Nem is csináltak titkot az utódpártban abból, hogy nekik a kisebbségi kérdéskör csak haszonmaximalizálási szempontból fontos. Teleki László, az MSZP volt államtitkára 2009-ben egy tanulmányban lefektette: meg kell találni az egyensúlyt, hogy a rasszista MSZP-szavazók körében se legyen szavazatvesztés. Szabó Éva MSZP-s képviselő sem köntörfalazott: Veres János akkori felesége egy őszödi frakciógyűlésen amiatt aggódott 2008-ban, hogy egyes anyák olyan gyógyszereket képesek beszedni a magasabb segély érdekében, amelyek következtében súlyosan sérült gyermekek jönnek a világra.
A szalonképesnek álcázott rasszista alapmodell feltehetőleg Horn Gyula akkori miniszterelnök megnyilatkozása volt, aki 1998-ban miniszterelnökként indítványozta: a cigányság határolódjon el a bűnözőktől. Vagyis kollektíve bélyegzett meg egy egész – magát ráadásul nagyrészt magyarnak valló – etnikumot. Ebbe a kategóriába tartozik Kovács László huszonhárommillió román munkavállalóval való riogatása 2001– 2002-ben. Az MSZP akkori elnöke ezt úgy fogalmazta meg több variációban, hogy a kormány ráeresztené a huszonhárommilliós román munkaerőpiacot az országra. A 2004. december 5-i, kettős állampolgárságról szóló népszavazással beérett a lélektani hadviselés.
A külföldi média inkább más ügyekben mozgósítja magát. Se szeri, se száma a Magyarországot rasszista fészekként beállító tudósításoknak – kizárólag akkor, ha nem a baloldal van kormányon. Általában volt SZDSZ-es, balliberális közéleti embereket, volt és mai politikusokat szólaltatnak meg a riportokban, cikkekben mint aggódó független értelmiségieket.
További részletek a Magyar Nemzet csütörtöki számában.
