– Ön azok közé tartozik, akiknek az Egyesült Államokba való beutazását az amerikai nagykövetség nemkívánatosnak minősítette?
– Igen.
– Egyedüliként a NAV vezetői közül, vagy több kollégájával együtt?
– Többen vagyunk.
– Kik ők?
– A többieket nem szeretném megnevezni. Én vagyok a NAV elnöke, s ha egy ilyen aljas támadás ér minket, akkor az én feladatom, hogy megvédjem a munkatársaimat és persze magamat is.
– Tehát tudja, hogy önön kívül kiket tiltottak ki?
– Igen, elmondták nekem.
– Ön emiatt az ügy miatt kerülte feltűnően a nyilvánosságot az elmúlt hetekben?
– Csak részben. Azt, hogy szabadságra megyek, már régebben megszerveztem, most volt az őszi szünet, ekkor tudtam együtt lenni a gyermekemmel. A szabadságom előtt néhány nappal kaptam meg az amerikai nagykövetség értesítését, tehát később, mint ahogy az első hírek a médiában megjelentek. Másfelől viszont én is ember vagyok, és mélyen megrázott egyrészt maga az eljárás, amit példátlannak tartok, másrészt pedig az a minden tényállítást és bizonyítékot nélkülöző rágalomözön, ami rám zúdult és zúdul azóta is.
– Nem gondolja, hogy minden egyes nap, amelyet hallgatással töltött, növelte az ön ellen megfogalmazott vádak hitelességét?
– Tudom, hogy szerencsésebb lett volna hamarabb kiállnom a nyilvánosság elé. De ez az aljas támadás annyira megrendített, hogy napokig fel sem tudtam fogni, hogy mi történik velem. Egyszerűen most jutottam el idáig.
– Miért nevezi aljasnak az amerikai nagykövetség lépését?
– Az eljárásuk annyiban különbözik az ötvenes évek koncepciós pereitől, hogy azokat a pereket legalább lefolytatták.
– Miért támadnák meg önt ok nélkül?
– Ez számomra is érthetetlen, nagyon sokáig gondolkodtam ezen, kerestem az okokat. Az én lelkiismeretem tiszta, és abban is biztos vagyok, hogy a munkatársaim, akik évtizedek óta ott dolgoznak, szintén mindig a legjobb tudásuk szerint és tisztességesen jártak el. Nem tudom. Vannak vizsgálataink, amelyek olyan érdekcsoportok körül folytak és folynak napjainkban is, amelyek könnyen kapcsolatot teremthetnek az amerikai nagykövetséggel. Az is elképzelhető, hogy külső személyek, minden alap nélkül bár, de ránk hivatkoznak egyes esetekben, és ez ellen szinte lehetetlen védekezni. Mégis, nem gondolható ép ésszel, hogy ezeknek ilyen következményei lehetnek.
– Önt levélben értesítették?
– Igen.
– Mi volt abban a levélben?
– Pár sorban az írták, hogy a belépésem az Egyesült Államokba nemkívánatosnak minősül. Egy elnöki nyilatkozatra hivatkoztak, amelyikben van egy passzus, miszerint felfüggeszthetik a belépési jogát annak, aki korrupcióban érintett, vagy abból hasznot húz.
– Ennyi?
– Ennyi. Sem ügyet, sem tárgyat, sem semmit nem neveztek meg, hogy bizonyítékról már ne is beszéljek. Hogy lehet ez ellen védekezni? Gondolja meg, ha önre rámutatnak, hogy tolvaj, és napokkal később már mindenki ezt visszhangozza, mit tenne?
– Még aznap elmondanám, hogy nem igaz, és a továbbiakban nem törődnék vele. De tény, hogy én nem vagyok a NAV elnöke, és emiatt nem is tudom beleélni magam az ön helyzetébe. Egyébként azt, hogy az amerikai döntés minden konkrétumot nélkülöz, a média is felvetette, és André Goodfriend ügyvivő erre úgy reagált, hogy a magyar kormány minden szükséges adat birtokában van.
– Egyrészt a magyar kormány ezt cáfolta. Másrészt az ügyvivő minden alkalommal, amikor megszólalt, mást mondott. Először azt nyilatkozta, hogy kormánytagok is érintettek a kitiltásban, később pedig azt, hogy csak kormány közeli tisztviselők és üzletemberek vannak a listán. Először azt állította, hogy nem tud olyan amerikai cégekről, amelyeket érintene a NAV vizsgálata, majd pár nap múlva elismerte, hogy a Bunge már három évvel ezelőtt jelezte az áfacsalásokat a NAV-nak, s mivel szerintük a NAV semmit nem tett, jelentették az ügyet a nagykövetségnek. Amikor erre Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter nyilvánosságra hozta, hogy a NAV 2011 óta vizsgálatot folytat a Bunge által jelzett ügyben, és el is indultak a büntetőeljárások és a letartóztatások, akkor az ügyvivő azt mondta, hogy Washington voltaképpen nem is kívánja, hogy a magyar állam a konkrét korrupciógyanús esetekben indítson vizsgálatot, csak szeretné, ha gesztusként lecserélnének néhány NAV-vezetőt. A legfurcsább pedig az volt, amikor azt mondta, hogy a kitiltottak hivatalos úton, Magyarország képviseletében továbbra is beutazhatnak az Egyesült Államokba. Vagyis hivatalos személyként nem vagyunk kitiltva, holott e vonatkozásban neveztek minket korruptnak, ellenben ki vagyunk tiltva magánszemélyként, amely minőségünkben nyilvánvalóan nem lehetünk azok.
