Teuchertet decemberben névtelen feljelentés alapján kezdte el zaklatni a rendőrség, 1957-ben letartóztatták, eljárás indult ellene. Angyal István perében ötévi börtönre ítélték, mert az „ellenforradalom idejében egy olyan csoportot vezetett, amely csoport az ellenforradalomnak ferde beállításban történő fotografálását tűzte ki célul, és ezen filmanyagoknak külföldre juttatásával hivatva lett volna a népköztársaság elleni gyűlöletet kelteni, az ellenforradalmat pedig dicsőséggel övezni”.
Hasonló sors várt volna Nagy Gyulára is, akihez a Teuchert-ügy mellékszálait kutatva 1957 júniusában szálltak ki a nyomozók. A házkutatás eredményeként rengeteg fotót lefoglaltak ugyan, de a forradalmi időkben készült felvételeket csodával határos módon nem találták meg. A lefogott fotólabor-vezetőt bizonyítékok hiányában kénytelenek voltak néhány nap elteltével szabadlábra helyezni. A megmaradt negatívokat a Kádár-rendszer bukásáig rejtegette a család. 1989 végén, amikor a kommunizmus összeomlása már véglegesnek tűnt, ajánlotta fel Nagy Gyula az értékes kollekciót a Kiscelli Múzeumnak. Pár hét múlva, 67 esztendős korában annak biztos tudatában halt meg, hogy a felvételeket jó helyen tudja. A különleges gyűjtemény 2013 óta mindenki számára hozzáférhető, digitalizálták, majd feltöltötték a Fortepanra.
Az egykori társ, Teuchert József életét tönkretette a börtön. Nyomorogva halt meg Budapest környékén 1981-ben. Az általa istápolt filmszalagok nagyrészt megmaradtak, néhány tekercs valóban kijutott külföldre. Hámori Vilmos fotói pedig már több mint egy évtizede a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét gazdagítják.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!