Tarlós: Ha vállaljuk múltunkat, boldog életet élhetünk

Csak magyarként, csak egy nemzetként védhetjük meg szabadságunkat – mondta Tarlós István kedden.

Az 1956-os forradalom idején a San Marco utcai segélykórházat működtető Német Vöröskereszt munkatársainak emléket állító tábla avatásán Budapest főpolgármestere hangsúlyozta: Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk azt, amiért a magyar szabadságharcosok az életüket adták, és soha sehol, még közvetve sem igazoljuk a nemzet szabadságának lábbal tiprását.

„Ha vállaljuk múltunkat, értékeinket, önmagunkat és nemzeti összetartozásunkat, akkor szabad, biztonságos és boldog életet élhetünk” – tette hozzá Tarlós István.

A főpolgármester beszédében kitért arra is, hogy bár 1956 elsősorban azoké, akik lélekben egyetértettek vele, cselekedtek és áldozatot hoztak érte, ugyanakkor az egész magyar nemzeté is, hiszen „akkor mi magyarok mutattunk példát a világnak szabadságszeretetből és önfeláldozó hazafiságból”.

Tarlós István hangsúlyozta, hogy az 1956-os forradalomnak ez a példamutatás az üzenete is: olyan értékrend szerint kell élnünk, amely életünk és nemzeti történelmünk bármelyik pillanatában vállalható.

A forradalom idején sok helyről – még Amerikából is – érkeztek segítő szavak, de csak kevesen voltak, akik valóban segítettek is – mondta Tarlós István –, példaként említve a lengyeleket, akik vért és gyógyszereket küldtek az „élet-halál harcot” vívó budapestieknek, valamint a németeket.

A főpolgármester felidézte, hogy a Bonni Vöröskereszt egy százágyas, műtővel rendelkező segélykórház felszerelésére alkalmas, kötszereket, gyógyszereket és nélkülözhetetlen élelmiszereket is tartalmazó szállítmányt küldött Budapestre.

Ismertette, hogy a Német Vöröskereszt munkatársai nemcsak elhozták a segélyszállítmányt Budapestre, hanem november közepéig működtették is a San Marco utcai segélykórházat. Amikor pedig a szovjet katonai vezetők kikényszerítették távozásukat, az egészségügyi felszerelést átadták a Magyar Vöröskereszt munkatársainak – tette hozzá.

Nagy erejű, tiszta célú és önbecsülésünket helyreállító forradalom volt az 1956-os – fogalmazott a főpolgármester, hozzátéve, ezt a szabad világ is elismerte azzal, hogy a menekülőket befogadta. A lelkiismeretük azonban nem lehet teljesen nyugodt azoknak, akik tétlenül nézték a forradalom eltiprását – hangsúlyozta.

Helmut Eisenhut, a Német Vöröskereszt szövetségi készültségvezetője felidézte a segélyszállítmány összeállításának és Magyarországra juttatásának körülményeit. A budapesti munka nehézségeiről szólva kiemelte, hogy a német segítők munkáját folyamatosan lövöldözések szakították félbe. Kitért arra is, hogy 1956. november 4-én gyakorlatilag gerillaháború alakult ki a német segítők és az orosz katonák között. Hozzátette, hogy néhány munkatársukat elfogták, és több napon keresztül fogva tartották az oroszok.

Bús Balázs, Óbuda-Békásmegyer polgármestere köszöntőjében kiemelte, hogy az 1956-os szabadságharc idején megmutatkozott, hogy kik is valójában a magyarok barátai. Hangsúlyozta, hogy bár a forradalom története ma már kutatható, egyre kevesebben vannak a szemtanúk, akik közvetlen forrásul szolgálhatnak a múlt feldolgozásában. Ezért is fontos, hogy az 1956-os emlékezet részévé váljon ez a „bajtársias segítségnyújtás” – tette hozzá.

Az ünnepség végén megkoszorúzták a Csalogány óvoda, általános iskola és speciális szakiskola falán elhelyezett emléktáblát.