– Önök, az új orvosgeneráció tagjai és képviselői mit tesznek azért, hogy a hálapénzrendszer ne fertőzhesse meg a következő generációt?
– Az MRSZ a lehetőségeihez mérten mindent, de a hálapénzkampány első lépését a kormány lépte meg a múlt ciklusban, amikor aláíratta a rezidensekkel, hogy nem fogadhatnak el hálapénzt az ösztöndíjért cserébe. Ez már egyértelmű jelzés volt, hogy a jövő orvostársadalmában nem képzeli el a hálapénzt a mindenkori döntéshozó. Ők azonban hosszabb utat gondoltak a probléma megoldására, mint a Magyar Rezidens Szövetség. Véleményünk szerint kicsit gyorsabban kellene haladni, mert nem jó, ha a következő nemzedék is ebbe a rendszerbe szocializálódik, ahogy az sem jó, hogy az orvosok egy része jelenleg elfogadhat hálapénzt, még a másik része nem. Meg kellene határozni végre a pontos menetrendet, hogy négy év múlva bizonyos pénzzel eljutunk arra a szintre, hogy minden típusú hálapénz adása és elfogadása is bűncselekmény lesz. A hálapénzzel kapcsolatos legutóbbi felmérésünkből kiderült, hogy ezt a megoldást a lakosság és az orvostársadalom döntő többsége is jónak látja. Jó irányba indultunk, azonban komolyabb forrásokra van szükség, a probléma súlyának megfelelő lépésekben kell haladnunk, hogy ne túl későn érjünk célba.
– Mi az oka annak, hogy bár az orvosok, a társadalom és a döntéshozók szerint sem jó ez a rendszer, egyelőre nem történik semmi? A pénzhiányon kívül mi lehet a háttérben?
– Ez nehéz kérdés. Miért tűrte el a magyar társadalom évtizedekig a kommunizmust? Jó volt? Lehet, hogy a többségnek jó volt, legalábbis egy ideig. Amikor megszűnt ez a többség, akkor változott a rendszer. Ha az egészségügyben ez a hálapénzes szoftkorrupt rendszer jó a többségnek, akkor nem lesz változás. Ha nem lesz változás, én személy szerint vállalom a felelősséget, és év végén felajánlom a lemondásom az MRSZ elnökségének, mert vagy rosszul teszem, amit teszek, vagy egészen egyszerűen nincs értelme. Magyarországon nincs elég orvos és nővér, így elméletileg már nem garantálható a betegbiztonság. A gyakorlatban egyelőre csak azért működik a rendszer, mert az orvosok és a nővérek kétszer-háromszor annyit dolgoznak, mint kellene, mert nem akarják ellátatlanul hagyni a betegeket.
Az MNO interjúsorozatban igyekezett megvilágítani az egészségügyi rendszer belső viszonyainak visszásságait. Korábbi anyagainkat itt olvashatja:
A rezidensek háborút hirdettek a hálapénz ellen
Egészségügy: csak kiválasztottaknak?
Kiskirályok és csicskák az egészségügyben
Perverz motivációs eszközök az egészségügyben?
Ez a rendszer is megbukik egyszer
Szócska még nem végzett a tabudöntögetéssel
– Ez ördögi kör: amíg az orvosok és a nővérek a hátukon hordják a rendszert – ráadásul az európai béreket meg sem közelítő összegekért –, a beteget óriási munkával ugyan, de ellátják, addig működik a rendszer, vagyis miért akarna változtatni a mindenkori döntéshozó?
