Nyugat felé fordulna a Jobbik

Vona Gábor szerint elfogadhatatlan, amit képviselőtársa, Kulcsár Gergely tett.

– Nem is olyan régen éppen egy jobbikos képviselő hiányzása miatt nem tudták megakadályozni a kétharmadot.
– Volt, amikor Gyurcsány Ferenc hiányzott, volt, amikor személyesen én hiányoztam betegség miatt, nemrég pedig Apáti István képviselőtársam nem jött be az ülésre, mert megfenyegették a családját, és inkább velük maradt. Rossz döntést hozott, ezt ő is elismerte. Tanultunk az esetből: mindenki büntetést kapott, én is, és ha valaki beteg, akkor négykézláb kell bemásznia, ha valakinek a családját megfenyegetik, akkor velük együtt kell jönnie Budapestre. Fontos egyúttal, hogy a zsigeri baloldallal szemben nekünk a kétharmad megakadályozása nem egyfajta kényszer, hanem felelős döntés kérdése. Ha valamit jónak tartunk, azt támogatjuk, ha nem, akkor nem, függetlenül attól, hogy az kétharmados-e vagy sem.

– Az évértékelőjén hosszan beszélt arról, hogy a társadalomnak békére és nyugalomra van szüksége. Mit gondol, a párt tagsága és szavazói is egyetértenek ezzel a higgadt stílussal?
– Az évértékelőn én a teljes magyar társadalomhoz akartam szólni, nem feltétlenül az volt a célom, hogy a jobbikosokat lelkesítsem. Egy párt akkor sikeres, ha képes koherenciát fenntartani a belső fórumai és a szélesebb közvéleménynek szánt üzeneteiben. Az ugyanakkor tény, hogy vannak kérdőjelek a Jobbik tagságában a jelenlegi stílust, néppártosodást illetően, de ezeket a kérdőjeleket ki fogom egyenesíteni.

– Hogyan?
– Észérvekkel. Azoknak csalódást fogok okozni, akik abban reménykednek, hogy a Jobbik egy szélsőséges, náci párt, csak most megpróbál cuki módon viselkedni. Azokat viszont meg fogom nyugtatni, akik attól tartanak, hogy a Jobbik feladja az értékeit, elveit és programját. Erről nincs szó. Sem rétegpárt, sem tucatpárt nem leszünk. A stratégiai elképzelésem az, hogy a programunk megőrzése mellett a legszélesebb társadalmi réteget kell megszólítani. Határozott, kemény program és higgadt, nyugodt hangnem.

– Nincs itt kettős beszéd? Sneider Tamás, a Jobbik alelnöke egy hangfelvételen arról beszélt, hogy a „cukiságra” a kommunikáció miatt van szükség, de nagyon örül, hogy a Betyársereg radikálisabb üzeneteket is közvetíthet.
– Nem hiszem, hogy kettős beszéd lenne, ugyanarról beszélt, amiről én is. A programunkat meg kell őrizni, de képesnek kell lennünk úgy bemutatni, hogy a magyar társadalom legszélesebb rétegeinek is szimpatikus legyen.

– Belefér a megbékélésbe a cigányozó Kötél János vagy éppen a rakparti holokauszt-emlékművet leköpő Kulcsár Gergely?
– Nem. Az sem véletlen viszont, hogy ezek az évekkel ezelőtti ügyek most kerülnek elő. A Jobbik erősödése és néppárti stratégiája sokakat megijeszt, és mind a Fidesz, mind az MSZP abban érdekelt, hogy megpróbáljon minket visszatolni a szélsőséges párt skatulyájába. A felsorolt eseteknek voltak következményei, és azt gondolom, hogy idővel az ilyen jellegű ügyek ki fognak kopni a pártból. Kulcsár Gergely esetében például a párt azonnal jelezte, hogy elhatárolódik ettől az akciótól, felháborítónak és vállalhatatlannak tartja. Én pedig arra kértem Gergelyt, hogy egy szál virággal menjen el a rakpartra, jelezve, hogy maga is megbánta. Egyébként tényleg megbánta, még ha sokan nehezen hisznek is neki. A Jobbikban kegyeletsértő, kollektív ítéletet megfogalmazó, alpári megnyilvánulásoknak nincs helye. Viszont ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne beszélni mondjuk a hazai zsidóságról, Izrael politikájáról vagy akár a cigányproblémáról.

