Közben megtaláljuk a terrorelhárítók videójáról megismert házat, s hamarosan megérkezik a család is. Sándor elmondja, képtelen hazugság, amit róla a lányok összehordanak. – Az egész egy gyerektartási perrel kezdődött – mondja, szerinte ugyanis Kata azért vádolja őt, mert ő igényt tartana közös gyerekükre. A lányok futtatásáról szó sem volt, s az sem igaz, hogy bárkit fogva tartottak volna. Bár a család nem tagadja, hogy a lány prostituált volt, ők azonban abból egy forintot sem láttak. Elmondja, szívességből fogadták be őket, s már csak azért is hazugság, amit állítanak, mert közmunkásként az önkormányzatnak dolgoztak.
– Fél évet ültünk a szekszárdi börtönben, azt ki fizeti meg nekünk? – méltatlankodik Sándor, s hozzáteszi: reméli, hogy a bíróság tisztességes ítéletet hoz majd. Ezért a férfi szembesítést követel, amihez azonban a kiszabadult lányok nem járulnak hozzá. Az áldozatokat segítő Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem-ellenes programjának vezetője, De Coll Ágnes lapunknak azt hangsúlyozza: a magyar jogszabályok miatt a sértett tanúvallomásán áll vagy bukik a tettesek elítélése. – Az áldozatok azonban nem tudnának józanul nyilatkozni, ha egy tárgyalóteremben lennének a tettesekkel – mondja De Coll, akik ezért kérték a bíróságot, hogy – miként arra a magyar jogszabályok lehetőséget adnak – külön hallgassák meg a lányokat.
Többszöri megkeresésükre azonban hivatalos válasz még nem érkezett – tájékoztat, ami azért is problémás, mert félve a család bosszújától, a június elsején esedékes tárgyaláson nem tudnak majd megjelenni. Elmondja, régóta próbálnak a tamási járásbíróságon érvényt szerezni az áldozatok jogainak: korábban már tűztek ki időpontot, a sértett lányok azonban akkor sem jelentek meg. A bíróság ezért ötvenezer forint bírságot szabott ki rájuk.
