Brutális támadás Veszprémben

A Kertalja utcában augusztus 16-a óta minden lakó egy kicsit éberebben és gyanakodva figyeli az elhaladó idegen emberek arcát.

A Kertalja utca végében egy bekerítetlen telken álló ház portájánál középkorú asszony görnyedt a földön összegyűlt falevelek fölé, s seprűjével igyekezett egy kupacba terelgetni azokat. Elmondta, hogy évtizedek óta lakik itt, ezalatt nem hallott még hasonló eseményről. Egy idős nő jutott eszébe egyedül, akit évekkel ezelőtt raboltak ki az innen nem messzire található Céhház utcában: a tettesek lecsapták a villanyórát, megvárták, amíg az asszony kibotorkált, hogy ellenőrizze az eszközt, majd rávetették magukat, megkötözték és kirabolták. Beszámolói szerint tőle eddig csak pár szem barackot fújt meg néhány kölyök.

Miközben lapunk munkatársa házról házra kereste fel a Kertalja utca lakóit, az asszony portája előtt több ember jelent meg. A veszprémi Jobbik három tagja tartott sajtótájékoztatót a bűncselekmény helyszínén. Forgóné Kelemen Judit önkormányzati képviselő arról beszélt, hogy az úgynevezett „öregezés” mint bűncselekmény-típus – aminek véleménye szerint Éva néni is áldozatává vált – korábban nem volt jellemző Veszprémre, s bár a statisztikai adatok szerint a közbiztonság a városban jó, szükséges volna a rendőrjárőrök jelenlétét növelni az utcákon a lakosság szubjektív biztonságérzetének javítása céljából. Sárándi Balázs elnök arra mutatott rá, hogy a korábban bevezetett „három csapás elv” szerinti ítélkezés sem riasztja el a bűnözőket attól, hogy védekezésre képtelen embereket bántalmazzanak. Aggodalmának adott hangot, amikor elmondta, hogy a déli határszakaszra várhatóan Veszprémből is fognak rendőröket átvezényelni, ami miatt félő, hogy tovább romlik a közbiztonság. Varga Bence, az ifjúsági tagozatot vezető elnök pedig végül felajánlotta, hogy szervezetük tagjai önkéntesen segítik az idős embereket a jövőben, ha fahordásról, bevásárlásról, vagy akár gyógyszerkiváltásról van szó. Miután a tájékoztató véget ért, pár percig beszélgettek még, majd elhagyták a Kertalja utcát, ami így újra elnéptelenedett.

Egy asszony komótosan húzta be maga után a kovácsoltvas kaput, miután kijött a postáért. Tudomása szerint ők az utca legrégebbi lakói. A lakóközösség összetartását egy példával szemléltette. – Amikor télen leesik a hó, s valaki itt a meredek lejtőn megcsúszik és véletlenül elvágódik, az egész utca kijön, hogy a segítségére siessen. Mindannyian ismerjük egymást, és ha baj van, bátran csöngetünk be a másikhoz, mert tudjuk, hogy számíthatunk támaszra – magyarázta az asszony, kiemelve, hasonló borzalmas bűncselekményre még csak nem is emlékszik, ami a környéken történt.

Egy házzal arrébb egy nyugdíjas autószerelő is alátámasztotta az elmondottakat: itt minden szomszéd figyel a másikra. Az ő telkének bejáratánál ekkor már felaprítva hevert rendezett sorokban a tűzifa. Azt mondta, azért nem vesz öles fát, mint Éva néniék, mert nincsen elég hely a kertben annak feldolgozására, s nem hagyná az utcán. Amióta szomszédját aljasul megtámadták, mindig bezárja a kaput, és sokkal gyanakvóbban figyeli meg az utcán tétlenül kóborló embereket.

S mikor a Magyar Nemzet munkatársa már magára hagyta volna a Kertalja utcát csöndes magányában, egy fehér színű Volkswagen Bora parkolt le Éva néniék háza előtt. Az autóból nehézkesen szállt ki egy idős asszony, akinek a fejét fehér gézkötések borították. Bizonytalan léptekkel haladt át a ház kapuján, majd eltűnt. Éva nénit a veszprémi rendőrség vizsgálati osztályának egyik lelkiismeretes tagja hozta haza. Becsöngettünk, de ajtó nem nyílt, mozgás nesze nem hallatszott. Érthető, hogy az asszony nem kíván újságírókkal beszélgetni. Testét, fejét fájó sebek borítják, amik idővel begyógyulnak ugyan, a lelki sérülések azonban ennél sokkal nehezebben és lassabban jönnek helyre, amit csak nehezít, ha újra és újra fel kell idéznie azokat a pillanatokat, amiket átélt.