– Valós következmény egy fénykép kedvéért beállni egy szál virággal?
– A legfontosabb, hogy egyértelműsítettük: mi a Jobbik és mi nem a Jobbik. Lehet azon lamentálni, hogy elégséges lépés volt-e vagy sem. De a legfontosabb, hogy kifejeztük: a Jobbik osztozik minden áldozat gyászában – így a zsidóságéban is –, és ennek a gyásznak a megsértését vállalhatatlannak tekintjük. Egyébként csak zárójelben: hány párt szokott elnézést kérni Magyarországon?

– Nyugodtan alszik? Nem fél, hány hasonló ügy kerül még elő?
– Emiatt teljesen nyugodtan. Ami miatt nehezebben alszom, az a kormányzati felelősség egyre inkább megnyilvánuló realitása.

– Kormányzóképesnek tartja a Jobbikot?
– Szerintem nincs olyan párt, amelyik száz százalékig kormányzóképes. Egy párt kormányra kerül,  és igyekszik megfelelni a kihívásnak. Készülni kell rá, és ha eljön ez a pillanat, a legjobb tudásunk szerint meg fogunk felelni. Szakemberhiányunk nem lesz, mert nagyon sok tehetséges fiatalunk van, több tapasztalt vén rókánk, aki megőrizte a tisztességét, végül az államigazgatásban is nagyon sok az olyan szakember, aki nem mondta még el, hogy jobbikos, de ha kormányra kerülünk, számíthatunk rá. Az önkéntesség éve pedig, amely során a képviselőink elmennek az emberek közé, kipróbálnak különféle ágazatokat, sokat segít mind emberi, mind szakmai szempontból a felkészülésben.

– Európában ugyanakkor nem fogadják el a Jobbikot.
– Ezért is fontos számomra most a nyugati nyitás. 2010 óta ismétlem, hogy Magyarországnak egy német–orosz–török háromszögben kell érvényesítenie az érdekeit. Ezt nemrég Orbán Viktor is elismerte. Nekem, nekünk orosz és török irányba nincsenek, nem lesznek gondjaink, Németországgal kell jó kapcsolatokat kialakítanom. Ez rettenetesen nehéz lesz, hiszen a német sajtó még a magyarnál is rosszabb, egy neonáci pártként könyvelnek el. Én viszont szeretném megmutatni vezető német politikusoknak a valódi Jobbikot.

– Tett is már valamit ennek érdekében?
– Elkezdtem tapogatózni, vagyis a részünkről a nyitottság megvan. Németországnak kell majd az erősödésünkkel szembesülve döntenie arról, hajlandó-e párbeszédet folytatni a Jobbikkal, egy néppárti Jobbikkal.

– Az uniós tagságunkról továbbra is népszavazást szeretnének?
– Azt gondolom, hogy nagyon sok minden megváltozott az Európai Unióban a csatlakozásunk óta, és a magyar társadalomnak meg kell adni a lehetőséget, hogy erről véleményt formáljon. Azt leszögezem, hogy mi nem vagyunk Európa-ellenesek, és az EU-kritikánk sem zsigeri. De ki kell mondani, hogy a máz mögött antidemokratikusan és igazságtalanul működik a közösség. Például azzal, ahogy a keleti tagállamokat kihasználják, és ahogy titokban zajlanak a tárgyalások az Egyesült Államokkal tervezett szabad kereskedelmi megállapodásról. Mindez elfogadhatatlan.

– Egy népszavazásnál a kilépés mellett kampányolnának?
– A jelenlegi EU nem jó Magyarországnak. De nem ez lenne az első kérdés. Először a csatlakozási szerződés módosításáról kérdeznénk az embereket, ha az újratárgyalás nem lehetséges, akkor kellene dönteni a kilépésről.

– Reálisnak tartja, hogy kilépjünk?
– Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy ilyen szituáció középtávon előállhat, rövid távon viszont nem reális. Egyrészt a magyar társadalom valószínűleg nem ilyen döntést hozna, másrészt Magyarország nincs felkészülve erre gazdasági értelemben. Sajnos az előző ciklusokban a kormányok olyannyira lefeküdtek az uniós tagságnak, hogy nem gondolkodtak „B tervben”. Pedig szerintem kell, mert lehet, hogy nem is mi lépünk ki az EU-ból, hanem egyszerűen széthullik.

– A NATO-tagságunkkal is van bajuk?
– Ez már sokkal több fejtörést okoz. Véleményem szerint egy elhúzódó orosz–amerikai konfliktussal nézünk szembe, és meggyőződésem, hogy ez Magyarországon is zajlik, még ha nem is fegyverekkel. Nekünk pedig erre nincs szükségünk. Érdemes lenne beszélni róla, hogy a NATO-val milyen kapcsolatot kell ápolnunk, erről társadalmi vitát is lehetne nyitni. Egyelőre csak eddig mennék el.

