Épp elhagynánk a Tolna megyei Pincehely községet, amikor egy rendőrautó szegődik a nyomunkba. Igazoltatnak minket, s az intézkedés közben a biztos urak megerősítik a gyanúnkat: az ellenőrzés nem rutinszerű, valamelyik helyi lakos jelentett be minket. Miután iratainkat rendben találja, a rendőr elmondja: felesleges zokon venni a dolgot, „idegen személyek” miatt ugyanis rendszeresen érkeznek hozzájuk hívások. Pincehelyen sok a lopás, és a besurranó tolvajok is dolgoznak. – Megérthetik, hogy a helyiek bizalmatlanok
Az intézkedés előtt alig egy órával még a község egy presszójában beszélgettünk környékbeliekkel, a közelben lakó cigány családról kérdeztük őket. 2013 májusában hozzájuk vonultak ki a terrorelhárítók: a lapok akkor megírták, a família évek óta több nőt is prostitúcióra kényszerített, s mivel a helyi rendőrség gyanította, hogy a családnak fegyverei vannak, a fekete ruhásoktól kért erősítést. A rajtaütés során nem csak a kerítéssel és kiskorú veszélyeztetésével vádolt roma családot fogták el. A hatóságok kiszabadítottak egy fiatal lányt is, akit a vád szerint nyolc évig tartottak cselédsorban, miközben arra kényszerítették, hogy az út szélén árulja a testét.
Egy másik volt fogva tartott lányt sikerült megszólaltatnunk: őt az említett família tagja, bizonyos Sanyi mentette ki egy másik futtató markaiból. Csakhogy ennek ára volt: pénzt kellett keresnie, s a család már az ügyfelekről is gondoskodott. – Aztán terhes lettem, ezért leszálltak rólam – mondja Kata. Bár csak későn engedték el orvoshoz, pedig a gyerek az őt futtató Sanyitól fogant. Kisfia féléves volt, mikor pénzt lopott a családtól, amiből kifizetett egy védett házba vezető hosszabb utat. Kata szerint ő még szerencsés volt. Társát, akit a kommandósoknak kellett kiszabadítani – elmondása szerint –, ötezer forintért vette meg a család, s úgy bántak vele, mintha a kutyájuk volna. – Egy ház mögötti fészerbe dugták, és sokszor ok nélkül bántották – mondja, emlékei szerint nem csak a testét kellett árulnia: az önkormányzatnál vállalt közmunkájának bérét is elvették tőle. Szeretnénk erről beszélni a lánnyal, Kata azonban sajnos nem segít.
Közben megtaláljuk a terrorelhárítók videójáról megismert házat, s hamarosan megérkezik a család is. Sándor elmondja, képtelen hazugság, amit róla a lányok összehordanak. – Az egész egy gyerektartási perrel kezdődött – mondja, szerinte ugyanis Kata azért vádolja őt, mert ő igényt tartana közös gyerekükre. A lányok futtatásáról szó sem volt, s az sem igaz, hogy bárkit fogva tartottak volna. Bár a család nem tagadja, hogy a lány prostituált volt, ők azonban abból egy forintot sem láttak. Elmondja, szívességből fogadták be őket, s már csak azért is hazugság, amit állítanak, mert közmunkásként az önkormányzatnak dolgoztak.
– Fél évet ültünk a szekszárdi börtönben, azt ki fizeti meg nekünk? – méltatlankodik Sándor, s hozzáteszi: reméli, hogy a bíróság tisztességes ítéletet hoz majd. Ezért a férfi szembesítést követel, amihez azonban a kiszabadult lányok nem járulnak hozzá. Az áldozatokat segítő Baptista Szeretetszolgálat emberkereskedelem-ellenes programjának vezetője, De Coll Ágnes lapunknak azt hangsúlyozza: a magyar jogszabályok miatt a sértett tanúvallomásán áll vagy bukik a tettesek elítélése. – Az áldozatok azonban nem tudnának józanul nyilatkozni, ha egy tárgyalóteremben lennének a tettesekkel – mondja De Coll, akik ezért kérték a bíróságot, hogy – miként arra a magyar jogszabályok lehetőséget adnak – külön hallgassák meg a lányokat.
Többszöri megkeresésükre azonban hivatalos válasz még nem érkezett – tájékoztat, ami azért is problémás, mert félve a család bosszújától, a június elsején esedékes tárgyaláson nem tudnak majd megjelenni. Elmondja, régóta próbálnak a tamási járásbíróságon érvényt szerezni az áldozatok jogainak: korábban már tűztek ki időpontot, a sértett lányok azonban akkor sem jelentek meg. A bíróság ezért ötvenezer forint bírságot szabott ki rájuk.
