Utóda, Király László György, aki korábban is dolgozott Vidával, úgy emlékezett a Magyar Narancsnak, hogy „példaérdekűen vezette az intézményt, átlátta a folyamatokat, megértette a felmerülő problémákat, ha kellett, döntéseket hozott, amiket később sem puhított fel”. Király a liberális lapnak azt mondta: ugyan nem ismeri Vida mostani tevékenységét, de elképzelhetetlennek tartja, hogy személyesen részt vett volna korrupciós ügyben. Vámosi-Nagy Szabolcs, aki elnökhelyettes volt Vida első elnöksége idején az APEH-nál, azt mondta: Vida jól megtalálta a hangot az alkalmazottakkal, de irtózott a nyilvános a szereplésektől. A lap forrásai szerint ez a szerepléstől való viszolygás is szerepet játszott abban, hogy a kitiltási botrány kirobbanása után kerülte a nyilvánosságot.
Vámosi-Nagy azt tartja a NAV-elnök legnagyobb teljesítményének, hogy sikeresen levezényelte az APEH és a társadalombiztosítás integrációjának koordinációját, ennek eredményeként jóval több bevétel folyt be a költségvetésbe. Más, név nélkül nyilatkozó források pedig azt mondták: Vida alelnökként is lényegében az egész hivatalt irányította. Több nyilatkozó felidézte, hogy Vida elnöksége alatt nem működött a „politikai dróton rángatás”, mert az elnök asszony igyekezett mindent szakmai alapon megoldani.
Második elnökségéből pedig arra emlékszik vissza csúcsteljesítményként egy magas rangú hivatalnok, hogy „a legcsekélyebb ellenállás és probléma nélkül zajlott az adóhivatal és a pénzügyőrség egybeszervezése. Ez olyan menedzseri teljesítmény, amely feltétlen elismerést érdemel.” Mások pedig megerősítették azt, amit Vida magáról mondott a Magyar Nemzetnek: tényleg igazi anyatigris, ami csak jó a hivatalnak. A megszólalók közül volt, aki a kitiltási ügyet úgy látja, hogy egyszerűen csak el akarják vitetni Vidával a balhét, még akkor is, ha semmi köze hozzá. Mások pedig kizártnak tarják, hogy az elnök asszony ne jelentette volna az esetet a kormánynak.