– Milyen kapcsolatra gondol?
– Több verzió is van, és nem zárható ki akár a semlegesség sem, úgy, mint Svájc vagy Ausztria esetében. De ezek még nagyon távoli kérdések.

– Mit ért azon, hogy nálunk is zajlik az orosz–amerikai konfliktus? És ha ez így van, hogyan lehetnénk semlegesek?
– Éppen azért zajlik nálunk, mert Magyarország NATO-tag, ráadásul egyre jobb gazdasági kapcsolataink vannak Oroszországgal. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy az Ukrajna területén zajló konfliktus újra eszkalálódik, és akkor Magyarország nagyon nehéz helyzetbe kerül, hiszen NATO-tagállamként be kellene lépnünk ebbe a háborúba, és adott esetben hadat viselni Oroszország ellen. Én ettől nagyon óvnám Magyarországot, a négy kérdésből álló és jelenleg is zajló aláírásgyűjtésünk egyik pontja éppen arra vonatkozik, hogy hazánk a tagság ellenére is maradjon semleges. Nem véletlen, hogy az aláírásgyűjtőink szerint a férfiak negyvenéves munkaviszony utáni nyugdíja után ez a másik nagyon népszerű javaslatunk.

– Az Iszlám Állam elleni akcióban való részvételt is elutasítják.
– Így van, hiszen egy ilyen misszió nem pusztán a magyar katonák biztonságát veszélyezteti, de az itt élő tízmillió magyar ember terrorfenyegetettségét is növelni fogja. Az Iszlám Államot – amelyet sem iszlámnak, sem államnak nem tartok – mi is egy legyőzendő ellenségnek tartjuk, de ez nem Magyarország feladata. Mi maradjunk a humanitárius segítségnyújtásnál.

– Valakinek fel kell lépnie az Iszlám Állam ellen. Ki legyen az?
– Azt gondolom, hogy elsősorban az Egyesült Államok feladata, illetve azon nagyhatalmaké, amelyek felfegyverezték az Iszlám Állam előcsoportjait.

– Ezzel elismeri, hogy az Egyesült Államok a világ csendőre, akinek joga van bármikor és bárhol beavatkozni?
– Nagyon jó lenne, ha ez nem így lenne. De annak, hogy az Iszlám Állam ilyen erős, az egyik legfontosabb oka, hogy az Egyesült Államok annak idején az Aszad elleni beavatkozások közben ezeket a csoportokat felfegyverezte. Ráadásul az Iszlám Állam léte összefügg a bevándorlással is. Félő, hogy a bevándorlók között olyanok is érkezhetnek hozzánk, akik nem gazdasági vagy politikai menekültek, hanem terrorsejtek. Az aláírásgyűjtésünk másik kérdése éppen a bevándorlással kapcsolatos szigorítás.

– Konkrét elképzeléseik is vannak?
– Első lépésben zárttá kellene tenni a menekültállomásokat, hogy ne lehessen az oda érkezőknek szabadon grasszálniuk. De magát a jelenséget alaposabban és mélyebben kell majd kezelni, tudva azt is, hogy a menekültkérdés nem tagállami kérdés.

– Az Egyesült Államokkal milyen a viszonyuk?
– Nem mondhatnám, hogy rózsás, Németország mellett az Egyesült Államokkal is szeretnék rendezett viszonyt. Azt szeretném velük megértetni, hogy Magyarország egy független ország, amelyik a saját útját járná, ezért ne próbáljanak bennünket a konfliktusaikba beleráncigálni.

– Hol tart a viszony rendezésére tett kísérlet? Hasonlóan, mint Németország esetében?
– Annyiból hasonlítható össze a kettő, hogy az amerikai sajtónk sem túlságosan jó. Itt még – megmondom őszintén – én sem tettem lépéseket, az elkövetkező időszak feladata lesz ez. Először a belpolitikában kell bizonyítanunk, és egyértelműsíteni Németország, az Egyesült Államok és mindenki számára, hogy a Jobbik egy potenciális kormánypárt, és ha tetszik, ha nem, valamilyen módon szóba kell állniuk velünk. Mi nyitottak vagyunk erre. Azt nem ígérhetem, hogy egyszerű tárgyalópartnerek leszünk, vagy kenyérre lehet majd bennünket kenni ezeken a találkozókon, de azt kijelenthetem, hogy korrektek leszünk, racionálisak és nyitottak.

– Az új amerikai nagykövettel felveszi a kapcsolatot?
– Nem akarom elkapkodni, de azt gondolom, hogy eljön majd a pillanat, amikor – ha máshogy nem is, de – hivatalból találkoznunk kell.