A megemlékezés előtt a bonyhádi Szeplőtelen Fogantatás templomban tartott misén Illés Albert jezsuita szerzetespap arról beszélt, hogy a székelység nem felejtette el szabadságát. „Isten igazságai közé tartozó érték, hogy a nép minimális szabadságát élje, használja anyanyelvét, ezen a nyelven tudjon imádkozni, megszólítani gyermekeit, tanulni, bontakozzon ki kultúrája” – mondta.
A madéfalvi veszedelemnek hivatalos jelentések szerint kétszáz, más adatok szerint négyszáz áldozata volt, köztük nők és gyerekek. A katonai fellépés megtörte a székelyek ellenállását, a vérengzés után indult meg a székelyek tömeges kivándorlása Moldvába, ahol csángók fogadták be őket. Nagy részük tíz év elteltével Bukovinában telepedett le. Közülük 4500-an román–magyar egyezmény alapján áttelepültek a Bácskába, ahonnan 1944-ben ismét menekülniük kellett.
Magyarországon a második világháború után kitelepített németek helyén, a Balaton-felvidéken, Tolna és Baranya megyei falvakban találtak új otthonra. A moldvai csángóságba olvadt székelyek végleg a Kárpátok keleti oldalán maradtak.
Az évfordulón Madéfalván háromnapos programmal várják a faluba látogató emlékezőket. Vasárnap a többi között székely hagyományőrző egyesületek több mint száz tagja szabadtéri előadáson adja elő az 1764-es tragikus eseményt és előzményeit.
Hétfőn tudományos konferenciát rendeznek a székely határőrségről, kedden a madéfalvi Siculicidium emlékműnél tartandó ünnepségen a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének képviselői is kopjafát állítanak.
