Krokodil, zene, kristály: az ifjúság sírásói

Közel 30 éve támogatják a szerhasználókat; a tévézést, netezést és telefonálást is korlátozzák a rehabilitációs központban.

G. Dávid is ahhoz a körhöz tartozott, aki drogot árult. Miután leérettségizett, szülői nyomás nehezedett rá, mondja, hogy kezdjen magával valamit, technikumba járt, de az éjszaka jobban tetszett neki, s olyan irányt vett az élete, amit erkölcsileg ma már jellemezni sem tud. – Láttam fantáziát a kábítószerben, először ginát árultam vagy öt évig – emlékszik vissza. A ghb, vagyis a gina lényegében felnitisztító, ezért fedősztoriként létrehozott egy honlapot, aminek kezdőlapján felnikkel, gumikkal találkozhatott az avatatlan szem. Csak hogy ne legyen feltűnő. 2009-től kezdte behozni az országba a kati nevű szert, mindig törekedett rá, hogy olyan anyagokat találjon, amelyeket még nem tiltottak be.

– Nem érez megbánást? Számtalan ember egészséget, családok életét, egzisztenciáját tette tönkre! – érdeklődöm.

– Akkori értékrendembe, tudásszintembe ez belefért, nem éreztem problémának, láttam, hogy az embereknek boldogságot okoz a szer. Ma már nem tenném, mert látom hová vezet – szippant Dávid elektromos szipkájába. Hozzáteszi: azt bánja, hogy 32 éves, és még mindig nem tett le semmit az asztalra. A későbbiekben természetgyógyászattal foglalkozna.

Hogy jutnak a dílerek a szerekhez, faggatom tovább, mire elmondja, több ismerőse Kínából szerezte be a drogokat. Sokszor rejtve érkezik az anyag, például valamilyen kozmetikumnak álcázva. A katit Hollandiából rendelte, s bár a szer akkoriban nem volt illegális, úgy véli, ma is zavartalanul hozzájuthatna a droghoz. Dávid, mielőtt tíz hónapja bekerült, már a zene és a kristály nevű drogot szúrta magába. Pillanatnyi eufóriát okoztak nála, amit mindig 1-2 napos paranoiás állapot követett, ilyenkor sehol nem találta a helyét, állandóan kényszeresen ment, mindent gyanúsnak talált és a félelmei szemüvegén át látott, ahogy fogalmaz, még a tárgyak is ellene voltak.

A biofű végtelen veszélyes, és a neve is félrevezető, fejti ki, mivel egyáltalán nem bió, és fű, vagyis marihuána sincs benne. Ezeket a szereket úgy állítják elő, hogy valamilyen mezei vagy kerti füvet leszárítanak, és elkeverik kristályos anyagokkal, amit cigarettába sodorva szívnak. Ezek sokkal károsabbak még a „hagyományos” dizájnerdrogoknál is, állítja Dávid, mert teljesen megbontják a használó elméjét. Figyelem- és memóriazavart idéznek elő, használóik önmaguktól is eltávolodnak. – Durvább irányt vett a drogpiac, amikor bevezették a C listát, mert felgyorsult az a folyamat, amelyben újabb és újabb szerek kerülnek ki a piacra. A drogelőállítók mindig egy lépéssel a hatóságok előtt járnak. Ezzel viszont a „kevésbé káros” anyagokat is lecserélték az új, kristályos szerekre – állapítja meg Dávid.

A drogos bármit képes megmozgatni, hogy pénzhez jusson, mindenkin átgázol, kukázik vagy akár rabol is. Az úgynevezett Nyóckerben (Budapest VIII. kerületének „mélye”) állandó helyeken árulják az anyagot, de ha lekapcsolnak egy-egy dílert, Kőbányán vagy a III. kerületben is találnak bejáratott forrásokat a beavatottak. Ha a rendőrség le is fülel valakit, hamar két díler nő a helyébe. Robi ismer olyan árust, aki két nap alatt kint volt az utcán, noha lakásán óriás mennyiségű drogot találtak.

Akik a „nyóckerben” szerzik be a cuccot, az a leglezüllöttebb réteg. A penta vagy a zene egy adagja a Józsefváros szennyes kapualjaiban ezer forint. A dílerek többsége, mint feljebb már írtuk, Kínából, esetleg Hollandiából rendeli az anyagokat az interneten keresztül. A Tradekey vagy az Alibaba oldalakon, de akár a Google-on is gyorsan megtalálhatók a termékek. A folyamat egyre durvább lesz, prognosztizálja a két egykori szerfüggő. Manapság a heroin és a kokain megy ki a divatból, elsősorban mert drágák, ám személy szerint Dávidnak a kati nagyobb élvezetet is okozott.

