlóan – elmondta, Portik Tamás emberei őt és R. Lászlót 1999-ben a belvárosban két alkalommal is autóba ültették, csuklyát húztak a fejükre és egy Budapest környéki házba vitték őket. Az első esetben Portik Tamás elmondta nekik, hogy az ő utasítására ölték meg Prisztás Józsefet, illetve két másik embert, majd a másik találkozón megeskette a védett tanút és R. Lászlót, hogy erről soha nem beszélhetnek.