Boross Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke búcsúbeszédében úgy fogalmazott, Katona Tamás 23 évvel ezelőtt kezdte meg nehéz munkáját: „igyekezett rést vágni a bozótban egy szebb, tökéletesebb Magyarország felé”. Számos vitában igyekezett meggyőzni azokat, akik azonnali Marshall-segélyben, adósságelengedésben reménykedtek – idézte fel. Hozzátette, Katona Tamás akkor volt külügyi államtitkár, amikor nem tudták, mit hoz a holnap. Akkoriban gondot okozott, hogy a terrorrendszereket nem egyformán mérték Nyugaton, a kétféle mérce „az egy és két terrort megélt országok között” sok vitára adott alkalmat – mondta.
az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének nyugdíjas munkatársa, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc értő kutatója volt. Az egyetem elvégzése után könyvtárosként dolgozott. Az 1960-as évektől a Magyar Helikonnál, majd az Európa Könyvkiadónál volt szerkesztő és műfordító. Az 1970-es évek elején az Európa, illetve a Helikon jelentős részben az ő kezdeményezésére indította meg a mintegy ötven kötetből álló Bibliotheca Historica sorozatot. Szintén az ő szerkesztésében indult a Pro Memoria sorozat. Katona Tamás 1990 és 1998 között országgyűlési képviselő volt, először az MDF, majd az MDNP színeiben. 1990 és 1992 között külügyminisztériumi, majd 1992-től 1994-ig miniszterelnökségi politikai államtitkár volt. 1994 és 1998 között az I. kerület polgármestereként is dolgozott. 2000-től 2002-ig pedig Magyarország varsói nagykövete volt.
Arra is kitért, hogy Katona Tamás a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagjaként élményszerű előadásokat tartott, színesen és sokoldalúan, iróniával és elegáns könnyedséggel beszélt, méltón emlékezve elődeinkre. Rendkívüli elismerést váltott ki, amikor beszédet mondott, megszólalt, színes egyénisége üdítően hatott mindenkire – hangsúlyozta. A korábbi kormányfő hangoztatta: Katona Tamás remek ember, jó barát és szellemes társalgó volt, sosem feledik, amit tett, mondott, hirdetett.
Fodor Pál, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója azt mondta, hogy egy oszlop dőlt le Katona Tamás halálával, hiszen oszlopa volt ő a magyar történetírásnak, bár szinte végig „a céhen kívül maradt”, nem járta végig a ranglétrát. Csak 2002-ben kapta első igazi történészi állását, mégis az ország egyik legismertebb, legkedveltebb történésze lett – mutatott rá.
