Az emléknap programjairól és a forgalmi változásokról bővebb információk a www.november4.kormany.hu oldalon találhatók.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc sorsát a nemzeti függetlenséget eltipró november 4-ei második szovjet katonai invázió pecsételte meg, amely azután következett be, hogy Nagy Imre miniszterelnök november elsején meghirdette Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből.
Hajnali 4 óra 15 perckor általános szovjet támadás indult Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai létesítmények ellen. A túlerő láttán a Nagy Imre-kormány és a katonai vezetőség nem kísérelte meg a fegyveres ellenállást, a főváros védői – nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvédegységek – viszont felvették a harcot a támadókkal. A fegyveres felkelők utolsó csoportjainak ellenállását november 10-11-én törte meg a hatalmas szovjet túlerő.
Az áldozatok száma november 4-én a fővárosban 135 volt. A KSH 1957. januári jelentése szerint az októberi 23. és január 16. közötti események embervesztesége országos viszonylatban 2652 halott (Budapesten 2045) volt, és 19 226-an (Budapesten 16 700-an) sebesültek meg. A forradalom leverését követő megtorlásban az ENSZ bizalmas adatai szerint 453 embert végeztek ki, az 56-os Intézet szerint pedig több mint 340 volt a kivégzettek száma az 1956-os eseményekhez kapcsolódóan (Rainer M. János, 2006.10.16.). 1958-ban bírósági ítélet nyomán életükkel fizettek a vezető személyiségek: Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József.