– Amikor a levelet elolvasta, az abban foglaltakat jelezte a kormánynak?
– Igen, egy illetékesnek jeleztem.
– Kinek?
– Mindegy a név, a lényeg, hogy a kormány tudott az ügyről.
– Ha mindegy a név, akkor el is mondhatná.
– Nem szeretném ebbe az irányba elvinni az ügyet, mondom, a kormány tudott arról, hogy mi történt.
– Mit mondott önnek ez a bizonyos illetékes?
– Hogy bármilyen megfoghatatlan és homályos a vád, ki kell állni, és el kell mondani az igazat, mert a hazugság és a korrupció ikertestvérek, és ahol az egyik bekopog, ott tudnivaló, hogy hamarosan megjelenik a másik is.
– Az amerikai nagykövetség nyilvánvalóvá tette, hogy nem hozhatja nyilvánosságra a neveket. A média tehát a mai napig csak találgatott. Felmerült önben, hogy esetleg megpróbálja eltitkolni, elhallgatni az érintettségét?
– Nem. De akkora ütést kaptam, hogy szükségem volt egy kis időre, hogy magamhoz térjek.
– Az ön személyén keresztül a NAV-ot is komoly vádak érték. Foglalkozott a lemondás gondolatával?
– Miért kellett volna, hogy foglalkozzak?
– Hogy tehermentesítse az adóhatóságot.
– Ha felállnék, azzal beismerném a vádakat. Márpedig, és ez itt a lényeg, amit kerülgetünk, hogy semmit, érti?, semmit nem követtem el, semmilyen korrupciós ügynek nem voltam és nem vagyok a részese, és tisztán állok bármilyen vizsgálat elé.
– Most nagyon könnyen le is válthatják, hiszen a kormánynak nyilvánvalóan nem érdeke, hogy az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolata sokáig feszült maradjon.
– Akkor sincs más választásom. Ki kell állnom, meg kell védenem a NAV-ot, a munkatársaimat és magamat is. Anyatigristípus vagyok, és két családom van, az egyik a szűkebb családom, a másik maga a NAV. A végsőkig küzdeni fogok az igazunkért, és soha nem adom fel. Egyszerűen nem tehetek mást. Valaki, valahol, valamiért, arctalanul és minden konkrétum nélkül rám sütötte a bélyeget, hogy korrupt gazember vagyok, és akkor én mostantól éljek együtt ezzel a bélyeggel, tűrjem a rágalmakat, a rám zuhogó mocskot, tűrjem, hogy szétcincálják a becsületemet, hogy belegázoljanak a magánéletembe? Hát nem. Nem.
– Lehetséges, hogy hibázott? Itt van például a Horváth András-féle zöld dosszié esete. Annak idején, amikor ez a zöld dosszié foglalkoztatta a nyilvánosságot, a NAV egy nap alatt letudta a belső vizsgálatot. Nem kellett volna mégis több időt fordítani rá?
– Pontosan annyi időt szántunk rá, amennyi szükséges volt. Csak a kiemelt adóalanyok körét néztük át, hiszen a vádak erre vonatkoztak, s ez jóval szűkebb, mint a teljes adóalanyi kör. Minden eset számítógépes rendszerben van nyilvántartva, azonnal látni, hogy rendben, folyamatban vannak a vizsgálatok. A rendszerünk tele van kontrollpontokkal, ott van a törvényességi főosztályunk, a biztonsági főosztályunk, a tervezési főosztályunk, és vannak külső ellenőrzési pontjaink, a Nemzeti Védelmi Szolgálatnál pedig egy külön részleg foglalkozik velünk. Mindez rendkívül megnehezíti, hogy visszaélések történjenek. Amúgy pedig a gyors áttekintésen túl részleteiben is foglalkoztunk az üggyel. A törvényességi és a biztonsági főosztályunk egyetlen olyan esetet tárt fel, amelyben megállapították, hogy az eljáró illetékes intézkedése szakszerűtlen volt, de költségvetési kiesést ez az intézkedés sem eredményezett.
