Persze ezzel várjunk még péntekig, ugyanis a szocialista politikus a párt küldöttgyűlésén jelenti be, hogy visszalép-e a korábbi országos tiszti főorvos, Falus Ferenc javára, aki így az MSZP, az Együtt–PM és a DK közös jelöltje lehet. Hogy a közös, ám gyakorlatilag ismeretlen jelöltet mennyire lehet felépíteni a következő két hónapban, az már más kérdés – pillanatnyilag nem úgy tűnik, hogy a leszegényedett MSZP és a hitelt kérő Együtt–PM sok száz milliót bele tudna tenni a kampányba, legfeljebb Gyurcsány Ferenc könnyen pénzzé tehető titkos kádkőkészletében bízhatnak. Persze péntek még messze van, az MSZP lázadói (köztük az ötödik kerületi kemény mag, akik nyíltan felszólaltak a koordinált indulás ellen) addig rendezhetik a soraikat, és felboríthatják a nehezen kiizzadt egyezséget.
Ami viszont már biztos: most sem sikerült elkerülni, hogy a kiválasztás bohózatba fulladjon. A fordulatos történetnek része volt a verbális háború is, csak úgy röpködtek az ultimátum, zsarolás, diktátum és egyéb kifejezések. Gyakorlatilag megismétlődött a Gyurcsány Ferenc lemondását követő miniszterelnök-kereső szappanopera 2009-ből, de most sokkal több – és hajmeresztőbb – név bukkant elő. Felmerült egy teljes színészválogatott (Alföldi, Balázsovits, Kulka), a „civilek” sorát erősítette városvédő, ügyvéd, választási szakértő és politológus, és erős csapatot alkottak a volt miniszterek is (Bárándy Péter igazságügy, Bokros Lajos pénzügy, Katona Kálmán közlekedés, Magyar Bálint oktatás). Szóba került az indítása volt ombudsmannak, egykori uniós biztosnak, jelenlegi polgármesternek, exkormányfőnek és korábbi parlamenti képviselőnek egyaránt. És persze hétről hétre búvópatakként felbukkant a szocialista Horváth Csaba, aki annyira szeretne főpolgármester lenni, hogy majd beleszakad az erőlködésbe. Az egyik titkos favoritnak, Magyar Györgynek legalább volt humorérzéke, amikor azt javasolta: ha már úgyis van egy focicsapatnyi jelölt, akkor tizenegyesrúgásokkal döntsék el, ki legyen Tarlós István kihívója.
Nem is volna baj ezzel, ha nem az ország legfontosabb településének, az 1,7 milliós lakosságú Budapestnek a vezetése volna a tét. (Nincs bajom az LMP-vel, sem a kereskedőkkel, de azért az viccnek picit durva, hogy az ökopárt egy nagycsarnoki zöldségest indít főpolgármesternek.) Egy nagyváros vezetése rendkívül bonyolult, összetett feladat – ha például komolyan felmerül egy színész jelölése, ezzel azt üzeni a politika a polgároknak, hogy az egész választás csak színház, és győzelem esetén a városlakók számára húsbavágó hétköznapi döntéseket is valahol a kulisszák mögött fogják meghozni.
A tucatnál is több felmerülő név nem a bőség zavarát jelzi, hanem a baloldalon lévő riasztó szakemberhiányt. Levitézlett politikusból Dunát lehetne rekeszteni, talán önjelölt ripacsból is van elég, de olyan felkészült szakembert, akire rá lehetne bízni egy település, netán egy ország vezetését, nagyítóval sem találni.
Ne essünk tévedésbe: ez a helyzet a jobboldalnak sem jó. Elkényelmesíti, elszemteleníti a jelenlegi kormánypártokat, hiszen erős ellenzék, valódi verseny híján abba az illúzióba kergeti őket, hogy ők mindent tökéletesen csinálnak. Ha a kiábrándult baloldali tábor nem megy szavazni, az gondolhatják, hogy simán nyernek minden választást, és elszalad velük a szekér.
A baloldal válsága az ország válsága is. Közös érdek, hogy mihamarabb túl legyünk rajta.
origo.hu
Több mint 10 km-es a dugó az M1-esen
