Semmelweis: ezer külföldi hallgató évente

Az idén is nagy harcot kell vívniuk a bejutásért a Semmelweis Egyetemre (SE) felvételiző fiataloknak.

– Mekkora mértékű most az orvoselvándorlás?
– Azt tudjuk, hogy ha változó mértékben is, de az elmúlt években inkább nőtt a távozók száma, és érződik, hogy a komoly alulfinanszírozottság miatt egyre több orvos keresi a boldogulását külföldön. Nem baj, sőt kívánatos, hogy orvosaink, fogorvosaink, gyógyszerészeink néhány éves külföldi tapasztalat birtokában vágjanak neki hivatásuknak. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a tapasztalatgyűjtés ne jelentse az ország legjobb szakembereinek elvesztését. Sajnos arról nincs adat, hogy a távozók közül hosszabb- rövidebb idő után végül mennyien jönnek vissza. Márpedig ennek birtokában lehetne pontos képünk az elvándorlás mértékéről.

– Szakmai eszközökkel lehetne küzdeni a diplomások itt tartásáért?
– Az elvándorlás jelenségével mi nem nagyon tudunk mit kezdeni, hiszen a végzés utáni megélhetési lehetőségek külföldön egyértelműen jobbak, mint itthon. Nyugat-Európában nyolcszor, tízszer többet keres egy orvos, mint itthon, és ez még akkor is óriási különbség, ha egyébként a létfenntartás, a megélhetés drágább ott. Már hallgatói szinten is egyre kedveltebb célállomás egyébként Bécs, ahol ugyan többe kerül a megélhetés, de még így is nagyon megéri, és közel is van. Nagyobb anyagi megbecsülés nélkül nem tudjuk itthon tartani a szakembereket, de biztosan jó ideig várnunk kell még, hogy a bérek tekintetében komolyabb előrelépés legyen itthon.

– Hogyan hat az elvándorlás a háziorvosi rendszerre? Jelentkezik a szakemberhiány az ellátásban?
– Jelenleg a háziorvosi rendszer teljes átstrukturálódásának lehetünk tanúi. Egyre inkább eltűnőben van az a jelenség, hogy minden apró gonddal, bajjal a háziorvoshoz fordulunk. Ennek oka, hogy kevesebb az orvos, aki ellátja ezt a feladatot, és hosszú órákat kell várakozni a rendelőben, hogy bejusson a beteg. Egyre ritkábban fordul elő, hogy a lázas betegekhez naponta kijár a doktor, és otthon vizsgálja meg őket. A klasszikus, személyes orvos-beteg kapcsolat fokozatosan fellazul. Ez nem jó, de értelemszerűen adódik a szakma elöregedéséből. Problematikus, hogy sok az idős orvos, hiszen egy 75 éves idős ember már nem tudja sorban felkeresni az embereket az otthonukban, ugyanakkor így is nagy szükség van rájuk. A fiatalok elvándorlása pedig csak fokozza a problémát, hiszen nincs, aki átvegye a nyugdíjaskorú doktoroktól a munkát, nincs utánpótlás.

– A háziorvosi szakma nem vonzó a fiataloknak?
– A háziorvos felelőssége óriási, és bizony komoly bajba keveredhet, ha nem írta fel a megfelelő gyógyszert, vagy a betegnek valami baja lett. A retorzió persze helyénvaló, de egy háziorvosnak minden szakmai kérdésben egy személyben kell döntenie egy adott pillanatban és helyzetben, és az esetleges rossz döntés súlya is egyedül rá nehezedik. A hatalmas felelősség miatt ezt a feladatot valóban nem mindenki vállalja szívesen. Ezzel szemben, ha a beteget beviszik a kórházba, ott az orvosok közösen hozhatnak döntést, többen összedolgoznak, vagy éppen megkérdezik a főorvost, ha bizonytalanok. Ilyen helyzetben könnyebb dönteni, és kisebb a felelősség.

A teljes interjú a Magyar Nemzet keddi számában olvasható.