„Bajnai nem közgazdász, Matolcsy az”

Új autót talán, használtat viszont valószínűleg nem venne Gyurcsány Ferenctől Medgyessy Péter. Interjú.

– Csillag István gazdasági miniszter leváltása volt az utolsó lépés, ami miatt puccsot szerveztek 2004 nyarán a kormányfői posztról való menesztésére, amelynek nyomán végül Gyurcsány Ferenc lett a miniszterelnök. Pár évig utazó nagykövet volt. Gondolom, most is sokat utazik, hiszen az interjú előtti hetekben is külföldön volt. Mit csinál mostanában?
– Mindig is volt egy szűk ügyfélkörrel működő tanácsadó cégem. Jelenleg három külföldi megbízónak dolgozom, de ez a tevékenység semmilyen kapcsolatban nincs Magyarországgal, világpolitikai, gazdasági ügyekben adok tanácsokat. Nagyon sokat utazom, különösen a Távol-Keletre, Kínában és Indiában előadásokat is tartok. Nagy örömmel hallottam, hogy a kormány igyekszik erősíteni a keleti kapcsolatokat, és hogy Orbán Viktor Indiába utazik. Azt hozzátenném, hogy a keleti nyitás kezdete 2002-re és 2003-ra tehető. Politikai pályafutásom kellemes levezetéseként gondolok vissza az utazó nagyköveti munkámra, amely végül azért fejeződött be, mert miután személyesen nem mutatott nyitottságot, nyilvánosan is kritizáltam Gyurcsány Ferenc kormányfői munkáját.

– Egy koalíciós kormány miniszterelnöke volt. Ennyi idő távlatából biztos már összeállt önben, hogy melyek voltak azok a körülmények, amelyek különösen megnehezítették a kormányzást?
– A magyar politikai kultúra mélyen alatta van a nyugat-európai országokban tapasztaltaknak, de koalíciós kormányt vezetni még ott sem könnyű. Az én helyzetem azért volt még bonyolultabb, mert az SZDSZ nélkül nem tudtunk volna kormányozni, és ezt ők nagyon jól tudták. Idővel nagyon erős érdekérvényesítő tevékenységbe kezdett a liberális párt, amit nehéz volt elfogadtatni a koalíciós partnerrel, és sokszor az én elveimmel sem volt összeegyeztethető, amit akartak. Másik oldalról én pártonkívüli voltam, mert úgy gondoltam, függetlenként jobban tudom segíteni a koalíciós kormány összehangolását, és nemzeti konszenzust létrehozni létfontosságú ügyekben. Bár beléphettem volna az MSZP-be, sőt a szocialisták vezetője is lehettem volna, akkor nem így döntöttem. Nyilván másként alakult volna a magyar belpolitika, ha más utat választok.

– Volt olyan döntés, amelyhez a nevét adta, bár nem feltétlenül értett egyet vele a lelkiismerete?
– Amikor erre sor került volna, akkor megszűnt a miniszterelnökségem. Sok legenda szól arról, hogy mi volt a casus belli, ami a kormányfőségem végéhez vezetett. A valódi ok az volt, hogy megígértem: a száznapos program után, még a 2006-os választások előtt rendbe rakjuk a gazdaság egyensúlyát. A költségvetési hiány 2003-ban és 2004-ben csökkent, ezt a tendenciát akartuk folytatni 2005-ben is. Politikámmal, pontosabban annak árával sem az MSZP, sem az SZDSZ nem értett egyet.

– Lemondása utáni nyilatkozataiban az SZDSZ-t és annak korrupciós ügyeit tette felelőssé a történtekért. A liberális párt azóta szétesett. Érez ennek kapcsán elégtételt?
– Nekem egy-két személlyel volt vitám, őket azonban nem akarom megnevezi. Azért nem érzek elégtételt, mert a mai kurzussal ellentétben, amely szerint a liberalizmus ideje lejárt, én úgy gondolom, hogy helye van a szabadelvűségnek a világban. Emiatt nézem érdeklődéssel, hogy mi lesz a végkifejlete a Bajnai Gordon vezette konglomerátumnak, amelynek szerintem egy polgári liberális párttá kell alakulnia.

– Pártok eltűntek, új pártok születtek. Az MSZP is átalakult. Hogyan értékeli a szocialistáknál végbement változásokat?
– Szükség van új, friss gondolkodásra és szemléletre minden pártnál. Az MSZP-nél erre különösen nagy szükség volt. Ez a folyamat el is kezdődött az MSZP-ben, és azt hiszem, a változás jó irányba mutat. Ebben Mesterházy Attilának komoly érdemei vannak. Szerintem ugyanakkor az érdemi kérdésekben még keresik az utat, mert az energiák jelentős részét leköti a ki kit győz le, és hogy kinek hány mandátumot adjanak. Még nem alakult ki a Mesterházy vezette MSZP önálló, sajátos és megkülönböztető világképe, meg kellene hogy fogalmazzák saját magukat.

– A nagy nehezen kialkudott ellenzéki együttműködést sokan elégtelennek tartják. A két nagy, az MSZP és az Együtt azonban nyilván arról beszél, hogy ennél jobb megállapodást nem lehetett volna kötni. Önnek mi a véleménye?
– Nagyon sajnálom, hogy vannak olyan baloldali politikusok, akik ezt a megállapodást támadják, megpróbálják szétverni. Ezzel hatalmas károkat okoznak azoknak, akiknek a győzelmét egyébként áhítják. Persze nagyobb erőt jelentene, ha egy kihívója lenne Orbán Viktornak, különösen a jelenlegi választási rendszerben, de tudomásul kell venni, hogy összetettebb képet mutat az ellenzék.

– Említette, hogy bizonyos ellenzéki politikusok bírálják a Mesterházy–Bajnai-megállapodást. Gyurcsány Ferenc is ilyen. Mi a véleménye egykori sportminisztere politikai kvalitásairól?
– Gyurcsány vonatkozásában nem szívesen mondok véleményt, mert nem szeretnék elfogult lenni egyik vagy másik irányban. Az biztos, hogy jó szónok, lendületes, magával ragadó a stílusa. Ugyanakkor az is biztos, hogy nagyon sok embert taszít ez a stílus, a túlmozgása, a grimaszai. A politikának az is része, hogy valaki szerethető-e vagy nem szerethető. Klasszikus PR-szöveget használva, hogy valakitől vennék-e használt autót, vagy sem.

– Gyurcsánytól venne használt autót?
– Nem veszek használt autót.

– Új autót venne tőle?
– Új autót bárkitől lehet venni, mert arra garancia van.

– Akkor azt kijelenthetjük, hogy új autót talán venne tőle?
– Azt talán igen.

A teljes interjút a Magyar Nemzet szombati számában olvashatja.

Török László