A Pálos rend, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend 2008-ban ünnepelte, hogy 700 évvel korábban megkapta a pápai elismerést. 1262-ben a veszprémi egyházmegye remetefőnöke (provinciálisa), különféle remete közösségeinek perjelei és remetéi IV. Orbán pápához folyamodtak, és arra kérték, hogy engedélyezze számukra Szent Ágoston reguláját. A pápa megbízta Pált, Veszprém egyházmegye püspökét, hogy látogassa meg a remeteközösségek kolostorait, vizsgálja meg a remeték ellátottságát, és ha elegendőnek találja, teljesítse kérésüket. A látogatás 1263-ban történt meg – olvasható a Balaton Világörökségéért Közhasznú Alapítvány közleményében.
Annak ellenére, hogy a remeteközösségek Ágoston-rendi szerzetesekké alakulása a Bakonynak és a Balatonnak a nyugati tájain indult el, a közvélemény a legkevésbé tud az itteni, legkorábbinak mondható Pálos-emlékekről, inkább foglalkozik a Pilis-hegységben vagy a Mátrában, illetve a Bükk-hegységben található Pálos-örökséggel. „Úgy gondoltuk, kötelességünk feltárni a valóságot, bemutatni, hogy ennek 2013-ban van a 750. évfordulója” – írták.
Ez a háromnegyed évezredes évforduló okot ad arra, és kötelez is, hogy Pál veszprémi egyházfő cselekedetéről, annak kihatásairól, ebből eredeztethető örökségünkről elgondolkodjunk, erről emlékezzünk – közölte az alapítvány szóvivője.
Pál püspök oklevele eredetiben nem maradt fenn, ám Gyöngyösi Gergely Pálos rendi történész 1522-ben megírta a rendje krónikáját, amelyet „Vitae Eremitarum Ordinis Sancti Pauli Eremitae”, röviden Vitae Fratrum néven ismerünk.
A Vitae Fratrumban (a Pálos rend történetében) szereplő, Pál püspök által felkeresett kolostorok többségét a későbbi szakirodalom hosszú ideig eltűntnek, illetve nem lokalizálhatónak tartotta. Sőt a szerzők még abban sem értettek egyet, egyáltalán hány kolostor szerepel a listán. Ma már egy kivételével a kutatások valamennyit, azaz mind a hatot azonosították.