Hogyan jutnak ebbe a mélységbe a fiúk? A választ egyebek mellett Centgraf Károly programvezető családterápiás foglalkozásán kapom meg. Hét srác vesz részt az órán. Egy szerepjátékban egyikük szülővé, egy másik gyermekké válik rövid időre. A játékszabály szerint a gyermek kérhet apjától valamit, a szülő azonban csak azokat a fogalmakat adhatja, amelyek az asztalon hevernek egy-egy tárgyra ragasztva. Persze nem tudja azt nyújtani, amire a gyermek vágyik. Együtt vonják le a következtetést: csak azt képesek továbbadni majd saját gyermeküknek is, amit otthonról kapnak.

A jó hír, hogy az ördögi körből ki lehet lépni, megszakítható az öröklési lánc, igaz, sokat kell érte dolgozni, fel kell tölteni a raktárt, hogy utódjuknak többet, szebbet, jobbat nyújtsanak. A Biblia azt mondja: nem vagyunk tökéletesek, mert csak Isten az; változtatni kell, s ne essünk kétségbe, ha nem mindig sikerül, a Biblia, Isten utat mutat.

Az otthonba 18 és 35 év közötti fiúk érkezhetnek, koedukáció kizárva. Ma már a legtöbb intézet nem fogad lányokat, fiúkat vegyesen. A fundamentum az őszinteség, mondja Centgraf Károly, alap, hogy maguknak se hazudjanak a lakók; korábban, míg koedukált volt egy-egy intézmény, a terápia résztvevői gyakran az őszinteséget a szerelemmel keverték, ezért akadtak olyan párok, akik később visszaestek, sőt életüket is veszítették.

Láthatjuk, mennyire fontosak az olyan házak, mint a ráckeresztúri, ahol igyekeznek megmenteni azokat, akiket még lehet. A leállás során stressz, depresszió, túlzott ingerlékenység, rettegés, sóvárgások tömkelege, hangulatváltozások, az epilepsziához hasonló gm-rohamok lépnek fel. A szervezet tisztulása során gennyes kelések nőhetnek a test legkülönbözőbb részein. Mindezek miatt fontos a napirend, a rendszeresség, a szeretet. Nézzük, hogy telnek a mindennapok a drogterápiás központban!

Dávid kísér körbe az épületben. A harmincas évei elején járó férfival a stábszobánál kezdjük a körutat (amely egyben értékőrző is), itt osztják az orvosságot. A terápia gyógyszermentes, ám előfordulhat, hogy az első szakaszban egyeseknek szükségük van nyugtatóra, mert e nélkül gm-rohamot kaphatnak. A következő helyiség az „öreg” iroda, amely a legrégebben bent lévő kezelt, a „főnök” szobája. Ő simítja el a vitás helyzeteket, figyel a ház és az emberek működésére, munkájára. Mellette van a szolgálati lakás, ahol azok tartózkodnak, akik a kikerülés előtt, a munkakeresés fázisában tartanak.

A közösségi térbe érünk, ahol az étkezések zajlanak, illetve szabadidős foglalkozásokat tarthatnak. Húsleves illata terjeng, megtudom, a bentlakók főznek magukra, aki nem tud, megtanul. Ugyancsak ők mosnak, takarítanak és gondozzák a kis kertet, ahol paradicsomot, paprikát, uborkát, hagymát termelnek. Emellett rendben tartják a telket, ahol futball- és röplabdapálya is található, vagy munkálkodnak az alagsori barkácsműhelyben, részt vehetnek művészeti szakkörön.

A címerfal előtt állunk meg. Minden beköltözőnek el kell készíteni saját címerét az első hét után, az úgynevezett orientációs hét végére. A pajzson a legfőbb erényeit, erősségeit és jövőképét kell feltüntetnie a tisztulás útjára lépőnek. Az alsó „fogason” a próbaidősök (az első hónap végéig tartó időszak) címere függ, a véglegesítés után kerülhet pajzsuk egy szinttel feljebb. Az első fázisban tartók a múltjukat tárják fel, milyen ok vezetett ahhoz, hogy drogfüggők lettek. Az okok között nagyon sokszor a családi háttér a felelős. Mások intézetből kikerülve nyúlnak a droghoz.

