L. Simon László emlékeztetett arra, hogy az államtitkárság saját háttérintézményével, a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központtal együtt dolgozta ki a kastélyprogramot, amely két „lábon” áll: egyrészt meg akarja menteni, másrészt tartalommal megtöltve megújítani az állam tulajdonában álló legértékesebb vidéki ingatlanokat, amelyek rekonstrukciójára az elmúlt 25 évben nem vagy alig jutott forrás.
„A program azokat a kastélyokat veszi számba, amelyeket a 2014–2020-as uniós költségvetési időszakban, de különösen a jelen kormányzati ciklusban fel akarunk újítani vagy a felújításukat meg akarjuk kezdeni” – közölte az örökségvédelem felügyeletét is ellátó államtitkár, hozzátéve: a csütörtökön kihirdetett kormányhatározat szerint a kastélyprogramban nemcsak a Forster Központ, hanem a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. kezelésében lévő ingatlanok is szerepelnek.
L. Simon László hangsúlyozta, hogy turisztikai célú fejlesztésben gondolkodnak, hiszen ezeknek a létesítményeknek a felújítás után hozzá kell járulniuk a saját fenntartásukhoz olyan funkciókkal, amelyek az épített örökség szépségén túl odacsalogatják a látogatókat. A hasznosításnál az államtitkár szerint több irány lehetséges: a magukban is életképes intézmények esetében lehet beszélni az önálló működésről, ahogyan működik például a fertődi, keszthelyi vagy gödöllői kastély, de több kastély közös működtetését is el lehet képzelni, például Fejér megyében akár egy több ingatlanból álló portfólió is létrejöhet, önálló turisztikai branddel.
Első körben a program révén 15 műemlékegyüttes – többek között az edelényi, a füzérradványi, a dégi, a tatai, a péceli és a ráckevei kastély – újul meg, de további húsz ingatlan fejlesztése is szerepel a tervek között. Az államtitkár beszámolója szerint a Nemzetgazdasági Minisztérium kezelésében álló uniós operatív programoknál a turisztikai területen belül 40 milliárd forintos forrás fog rendelkezésre állni a kastélyprogramra, ami remek együttműködést garantál a két terület között, hiszen a felújított műemlékek komoly attrakciót jelenthetnek a turisták számára, így növelve a turisztikai bevételeket és a vendégéjszakákat.
A kormány által elfogadott kastélyprogramban megnevezett épületekre ebből 30,24 milliárdot terveznek felhasználni, 10 milliárd forint hazai forrás mellett. L. Simon László az örökségvédelmi törvény hétfőn benyújtott módosításáról azt mondta, hogy az a régészet teljes revíziójával és a műemlékvédelem újragondolásával jár. A védetté nyilvánítás kétlépcsőssé válna a jövőben: megjelenne a nyilvántartott műemléki érték kategória, amely a tulajdonosra és a fenntartóra a mainál kevesebb kötelezettséget róna.
A védetté nyilvánított műemléki értékek védelme ezzel szemben szigorúbb feltételeket jelentene, de egyúttal a tulajdonos vagy a fenntartó számára komoly és kiszámítható ellentételezéssel – például a későbbiekben bevezetendő adó- vagy más kedvezményekkel – is járna az állam részéről. Az ösztönzési rendszert tavasszal dolgozzák ki. A műemlékké nyilvánítás tehát nemcsak kötelezettséget róna a tulajdonosokra, hanem az állam nagyobb feladatot is vállalna a jövőben, kedvezményekkel segítve őket.
A mostaninál sokkal rugalmasabb örökségvédelemben gondolkodnak – tette hozzá. A nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feladatok koordinálása a Forster Központ révén „egyablakossá válik”, a törvényjavaslat ugyanakkor a feltárásoknál korlátozott versenyhelyzetet is teremt. A törvénymódosítás megerősíti a területiség elvét a feltárásoknál és a leletanyag elhelyezésénél is, továbbá új elemként bevezetné a hatósági árat. L. Simon László felidézte: a szakmai egyeztetéseken felvetődött – és ez a jövő év feladata lesz –, hogy megvizsgálják, létre lehet-e hozni a magánberuházások esetében egy olyan régészeti alapot, amely a későbbiekben az állami régészeti feltárásokat szolgálja.
A nagy jelentőségű lelőhelyek feltárására ne csak akkor legyen lehetősége az államnak, ha ott beruházás zajlik. Ezeknek az ásatásoknak a költségeit csak egy régészeti alapból lehet fedezni, ezt pedig úgy lehet feltölteni, ha bizonyos beruházástípusoknál a régészeti alapba való befizetési kötelezettség keletkezik – szólt a koncepcióról.
A budai Vár megújítását célzó Nemzeti Hauszmann Tervre kitérve az államtitkár emlékeztetett: „A Várkert Bazár felújításával a projekt tulajdonképpen már el is kezdődött, a szemléletmódunk már ott kifejeződik. Ennek a lényege, hogy ne hagyjuk veszni az értékeinket, de lássuk el őket jövőbe mutató funkcióval. Ha tetszik, így gondolkodunk az országról is: a hagyományokra támaszkodva a jövőbe tekintünk” – fogalmazott. A budai Vár rekonstrukciója során is ezt az elvet követik: amit lehet, helyre fognak állítani.
„Megvan sok berendezés, faragott kő, tervrajzok, fotók, de így is akadnak olyan terei a Várnak, amelyeket a megfelelő dokumentáció hiányában nem lehet hitelesen visszaállítani. Van olyan vélemény, amely szerint a Kádár-kori felújítás mára önértékké vált, de nem szabad elfelejteni, hogy az épületegyüttesnek van egy sok száz éves története, amelynek a hatvanas években végzett beavatkozás a megerőszakolása volt.
Nyilván csak provokációnak lehet tekinteni, hogy az egykori királyi központba és nem egy műemléki gyárcsarnokba helyezték el a kommunista diktatúra idején a munkásmozgalmi múzeumot” – emelte ki. A jövőben a Miniszterelnökségnek otthont adó Karmelita kolostor felújítása már megindult, 2015-ben elkezdődik az Egyesült Államoktól hetven év után visszakapott Táncsics-börtön udvarán álló Erdélyi-bástya régészeti feltárása, és a tervek szerint a palota rekonstrukciójánál nemcsak a tervpályázatokat írják ki bizonyos elemekre, hanem a munka is megkezdődne ott, ahol ez lehetséges.
A kormány fontolóra vette például, hogy a nyugati oldalon épülő, 300 férőhelyes mélygarázs fölé eredeti formájában visszaépíttesse a lovarda egykor ott állt, Hauszmann által tervezett épületét, hiszen a Várba élő turisztikai funkciók is kellenek – árulta el az államtitkár.