– Úgy tűnik, az amerikai nagykövetséget nem győzték meg.
– Ez már akkor is látszott, hiszen valóságos politikai hisztéria robbant ki az ügyben, elhangzott egy fellengzős és bizonyítatlan állítás, és az egész ellenzék nekiugrott a NAV-nak, hogy ilyen korruptak meg olyan korruptak vagyunk. Nem vagyunk.
– Elhangzottak általános állítások is az önök rovására, amelyek szerint tűrhetetlenül magas az áfacsalások aránya Magyarországon, és
– Igen, hogy mi ehhez asszisztálunk. Teljesen légből kapott vád ez is. Néhány nappal ezelőtt jelent meg az Európai Bizottság tanulmánya az úgynevezett áfarésről. Az áfarés a beszedhető és a ténylegesen beszedett áfa közötti különbözetet jelenti. Ez Magyarország esetében 2011-ben és 2012-ben még ezermilliárd forint körüli összeg volt, most pedig azt írta le az Európai Bizottság, hogy 2013-ban már csak 900 milliárd forint volt a különbözet. S hogy ez magyar jelenség lenne? Nevetséges. Az egész uniót érintő problémáról van szó, a bizottság adatai szerint Európában a végösszeg 177 milliárd euró. Ebből ránk esik hárommilliárd euró. Magyarországon az áfarés 25 százaléknyi, ami hozza az európai átlagot. Romániában 44 százalékos, Szlovákiában 39 százalék. Hol van hát az a nagy magyar áfabotrány, hol? Persze a 900 milliárd forint is nagyon sok, ebből is faragnunk kell. Jogalkalmazók vagyunk, a normatív környezetet nem mi alakítjuk, persze, megtesszük a javaslatainkat, és kaptunk is az elmúlt években új jogi eszközöket, ilyen a fordított áfa, a preregisztrációs eljárás, a fokozott adóhatósági felügyelet, a kiutalási határidő meghosszabbítása, jövőre pedig bevezetjük az elektronikus árukövető rendszert.
– A másik ügy, amelyet a média összefüggésbe hozott az amerikai nagykövetség lépésével, a Bunge nevű amerikai cég esete. Ezt az Index tárta fel, s az volt a lényege, hogy a Bunge az áfacsaló cégek miatt állandó versenyhátrányba került a magyar piacon, s bár megtették a szükséges bejelentéseket, a NAV részéről nem történt semmi érdemleges intézkedés.
– De történt. Több ezer vizsgálat van az adott termékkört érintő területen, a Bunge jelzéseit komolyan vettük, mint ahogy egyébként minden bejelentést komolyan veszünk, elindultak a nyomozások, büntetőeljárások kezdődtek, és letartóztatások is történtek. Mindezt Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter el is mondta a nyilvánosság előtt, amikor a Bunge neve felmerült.
– Igen. És mégis, látjuk, hogy mindez nem volt elég. Mit tud még tenni?
– Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, hiszen a felmerült kevés konkrétumról bebizonyítottuk, nem állják meg a helyüket, a homályos, általánosságokban megfogalmazott vádakkal szemben pedig szinte lehetetlen védekezni. Mégis, tudom, hogy ez nagyon súlyos ügy, amelyben mindenképpen gyors eredményeket kell felmutatnunk. Amit tenni tudok: felállítok a NAV-on belül egy külön vizsgálati csoportot, amelyik képletesen szólva mikroszkóppal fogja újra átvizsgálni a Magyarországon működő összes számba jöhető céghez kötődő eddigi ügyeket és szálakat, másfelől pedig a NAV és a magam nevében megindítom a ránk szórt rágalmak miatt a szükséges polgári és büntetőeljárásokat.
– Ami a vizsgálati csoportot illeti, ezt értsük úgy, hogy Vida Ildikó visszalő Washingtonra?
– Dehogy lövök, nem lövök sehová. De a NAV-ot, a munkatársaimat és engem is korrupcióval vádoltak meg, és olyan drasztikus diplomáciai eszközhöz nyúltak, hogy nyilvánvaló: mindezt nagyon komolyan kell vennünk. Megígérem, komolyan vesszük. A vizsgálati csoport munkáját személyesen én fogom felügyelni, és természetesen az összes jogszabály legszigorúbb betartásával és betartatásával fogjuk végezni ezt a feladatot is. Fel kell tárnunk, hogy valójában mi az amerikaiak problémája, miután hiába kérjük mi, hiába kéri a kormány, nem mondanak semmi konkrétumot.
– A levél kézhezvétele után kereste a kapcsolatot André Goodfrienddel?
– Nem. Azt is írta, hogy egy esetleges vízumkérelem során tehetek a döntésükkel kapcsolatban észrevételeket. Nos, nem vagyok korrupt, és a kollégáim sem azok, ennyi az észrevételem.