– Az a célunk, hogy ne úgy vegye észre a mindenkori politika azt, hogy baj van, hogy már nincs orvos, aki gyógyítson, hanem időben szólunk, hogy nagy baj lesz, ha nem történik változás az egészségügyben. Összedőlni sosem fog, csak egyre több beteg nem a megfelelő ellátást fogja kapni, ha egyáltalán eljut az ellátó rendszerig. Igyekszünk konstruktívan hozzáállni a problémához és javítani a helyzeten, nem akar itt senki, semmiféle érdekvédő akciót szervezni akkor, ha meg tudunk egyezni az ágazat által felvetett megoldásokról. Óriási probléma a humánerőforrás, az orvosok korfája, valamint az alapellátás, és még sorolhatnám. Arról, hogy ezt hogyan akarjuk megoldani, tárgyalni kell. Leginkább az orvos- és nővértársadalom felelőssége az állampolgárok figyelmét felhívni arra, hogy Magyarországon elméletileg már nem garantálható a betegbiztonság. A múlt héten bemutatott felmérésből nagyon jól látszik, hogy a betegek többsége még nem érzékeli, hogy nagy a baj, mivel mi erőn felől, de ellátjuk őket. Most a döntéshozók elé tártuk az információkat arról, hogy mi fog történni műtét nélkül az egészségügyi rendszerrel: a szó szoros és átvitt értelmében is meg fog halni a beteg.
– Mi a véleményük Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár javaslatáról, miszerint 100-200 ezer forint nettó bérkiegészítésért cserébe vállalniuk kellene az orvosoknak a „röghöz kötöttséget” és azt, hogy nem fogadnak el hálapénzt?
– Szerintem a Magyar Rezidens Szövetség volt az egyetlen szervezet, amely fontolóra vette, hogy megvizsgálja tüzetesebben ezt a bejelentést. Nem lehet, nem szabad elutasítani a 100-200 ezer forintos béremelési javaslatot, mert az komoly visszatetszést kelthet a társadalomban, hiszen sokan még ennyit sem visznek haza egy hónapban. Minden javaslatot meg kell vizsgálni, el is mondtuk, hogy feltételekkel, de el tudjuk fogadni, hogy a bérrendezés következő lépése ez legyen. Mindenre azonban ez sem jelent megoldást, hiszen még így sem érjük el azt a bérszínvonalat, amelyet megérdemelne egy orvos vagy egy nővér.
– Mekkora összeget érdemel egy orvos?
– Legutóbbi felmérésünk szerint egy rezidens nettó 275-300 ezer, egy szakorvos 400-500 ezer, egy főorvos pedig 600-700 ezer forintos nettóért vállalni tudná, hogy itthon gyógyítson, és hálapénzt sem fogadna el. Tudni kell, és fontos hangsúlyozni, hogy ez a nyugati bérek töredéke, sőt Magyarországon is vannak olyan területek, ahol hasonló vagy kevesebb felelősség, munkaterhelés van több pénzért. Tehát nem igaz, hogy mi telhetetlenek vagyunk, és semmi sem elég. Fontos felhívni az átlagember figyelmét arra, hogy ne azzal az egy-két kivétellel azonosítsa az egészségügyben dolgozók társadalmát, akit a kirakatban lát, és kifejezetten jól él. A háttérben rengetek elfáradt nővér és orvos viszi a hátán az ellátást. Meglátásunk szerint a hálapénzmentes rendszer jóval olcsóbb lenne, mint a jelenlegi szoftkorrupt rendszer, mert ebben semmi olyan ösztönző nincs, amely a hatékonyság növelésének irányába terelné az orvost és a beteget. A fent említett összegeket kellene elérnünk, azt még nem tudjuk teljes bizonyossággal megmondani, hogy ez mennyit jelentene a költségvetésnek, mert nem tudjuk, hány orvos és milyen szerződéssel dolgozik ma Magyarországon, és pontosan mennyit keres. Elkezdtünk dolgozni ezen a megoldhatatlannak tűnő feladaton, és amint eredményre jutunk, nyilvánosságra hozzuk.
– Hogyan alakult ki a hálapénzrendszer?
– Senki nem tudja pontosan. A kommunizmusban rendszerellenesnek nyilvánították az egészségügyben dolgozókat, főleg az orvosokat, alacsonyan tartották a bérüket, hogy a hálapénzrendszer beinduljon, és aztán ezzel zsarolták őket végig. Ez jelenleg is érvényes, hiszen bármikor meg tudnak minket zsarolni ezzel, ami fokozza a kiszámíthatatlanságot az életünkben. Kiszámíthatatlan azért, mert nem tudjuk, jövő héten mennyit fogunk keresni, illetve azért is, mert nem tudjuk, mikor akarják velünk a szabályokat betartatni. Épp a rezidensszövetség miatt nem lehet egyetlen orvost sem elítélni utólag elfogadott hálapénzért: a legfőbb ügyész a megkeresésünkre elmondta, hogy jogbizonytalanság van ebben a tekintetben, mert jelenleg a Büntető törvénykönyvben markáns érvek szólnak amellett, hogy bűncselekmény az utólag elfogadott hálapénz, és markáns érvek szólnak amellett, hogy nem. Az új normaszöveg még nem született meg, de a jogalkotó többször kinyilvánította azt a szándékát, hogy ez a rendszer előbb vagy utóbb meg fog szűnni, csak észre kellene vennünk a jeleket.
