Megjegyezte, az 1994-es választás után az MSZP–SZDSZ-koalíció a soron következő önkormányzati választásokat teljesen megváltoztatta, Budapestet „teljesen újraszerkesztették”. „Ami nekik fontos volt, azt megcsinálták, ők a maguk kétharmados forradalmát végrehajtották 1994-ben” – tette hozzá.
Kérdésre válaszolva arról beszélt, az uniós átlagbéreket a magyar „belátható időn belül el fogja érni, hogy ha a mostani gazdaságpolitika folytatódhat”, amihez az kell, hogy 2-4-ről a 4-6 százalékos sávba emelkedjen a gazdasági növekedés.
Orbán Viktor legalább félezer fős hallgatósága előtt hangsúlyozta: a Kádár-rendszer az 1956-os forradalom eltiprásából nőtt ki, azaz „erkölcstelen politikai akció eredményeként jött létre, ezért a kommunista rendszer mindvégig ingatag maradt Magyarországon”, ezért féltek attól, hogy ne ellenforradalomnak nevezzék az akkor történteket.
Szerinte a kommunisták oldalán a félelem, nem pedig a belátás magyarázta a „legvidámabb barakk” megteremtését, aminek kapcsán a miniszterelnök úgy fogalmazott, „azt senki nem róhatja fel nekünk, hogy a józan eszünket követve inkább jobban akartunk élni, mint rosszabbul”, de amikor látszott, hogy lehet tenni a szabadságért, megindultak az ellenzéki mozgalmak.
Emlékeztetett: a nyolcvanas évek végén négy olyan nagy, más-más csoportokat megmozgató tömegrendezvényt tartottak, amelyek megmutatták, hogy „megvan az a politikai ellenállás, nem elméletileg, emberekben, akik hajlandóak kockázatot vállalni azért, hogy a szovjet hadsereg innen elmenjen és a kommunisták rendszerét meg lehessen dönteni”.
A miniszterelnök hozzátette, ugyanakkor kérdéses volt, hogy a nemzetközi viszonyok – amelyeknek kulcsaként a német egységet nevezte – meg fognak-e változni, hiszen „ha nincsenek határok, akkor nem lehet többé elválasztani egymástól a közép-európai népeket”.
