A mamahotel komfortos fogságában

Nehezen megy az önállósodás a huszonéveseknek. A szülő is hibás, ha a gyerek otthon ragad.

– Pácienseim között sok olyan húszas, harmincas fiatal van, akinek esze ágában sincs eljönni otthonról, de olyanról is tudok, aki még 39 évesen sem vágyik az önállóságra. Az otthon maradók jó része persze nyilván kényszerből, mintsem kényelemből él így, de a leválás elmaradása bizony komoly negatív hatásokat gyakorolhat az illető későbbi életére. Aki a gyerekszerepbe beleragad, és nem alakít ki önálló felnőtt identitást, annak sérülnek az egyéb szerepei, és később egyre kevésbé lesz képes a stabil elköteleződésre, alkalmazkodásra, problémái lehetnek a partnerkapcsolatában is. Sőt, aki túlságosan hozzászokik, hogy otthon mindent megkap, főznek, mosnak rá, gondoskodnak róla, annak sokszor már nincs is affinitása, hogy felnőjön – fogalmazott a szakértő, aki szerint a család hozzáállásán óriási a hangsúly. A szakember meglátása szerint a szülő felelőssége, hogy pályaválasztáskor ott álljon a 18 éves gyereke mellett, és tanácsokat adjon neki, hogy merre induljon.

– Hiába is akarjuk támogatni a gyerek álmainak megvalósulását, muszáj terelnünk is őt, hogy lehetőleg olyan szakmát válasszon, ami piacképes. Gyakran találkozom friss diplomásokkal, akiknek fogalmuk sincs, mihez kezdjenek magukkal, nincs jövőképük. Ilyenkor fontos, hogy támaszt nyújtson a szülő, de semmiképp sem úgy, hogy mindent a gyerek alá tol. Segíteni kell a fiatalt, de értsük meg, hogy nem tudjuk minden veszélytől megóvni, és nem is kell. Igenis tudomására kell hozni, hogy a felnőtt léttel milyen felelősségek, feladatok járnak, különben nem lesz sikeres – mondta Skultéti-Szabó Katalin, s hozzáfűzte: szerinte a mamahotelben ragadás a férfiakra jellemzőbb. A szülők szerepének fontosságát hangsúlyozta Vajda Zsuzsanna pszichológus, egyetemi tanár is, aki azt mondta lapunknak: ő maga kifejezetten tanácsolni szokta a szülőknek, hogy forszírozzák a gyerek mielőbbi elköltözését, önállósodását. – Ha a fiatal nem áll rá, nem szokja meg, hogy saját döntéseket hozzon, hogy alkalmazkodjon egy új, megváltozott helyzethez, akkor ellustul, elkényelmesedik e képessége, és később egyre nehezebb lesz neki.

Fontosnak tartom azonban kihangsúlyozni, hogy óriási hiba ezt a társadalmi jelenséget pusztán a „mai fiatalok lustaságának” betudni. Maga a „mamahotel” kifejezés is hordoz egyfajta előítéletet, pedig az otthon lakás kitolódása és az ezzel járó pszichológiai jelenségek már mind-mind következmények – mutat rá Vajda Zsuzsanna, aki szerint kimondottan jellemző a pályakezdőkre a maximalizmus. Tény, hogy ma sokkal nehezebb egzisztenciát teremteni, mint néhány évtizeddel ezelőtt, vélekedett a szakember, a fiatalok pedig, miután rájönnek, hogy csak életszínvonal-romlás árán tudják biztosítani az önállóságukat, inkább nem lépnek, mert a legjobbat akarják. – A középosztályra különösen jellemző, hogy a megszokottnál nem akarja lejjebb adni. Van egyfajta elvárás a munka, a lakókörnyezet, az anyagi helyzet milyenségét illetően, s ha nem tűnik elég színvonalasnak a kínálkozó lehetőség, akkor a fiatal inkább kivár. A párválasztás és a gyermekvállalás már-már végtelenbe való kitolása is ebből következik, ami hosszú távon súlyos társadalmi hatásokkal jár majd. De ne feledkezzünk el a szülő-gyerek kapcsolatról sem, amelyben a felnőttkori együttélés sok feszültséget okoz – állapította meg a pszichológus.