– Az MRSZ felmérése szerint a megkérdezett orvosok hetven százaléka nem ért egyet a hálapénzrendszerrel, de mivel nincs más választása, elfogadja a borítékot. Ez jó kiindulási alap lehet?
– Rájöttünk, hogy azért nem tudjuk megfelelően képviselni az érdekeinket, mert a társadalom és a politika gyakorlatilag megvett minket a hálapénzzel, és ezért kicsi az érdekérvényesítő képességünk. Azt mindenki elfelejti, hogy ezt nem mi találtuk ki, ennek ellenére néha azt érzékeljük, hogy a társadalom irányából sincs meg az orvosok bérrendezésének a támogatottsága – a korábban említett kirakatkollégák miatt. Vissza kell állítani nemcsak az önbecsülésünket, hanem a társadalmi és politikai megbecsültségünket is. El kell indulni a megtisztulás útján. Ennek volt első lépése a hálapénzkampány – „Hálát a betegtől, pénzt az államtól” –, melynek keretében az ön által említett felmérést is végeztük. Meglepődve tapasztaltuk, hogy az orvosok kilencven százaléka elutasítja a hálapénzrendszert, viszont a hetven százaléka a jelenlegi helyzetben nem tud mit csinálni, el kell hogy fogadja. Mi már letettük a magunkét az asztalra: az orvostársadalom nem akar a hálapénz rendszerében dolgozni, csakhogy mi egyszerű katonái vagyunk a rendszernek, nem vagyunk politikusok, nem alakítjuk a szabályokat. A mindenkori döntéshozóknak kellene mély levegőt venniük, és pénzt tenni a mi bérrendezésünkbe.
– Vannak-e arra vonatkozó felmérések, hogy a külföldön dolgozó orvosok hány százaléka jönne haza gyógyítani, ha jó irányba mozdulna az egészségügy?
– A rezidensszövetség felmérése szerint az alacsony bérek, a rossz munkakörülmények és a hálapénzrendszer miatt mennek el, és nem is jönnek haza az orvosok. Mivel reprezentatív felmérést nem lehet készíteni a külföldön dolgozó orvosokkal, pontos százalékokat nem tudok mondani. Annyi biztos, hogy ez a megalázó gyakorlat nemcsak elűzi, de a hazatéréstől is visszatartja őket, pedig nagy szükség van és lesz rájuk. Nehéz volt megértetni a kollégákkal, hogy miért kell elkezdeni a hálapénz elleni küzdelmet úgy, hogy még nincs megoldva a bérrendezés. Hát azért, hogy legyen lobbierőnk, hogy hitelesek legyünk, és mellénk álljanak az emberek. Ha nem állnak mellénk, akkor nincs politikai erőnk, ez ilyen egyszerű. A hálapénz elleni küzdelmet és a bérrendezést egyszerre kell tehát végezni, úgy, hogy egyensúlyban maradjon a rendszer.
– Jelenleg Magyarországon 230 betöltetlen háziorvosi praxis van. Ez mit jelent a betegek szempontjából?
– Azt, hogy ma Magyarországon közel 350 ezer embernek nincs megfelelő alapellátása. Ha ez így folytatódik, akkor tíz év múlva 4,650 millió embernek nem lesz megfelelő alapellátása. Ideje lépni, mert az egészségügy speciális: kórházat lehet egyik napról a másikra építeni, de orvost nem lehet egyik napról a másikra szerezni a semmiből: egy jó orvos és egy szakdolgozó kiképzése akár tizenöt év is lehet.
