Több mint háromszor annyian tartoznak Magyarországon a közműszolgáltatóknak, mint a bankoknak – közölte lapunkkal Szekér András, a Habitat for Humanity országos igazgatója. A szervezet által 2013-ban elvégzett elemzés alapján a lakosság 6,8 százalékának van lakbérhátraléka, illetve elmaradása a bankokkal szemben, míg megközelítőleg 23 százalékuk tartozik valamilyen közműszolgáltatónak.
– A legszegényebbek esetében ez az arány hiteltartozás esetén 6,4, rezsielmaradás esetén 55,6 százalék, ami gyakorlatilag egymillió embert érint – hangsúlyozta Szekér András. Mint mondta, jóval több adóson tud majd segíteni a magáncsőd intézménye, ha a közmű- és lakbértartozást felhalmozók számára is hozzáférhető lesz. Ennek a célcsoportnak ugyanolyan okokból van szüksége erre a megoldásra, mint a banki adósoknak, számukra mégis csak 2016 októberében nyitnák meg a lehetőséget. Az MNB és más pénzintézetek szerint a magáncsőd intézménye a jelenlegi formájában 20-25 ezer adósnak jelenthet valódi segítséget, emiatt nem igazi gyógyír az adósságválságra.
Szekér András szerint komoly problémát fog okozni a kilakoltatási moratórium őszre tervezett feloldása, mivel a kényszer-értékesítések becslések szerint százezer embert érinthetnek, és ezeknek az adósoknak a java érdemi segítség nélkül fog szembenézni a helyzettel.
Az is nagy kérdés, hogy a magáncsőd intézményét igénybe vevők esetében a törlesztőrészletek megállapítása után mennyi jövedelem maradhat a családoknál. – Biztos, hogy a magáncsődöt választó adósoknál érezhető életszínvonal-esés következik be – mondta Szekér András, aki szerint fontos kérdés, hogy a családoknál maradó jövedelem elég lesz-e egy méltányos életszínvonal megtartására. A Habitat vezetője veszélyesnek tartja, hogy a magáncsődöt választó adósok lakhatása csak bizonyos, szűk rászorultsági feltételek esetén garantált, míg a többi adósnál még az sem kötelező, hogy a vagyonfelügyelő segítsen megfizethető bérlakást szerezni a számukra.
Két következménye lesz annak, hogy a szabályozás jelenlegi formájával csak egy szűk kör számára válik elérhetővé a csődvédelem intézménye – véli az igazgató. Egyrészt nem növeli széles körben az adósok és hitelezők együttműködését, vagyis nem alakul ki valamiféle keretrendszer, ami alapján elérhető lenne, hogy a csődvédelem segítsége nélkül a felek megegyezzenek egymással. Ha ugyanis az adós tisztában lenne azzal, hogyan tudná a legtöbbet megmenteni a jövedelméből, és a pénzintézet vagy a közműszolgáltató számára is világos volna, mekkora legmagasabb havi törlesztőt tudna az ügyfél kifizetni, akkor egymás között is meg tudnának egyezni, s az esetek többségében el sem jutnának a magáncsőd alkalmazásáig. Ez a jótékony hatás ugyanakkor elmarad, ha túl szűk körben alkalmazható ez a megoldás.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!