A halálos ítélet kihirdetését e szavakkal fogadta: „Uraim, a történelem engem fog igazolni! Isten mindent lát! Éljen Magyarország!”
A nyilasok 1944. december 24-én végezték ki, de ha megmenekült volna, a Rákosi-rendszert biztosan nem éli túl – vélekedett Lezsák Sándor.
Salamon Konrád történész előadásában azt emelte ki: a Bajcsy-Zsilinszky által képviselt fajvédelem nem a náci fajbiológiát jelentette, hanem Széchenyi István magyarság, magyar érdekek melletti kiállását próbálta a 20. században folytatni.
Bíró Zoltán irodalomtörténész, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatója azt emelte ki, hogy Bajcsy-Zsilinszky radikalizmusa nem szélsőséges áramlatot jelentett, csupán gyökeres és gyors reformokat, amelyek szembeszállnak a kapitalizmus visszásságaival, csökkentik a társadalmi egyenlőtlenségeket, de elkerülik a szocialista osztályuralmat, és a nemzet érdekeit mindenek fölé helyezik.
Bajcsy-Zsilinszky határozottan fel kívánt lépni a politikában a magánérdekek érvényesítése ellen. Kérdés, hogy mennyi volt ebben az illúzió, naivitás – jegyezte meg a kutató.
A politika feladata a realitások és a vágyak közti jó kompromisszumok kivitelezése, Bajcsy-Zsilinszky pedig nem a kompromisszumok embere volt – mondta az MDF alapító tagja.
Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója előadásában arról beszélt: az 1944. október 15-i sikertelen kiugrási kísérlet előtt mindenki csak Horthy vezetésével tudta elképzelni Magyarország kilépését a háborúból, de a kormányzó elhurcolása után Bajcsy-Zsilinszky rögtön megkezdte az ellenállás megszervezését. Tervük az volt, hogy a magyar csapatok átállásával megnyitják a szovjet hadsereg előtt az utat, így kímélve meg Budapestet az ostromtól, de alig néhány hét után árulás miatt lelepleződtek.
Zétényi Zsolt ügyvéd, volt MDF-es képviselő szerint Bajcsy-Zsilinszky legnagyobb tragédiája, hogy bár szinte minden településen utcák vannak róla elnevezve, mégsem tudják, ki volt. Hozzátette: Bajcsy-Zsilinszkyt a Tanácsköztársaság alatt az a Kiss János szabadította ki fogságából, aki 1944 őszén a Bajcsy-Zsilinszky által vezetett nemzeti ellenállás katonai szárnyát irányította, és mindkettőjükkel a nyilasok végeztek. Bajcsy-Zsilinszky a magyar külügyminisztérium felkérésére írta Erdélyről szóló művét, amelynek sokáig csak egyetlen angol nyelvű svájci kiadása volt.
