Hozzátette, hogy a gyerekek éveken át tartó gyógykezelése után ezek az élmények is hozzásegítik őket ahhoz, hogy „visszatérhessenek abba a környezetbe, amelyből a betegség kiszakította őket”. Úgy fogalmazott: a társadalmi felelősség alapján mindenkinek lehetősége van arra, hogy önkéntesként, „akár egy tálca süteménnyel” vagy bármilyen más segítő tevékenységgel hozzájáruljon ahhoz, hogy ezek a gyerekek minél hamarabb egészséges tagjai legyenek a társadalomnak.
Garami Miklós, a Semmelweis Egyetem II. számú Gyermekklinikájának főorvosa is megerősítette: csak a gyógyszeres kezelés nem elég a gyógyuláshoz. Ahhoz, hogy „teljes értékű gyereket adjunk vissza” – márpedig tíz gyerekből nyolcat meg lehet gyógyítani –, már a betegség diagnózisával együtt meg kell kezdeni a testi, lelki, szellemi rehabilitációt, amelynek kiváló helyszíne a zalaszabari tábor – tette hozzá.