Az első fázisban tartók felelősségterületeket kapnak, hogy a kompetenciáik erősödjenek, úgy mint felelősség, tetterő, lelkesedés, következetesség, megbízhatóság. Ezenkívül részt kell venniük a közösségi munkában, ami azért is fontos, mert ha nem vagy nem jól végzi valaki a munkáját, az kihat a közösség életére. Ilyen esetben a lakón jobb esetben szégyenérzet lesz úrrá, és megérti a felsorolt kompetenciák, valamint munkájának szükségességét. Rosszabb esetben elmegy. Az ide kerülők harmada erre a sorsra jut. Akik azonban végig- járják a stációkat, azoknak több mint a fele a való életben is talpon marad, tisztán integrálódik vissza a társadalomba. Victorné Erdős Esztertől, az intézmény alapítójától és vezetőjétől megtudom, akadt, akiből lelkész vagy presbiter lett a kinti világban.

A következő címerfalon a másodidőszakosok (öt hónap bentlét után), a harmadik az utolsó fázisban tartók pajzsai csüngnek, utóbbiak már a jövőtervezés szakaszában tartanak. Egy másik falon található az itteni életet döntően befolyásoló iránytű, a „ház motorja” tábla. Ide felírhatják a lakók milyen közölni valójuk támad a közösséggel. Olyanok közül választhatnak, mint inspiráció, megosztás, teherletétel, megoldás, haladás, előrelépés; amelyeken elmondhatják elért eredményeiket. A kiemelési táblán kell jelezni azt is, ha valakiről véleményt mondana a közösség. Fontos a tükör, abból építkezhetnek.

Tévét, internetet nem nézhetnek, telefont nem használhatnak a lakók az első fázisban, csak napilapot olvashatnak. A második szakaszban már hetente három alkalommal telefonálhatnak a gyógyulni vágyók. A földszinti kerengőn található még kápolna, orvosi, beteg-, mentor- és csoportszoba, illetve a számítógépterem, ahová előzetes feliratkozás alapján egyszer egy héten jöhetnek a második fázisban tartók.
A portánál található a felelősségtábla. A mentorokhoz (akik közül többen korábban maguk is szerhasználók voltak) területek tartoznak, amelyeket a lakók egy vagy két hónapig látnak el. A teendőket e táblán lehet követni. Munkájukért havonta 20 ezer forint „munkajutalmat” kapnak, amit a kantinban is elkölthetnek, édességet, tisztálkodási szereket és cigarettát vehetnek belőle. A cigi idebent áthidaló megoldás, hiszen amit „kivesznek”, ahelyett vissza kell valamit „táplálni”, mondja Dávid.

Hetente egyszer tartanak istentiszteletet, egy másik alkalommal pedig Biblia-órát.

– Az első nap mindenki csodálkozik az áhítaton, mert nem hagyományos, a kinti életben megszokott istentiszteleteket, áhítatokat tartunk, utóbbit egyébként mindig egy aznap beosztott munkatárs mondja, sokszor személyes Isten-élményeit vagy tapasztalatait interpretálva. De a hit senki számára nem kötelező, igaz nagyon kevés a bekerülők közül, akit Isten nem érint meg – magyarázza az egyébként református lelkészként szolgáló Victorné Erdős Eszter. Általános tapasztalat, hogy jót tesz az ide kerülőknek, ha imádkoznak, még ha sokan „csupán” olyan hívők lesznek, akik csak azt tudják, valaki fogja a kezüket. A lakók egymásnak is bizonyságot tesznek az átélt élményekről, s arról: nem véletlenül kerültek éppen ide. Megtapasztalják Isten erejét.

Kemény, sokat megélt srácok töltik itt napjaikat, ám biztonsági őrt nem látunk. – Ez a csoda maga! A bűnözés sokuknak lételeme volt, még sincs erőszak, ami az itteni klímának köszönhető. Ha egy új lakó érkezik, a régiek átölelik, testvérként tekintenek rá. A 30 év alatt senki sem volt velem tiszteletlen. Itt csak olyanok dolgoznak, akik szeretik a bekerülő drogosokat – emlékszik Eszter. Ráckeresztúron a fiúk tisztelettel fordulnak egymás felé, és ennek szellemében oldják meg a felmerülő konfliktusokat. Ha itt sikerül, bizakodhatnak, hogy a való életbe is átmenthetik a mentalitást.

1987 óta körülbelül kilencszázan tartózkodtak Ráckeresztúron, volt olyan év, hogy mindenki talpon maradt a garnitúrából, máskor a többség visszaesett. – A gyógyulás nem azért következik be, mert mi okosabbak vagyunk másoknál, hanem mert olyan miliőt teremtünk. A lényeg, hogy elérjük: a fiúk tudjanak változtatni a problémáikon. Sok függ a belsőtől, hogyan képes gyógyulni a személyiség, egy dologra biztos van hatalmuk: hogy önmagukat megváltoztassák – állítja Victorné Erdős Eszter.