A kommunizmus bukása nem igazolás a kapitalizmusra

Nyolcvanadik születésnapját ünnepli ma egyik rendszerváltó politikusunk, Pozsgay Imre.

2013. 11. 26. 5:12
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Még ellenfelei is kénytelenek egymás közt elismerni, hogy ha ön nincs, talán egészen másként, megalkuvóbban, lassabban vagy brutálisabban alakult volna a rendszerváltás folyamata. Hiszen belülről tompítani tudta az állampárton belüli keményvonalas szándékokat. Nem lehet, hogy ezt nem tudják megbocsátani önnek a politikai kútmérgezők mind a mai napig?
– Ha erre kimerítően válaszolnék, az majdnem önméltatás lenne. Azt hiszem, hogy én csak tettem mindig a dolgomat, s igyekeztem felismerni azokat a történelmi fordulópontokat, amelyeken lépni érdemes.

– Annak idején a Magyar Nemzet is szerepet kapott ebben a lépéssorozatban, hiszen a lakiteleki nyilatkozat ebben a lapban jelent meg először 1987 őszén.
– Igen, főként az akkori főszerkesztő-helyettes, Tóth Gábor leleményességét dicséri, hogy meg tudta jelentetni a dokumentumot 1987. november 14-én. Tehát ennek is szinte napra a huszonhatodik évfordulóját ünnepelhetjük. Érdekes, de jellemző módon Kádár Jánosnak egy különösebb rossz szava sem volt addig amiatt, hogy részt vettem a lakiteleki összejöveteleken. Amikor azonban megjelent egy napilapban, tajtékzott és pártfegyelmit akasztott a nyakamba. Pontosan tudta: azzal, hogy elolvashatta a fél ország, egészen más hatást fejt ki, és már nem lehet a szellemet a palackba visszatuszkolni. Ezzel ami addig csak száznyolcvan renitens gondolkodó értelmiségi összejövetele volt, onnantól meghatározó nagypolitikai eseménnyé vált.

– Egy év múlva Grósz Károly, az új pártfőtitkár pedig már fehérterrort és polgárháborús veszélyt emlegetett. Utólag egyesek tréfálkoznak a fenyegetésen, ám akkor ez korántsem volt vicces a pártállam első emberétől.
– Megvolt ennek is az előtörténete. 1988 nyarán felállt a vezetésemmel a program-előkészítő bizottság, amely arra az eredményre jutott, hogy az MSZMP-nek önvizsgálatot kell tartania a szovjet megszállástól kezdve mindenben. Előterjesztettük a Németh Miklós vezette kormány november 24-i megalakulására az úgynevezett demokrácia-csomagtervet, amely az egyesülési, a gyülekezési és a sztrájkjog helyreállítását egyaránt tartalmazta. Főként az egyesülési jog felvetése volt ezekből jelentős, hiszen benne volt már a többpártrendszer lehetősége. A tervtől az országgyűlés mindjárt megrettent, úgyhogy a kidolgozását rám bízta.

– Az ön október végi, határnyitást szorgalmazó nyilatkozata sem igen örvendeztethette meg az MSZMP legfelső vezetését.
– Természetesen ez és az újabb lakiteleki találkozó a mozgalom megalakításával is hozzájárult Grósz idegességéhez, ami azon a bizonyos november 29-i budapesti pártaktíván csúcsosodott ki. Olyan dolgokat kiabált, hogy ha ez így fog folytatódni, akkor vér fog folyni az utcákon, és fehérterror lesz. Ez már igen veszélyesen hangzott, hiszen a fegyveres testületek, a munkásőrség a kezében voltak. Az ijesztő beszéd engem is még nagyobb aktivitásra ösztönzött. Létrehoztuk a program-előkészítő bizottságon belül a történelmi albizottságot. A pártfőtitkár fitymálóan megjegyezte: bolsevik szokás, hogy a történelmet a párt írja. Azt válaszoltam: ez nem történetírás, hanem önvizsgálat. És ez óriási különbség.

A teljes interjút a Magyar Nemzet keddi számában olvashatják.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.