Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász The New York Times blogján megjelent, ötrészes, Egy kérdéses választás című vendégpublikációjában Kim Lane Scheppele, a Princetoni Egyetem jogászprofesszora szombaton azt írta, a Fidesz olyan választási rendszert tervezett, „amely lehetővé teszi a számára, hogy egy látszólag küzdelmes választással úgy nézzen szembe, hogy nincs reális esélye veszíteni”. „Ezzel a választással Magyarország így mesterévé vált annak a művészetnek, hogy valami olyasminek tűnjön, ami nem – olyan igazi demokráciának, amelyben szabad és igazságos választásokat rendeznek” – írta Scheppele.
Az Alapjogokért Központ az MTI-hez kedden eljuttatott elemzésében azt közölte: a jogászprofesszor tévesen arányos, azaz tisztán listás rendszerként állítja be a hazai szabályozást és rögzíti, hogy az új törvények „kiveszik Magyarországot az európai arányos képviseleti rendszerek közül”. A magyar választási rendszer azonban 1990 óta vegyes rendszerként működik, amelyben egyaránt jelen van a listás, tehát arányos elem és az egyéni képviselői, többségi ág is. Ennek kapcsán értelmetlen arról beszélni, hogy a kompenzációs szavazatok hogyan torzítják az arányosságot, hiszen a magyar választási rendszer sosem volt arányos – mutattak rá.
Az Alapjogokért Központ szerint emellett Scheppele írásai alapvető jogi, tárgyi tévedéseken alapulnak. A kritikákkal szemben a választókerületi határok törvényi szinten történő rögzítését az Alkotmánybíróság írta elő és az nem a jogalkotó önkényes döntése volt.
Scheppele cikkeiben figyelmen kívül hagyja, hogy a korábbi választókerületi beosztást még egy 1990 óta változatlan minisztertanácsi rendelet tartalmazta, ami nyilvánvalóan a baloldalnak kedvezett – jegyezték meg, hozzátéve: a szerző azt sem említi meg, hogy közös pártlisták esetében 1994 óta mindig is 10, illetve 15 százalék volt a bejutási küszöb. Az Alapjogokért Központ szerint Scheppele a választási szervekről írva nem veszi figyelembe, hogy a Nemzeti Választási Bizottság és a Nemzeti Választási Iroda is függetlenebb lett elődeinél, de félreértelmezi a Velencei Bizottság választókerületek arányosságára vonatkozó ajánlásait is, melyek alapján az új szabályozás a korábbival ellentétben már biztosítja a választójog egyenlőségét.
A központ úgy értékeli, a jogászprofesszor nincs tekintettel arra sem, hogy a határon túli magyarok szavazatuk és létszámuk súlyánál fogva sem lehetnek döntő befolyással a választások kimenetelére és súlyosan téved, amikor esetükben szabályozási hiányosságokról beszél. Ugyanis a határon túliak regisztrációja és szavazása ellenőrzött keretek között zajlik, adataikat a választási szervek folyamatosan összevetik a nyilvántartásokkal.
Ezenfelül Scheppele állításaival ellentétben összesen nem csak egy, hanem négy hazai nemzetiségnek lehet esélye kedvezményes mandátumot szerezni és a professzornak abban sincs igaza, hogy a politikai plakátokra vonatkozó szabályozás az utolsó pillanatban módosult volna alapvetően: arra ugyanis egy 2011-ben meghozott és 2013-ban alkotmányosnak talált kormányrendelet vonatkozik – fejtette ki az Alapjogokért Központ.
Még mikor meg sem jelent Kim Lane Scheppele alkotmányjogász angol nyelvű írása a The New York Times közgazdasági témájú blogjában, a Gyurcsány-közeli Galamus honlapja magyarul már az egész cikket közölte – írta február végén a Magyar Nemzet.
A lap ezzel kapcsolatban megjegyzi, „eddig is nyílt titok volt”, hogy az SZDSZ-barát Scheppele magyarországi és amerikai magyar balliberális barátaival együttműködésben rendszeresen támadja a magyar kormányt. Azonban az, hogy a Galamuson előbb fent volt a magyarra fordított cikk, mint az eredeti angol verzió, a jelek szerint arra utal, hogy a gyurcsányista portál a cikk fordítását nem szemlézte, hanem – a jelek szerint – előre megkapta Kim Lane Scheppele alkotmányjogásztól.
