„A szabadságért dolgozott és küzdött egész életében”

A Fiumei úti Sírkertben utolsó útjára kísérték Szabad Györgyöt.

„Ma egy olyan magyar hazafinak adunk végtisztességet, aki tudósként, politikusként minden szívdobbanásával éltetni igyekezett azt a kossuthi gondolatot, amely így szól: »a haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz«” – fogalmazott az államfő az első szabadon választott Országgyűlés elnökének gyászszertartásán.

„Érdemem kevés, ezt a feladatot nem kerestem, de vállalom” – idézte Szabad György szavait, amelyekkel a történész, akadémikus 1990-ben elvállalta a házelnöki megbízatást. Áder János hangsúlyozta, az elhunyt életútja azt üzeni: az ember életének nem a pénz, nem a rang, nem a hatalom, hanem csakis a szabadság és a tisztesség képes méltóságot adni.

A köztársasági elnök emlékeztetett arra, hogy Szabad György a rendszerváltoztató időkben Antall József miniszterelnök mellett a Magyar Demokrata Fórum legmeghatározóbb egyéniségei közé tartozott.

Szerénységével, felkészültségével, emberi tisztességével képes volt rangot és tekintélyt adni első szabadon választott Országgyűlésünknek – idézte fel, megjegyezve, azon politikusok közé tartozott, akik a rájuk bízott hatalmat a nemzet és a demokrácia szolgálatának tekintették.

Mint mondta, életében házelnökként nem tért ki a kihívás elől, ahogyan akkor sem, amikor származása miatt lett kitaszítottá a vészterhes nyilas időkben, és akkor sem, amikor polgári származása miatt lett osztályidegenné a kommunista diktatúra beköszöntével, vagy amikor az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt ismét a hatalom zaklatásával kellett szembenéznie.

Ő minden megpróbáltatás ellenére hű maradt hazájához, hű maradt magyarságához, hű maradt demokratikus elveihez. Egész életében. Azokban az időkben is, amikor ehhez a hűséghez emberi bátorság kellett. Bátorsága mellett pedig szerénysége, szolgálni és segíteni akarása volt jellemében a legrokonszenvesebb – fogalmazott Áder János.

„Bár most búcsúzni jöttünk, szívünkben mégis szorítsunk helyet a reménynek: életerős az a nemzet, amelynek olyan fiai teremnek, mint amilyen Szabad György volt hosszú, dolgos, sorsfordulókban gazdag és kihívásokkal teli életében” – mondta az államfő.

Nagy formátumú gondolkodót gyászol a társadalom és a Magyar Tudományos Akadémia. Nagy hatású történetíró és iskolateremtő tanár volt, aki több generáció történeti gondolkodásán hagyta rajta a kézjegyét - mondta Lovász László, az MTA elnöke.

Kitért arra, hogy a Széchenyi-díjas akadémikus történészi életműve két hatalmas pilléren nyugodott, mindkettőnek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc képezte az alapját, és a 19. század két legsúlyosabb sorsproblémája ihlette: a jobbágyfelszabadítás, illetve a nemzeti függetlenség kérdése.
Hozzátette, az 1867-es kiegyezésről Szabad György azt hangsúlyozta, a végső eredőt nem szabad összetéveszteni a folyamattal, és téved az, aki a végeredmény ismeretének birtokában eleve a történelmi szükségszerűséggel ütközőnek tekint minden más irányú tendenciát. „Ez a következtetés az 1956-os forradalomban tevékenyen részt vállaló tudós tollából egyértelmű állásfoglalás volt az 1956-os események és a kádári konszolidáció viszonyát latolgató generációjának kérdésfeltevésében” – szögezte le Lovász László.

Felidézte, hogy Szabad György már 1983-ban, az MTA levelező tagjaként mondott első székfoglalójában hitet tett Magyarország függetlensége mellett.

Erdődy Gábor, az ELTE rektorhelyettese, egykori tanítvány arról beszélt, hogy Szabad György karizmatikus személyisége, széles műveltségre alapozott európai látóköre, hiteles küldetéstudattal párosuló szenvedélyes elkötelezettsége generációk képviselőit ragadta magával. „Iránytű volt, nem csupán a múlt rejtélyeiben, hanem az értelmiséggé válás folyamatában, a jelen problémáiban is segített eligazodni, jövőbe mutató érvényességgel” – hangsúlyozta Erdődy Gábor.

Kónya Imre, az MDF volt frakcióvezetője arról beszélt: a sors ajándéka, a nemzet különös szerencséje, hogy „a demokratikus Magyarország megszületésénél két, sziklaszilárd jellemmel megáldott nagy ember, két igaz hazafi és demokrata bábáskodott: Antall József és Szabad György”.

„Mindazok, akik a kormányfői és a házelnöki tisztséget utánuk betöltötték, és akik a jövőben fognak a helyükbe lépni, példájukat meg nem kerülhetik” – folytatta beszédét az egykori politikus, felidézve, hogy Szabad György az első pillanattól kezdve meghatározó szerepet játszott a diktatórikus rendszer lebontásában, legyen szó az MDF megalakulásáról, az Ellenzéki Kerekasztalról vagy „a rendszerváltó megállapodásról”.

„Azt tanultam tőled, Gyuri bácsi, mondtam elhomályosult szemekkel, hogy nemzet és demokrácia” – idézte fel utolsó találkozásukat Kónya Imre, megjegyezve: a szókapcsolatban a hangsúly az „ésen” van, mint azt Szabad György haláláig vallotta.

A július 3-án, életének 91. évében elhunyt Szabad Györgyöt a történelmi egyházak és felekezetek nevében Spányi Antal római katolikus püspök, Bogárdi Szabó István református püspök, az egyház zsinatának lelkészi elnöke, Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke és Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija búcsúztatta.

A sírnál elhelyezte az emlékezés virágait – mások mellett – Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök is. Az Országgyűlés által, a Nemzeti Örökség Intézetének közreműködésével szervezett szertartáson egykori és jelenlegi közjogi méltóságok, pályatársak vettek részt.