Zsilinszky Endre még a Monarchiában Kolozsvárott járt jogi karra, akkoriban bejárta Erdélyt, az első világháborúban huszár hadnagy volt, súlyosan megsebesült a Bruszilov-offenzívaként emlegetett nagy orosz támadásban. Az első világháború alatt erősödött meg németellenes orientációja, a független, saját érdekeit követő Magyarország gondolata, amelyhez élete végéig hű maradt – mondta az alelnök.
Zsilinszky bírálta a Károlyi-kormányzatot, a Tanácsköztársaságról úgy vélekedett, hogy a munkások védekező reakciója a tőke kizsákmányolása ellen, a proletárdiktatúra rémtetteiért nem a szociáldemokratákat, hanem a kalandor bolsevik politikát tette felelőssé – idézte fel Lezsák Sándor.
Zsilinszky Endre Szegeden Horthy hívévé szegődött, a kormányzót mindvégig tisztelte, de miután a Nagyatádi-féle földreformnál radikálisabb lépéseket tartott szükségesnek, politikailag eltávolodtak egymástól – jegyezte meg az Országgyűlés alelnöke.
Bajcsy-Zsilinszky általában elégedetlen volt a Bethlen-kormány reformjaival, fontolva haladó politikájával, több szociális intézkedést és együttérzést követelt, úgy vélte, az erdélyi gróf „csendben, ravaszul restaurálta a világháború előtti nagybirtok és banktőke szövetségét” – mondta Lezsák Sándor.
Bajcsy-Zsilinszky nemzeti radikalizmusa a harmadik utat kereste kapitalizmus és szocializmus között – tette hozzá a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja.
Bajcsy-Zsilinszky támaszkodott az akkoriban Amerikában Roosevelt elnök által is figyelembe vett keynesi állami beavatkozás gondolatára és a gazdaság fokozottabb állami felügyeletére. 1939-től a parlament tagja volt, 1940-ben Teleki Pál miniszterelnök Belgrádba küldte tárgyalni, 1942-ben a magyar katonák által elkövetett újvidéki mészárlás feltárását bízták rá, a felelősök a németek segítségével tudtak elmenekülni. A nemzet lelkiismerete volt a parlamentben is – mondta az alelnök.
Bajcsy-Zsilinszky az ország 1944. március 19-i német megszállásakor fegyverrel fogadta a lakásába betörő német ügynököket, de elfogták. A Lakatos-kormány kieszközölte szabadlábra helyezését, de amikor az október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet után a nemzeti ellenállás vezetője lett, a nyilasok ismét elfogták.
A halálos ítélet kihirdetését e szavakkal fogadta: „Uraim, a történelem engem fog igazolni! Isten mindent lát! Éljen Magyarország!”
A nyilasok 1944. december 24-én végezték ki, de ha megmenekült volna, a Rákosi-rendszert biztosan nem éli túl – vélekedett Lezsák Sándor.
Salamon Konrád történész előadásában azt emelte ki: a Bajcsy-Zsilinszky által képviselt fajvédelem nem a náci fajbiológiát jelentette, hanem Széchenyi István magyarság, magyar érdekek melletti kiállását próbálta a 20. században folytatni.
Bíró Zoltán irodalomtörténész, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatója azt emelte ki, hogy Bajcsy-Zsilinszky radikalizmusa nem szélsőséges áramlatot jelentett, csupán gyökeres és gyors reformokat, amelyek szembeszállnak a kapitalizmus visszásságaival, csökkentik a társadalmi egyenlőtlenségeket, de elkerülik a szocialista osztályuralmat, és a nemzet érdekeit mindenek fölé helyezik.
Bajcsy-Zsilinszky határozottan fel kívánt lépni a politikában a magánérdekek érvényesítése ellen. Kérdés, hogy mennyi volt ebben az illúzió, naivitás – jegyezte meg a kutató.
A politika feladata a realitások és a vágyak közti jó kompromisszumok kivitelezése, Bajcsy-Zsilinszky pedig nem a kompromisszumok embere volt – mondta az MDF alapító tagja.
Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója előadásában arról beszélt: az 1944. október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet előtt mindenki csak Horthy vezetésével tudta elképzelni Magyarország kilépését a háborúból, de a kormányzó elhurcolása után Bajcsy-Zsilinszky rögtön megkezdte az ellenállás megszervezését. Tervük az volt, hogy a magyar csapatok átállásával megnyitják a szovjet hadsereg előtt az utat, így kímélve meg Budapestet az ostromtól, de alig néhány hét után árulás miatt lelepleződtek.
Zétényi Zsolt ügyvéd, volt MDF-es képviselő szerint Bajcsy-Zsilinszky legnagyobb tragédiája, hogy bár szinte minden településen utcák vannak róla elnevezve, mégsem tudják, ki volt. Hozzátette: Bajcsy-Zsilinszkyt a Tanácsköztársaság alatt az a Kiss János szabadította ki fogságából, aki 1944 őszén a Bajcsy-Zsilinszky által vezetett nemzeti ellenállás katonai szárnyát irányította, és mindkettőjükkel a nyilasok végeztek. Bajcsy-Zsilinszky a magyar külügyminisztérium felkérésére írta Erdélyről szóló művét, amelynek sokáig csak egyetlen angol nyelvű svájci kiadása volt.
Zétényi Zsolt elmondta, hogy amikor a rendszerváltás hajnalán Kolozsváron járt, az ottani magyar értelmiség riadozva fogadta a könyvet, arról beszéltek, mi lesz még ebből, mit szól hozzá Bukarest. Nem sejthették, hogy néhány év múlva Magyarország „megerősíti Trianont” – mondta a volt MDF-es képviselő a Horn-kormány időszakában aláírt magyar–román alapszerződésre hivatkozva.
Bajcsy-Zsilinszky könyvét az 1980-as évek végén Göncz Árpád fordította magyarra – tette hozzá Zétényi Zsolt.
Bajcsy-Zsilinszky 1886-ban született Szarvason Zsilinszky Endre néven. Édesanyja nevét 1925-ben vette fel, ekkor kapta meg a vitézi címet, erről azonban később lemondott.
