Az államfő is arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországot a Kárpát-medence közepén egyaránt fenyegeti a globálisan is jelentkező két legsúlyosabb kihívás: hol a víz hiányával, hol pedig a túlzott mennyiségű vízzel kell megküzdenünk. Elgondolkodtatónak nevezte, hogy a Duna vízszintje Budapestnél a második világháború előtt soha nem érte el a 8 métert, az elmúlt évtizedben viszont már négyszer is meghaladta, és legutóbb már közel járt a 9 méterhez.
A konferenciához készített háttéranyagban egyebek mellett az áll, Magyarország páratlan természeti adottsága, hogy rendkívül gazdag felszíni és felszín alatti vizekben, ivóvízben és termálvízben. A víz azonban veszélyforrás is: hazánk területének negyede árvízzel, csaknem fele belvízzel fenyegetett, jelentős területeit sújtja a vízhiány, az aszály. Azért, hogy az egymásnak sokszor ellentmondó érdekek érvényesítésének az eredője a közérdeknek feleljen meg, a központi állami irányítás fő feladata és felelőssége az érdekek és célok, valamint a feladatok és az eszközök összefüggéseinek megteremtése – írták a szervezők. Ennek fontos eleme a sokirányú párbeszéd és együttműködés az állam, a társadalom, az igazgatás, a helyi közösségek és az egyes szakmák között, a tudományban pedig a csőlátás csapdáit kiküszöbölő multi- és interdiszciplináris megközelítés. Ezt hivatott szolgálni a mostani konferencia is, a Belügyi Tudományos Tanács, a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Vízügyi Főigazgatóság Tudományos Tanács összefogásával.
