Több ponton módosította Simicskó István honvédelmi miniszter a katonák és honvédelmi dolgozók kegyeleti gondoskodásáról szóló miniszteri rendeletet. Az új tárcavezető például különös méltánylást érdemlő esetben lehetővé tette, hogy öngyilkosokat katonai tiszteletadással temessenek el, illetve a hősi halottakra vonatkozóan a honvédségre ruházta az exhumálás anyagi terheinek viselését.A rendelet a kegyeleti minősítés szerint – e tekintetben változatlanul – megkülönbözteti a hősi halottat, a katonai szolgálat halottját és a Magyar Honvédség halottját. A minősítés feltétele a megfelelő életút, a példamutató szolgálat, esetleg tudományos teljesítmény, valamint a meghatározott rendfokozat elérése. Az a honvéd vagy nyugállományú katona, aki „a halálát szándékosan maga okozta, vagy a halála önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotának következménye”, csak különleges esetben nyilvánítható a katonai szolgálat halottjává.Az öngyilkosok és az ittasan, illetve bódító szer hatása alatt elhunyt katonák hősi halottá nyilvánítása fogalmilag kizárt, ezért erről a jogszabály külön nem is rendelkezik. A magyar honvédség halottjává pedig azért nem nyilváníthatók, mert ezt a minősítést alapvetően csak olyanok nyerhetik el, akik „a szolgálati feladat teljesítése közben, vagy szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset vagy betegség következtében” veszítették életüket.A Simicskó István által bevezetett újítás előtt azok, akik önhibájukból, illetve önkezüktől vesztették életüket, katonai tiszteletadással akkor sem voltak eltemethetők, ha egyébként teljesítményük alapján a katonai szolgálat halottjává nyilvánították őket. A honvédelmi miniszter azonban lazított ezen a szigorú szabályon, s úgy rendelkezett: „különös méltánylást érdemlő esetben, figyelemmel az elhunyt pályafutása során kifejtett érdemeire, valamint a haláleset körülményeire, a Honvéd Vezérkar főnöke engedélyezheti” a katonai szertartást – ez tehát nem automatikusan következik a minősítésből, hanem további mérlegelés eredményétől függő „kiváltság”.A fentiek hátterében sokan a mentális problémákkal küzdők negatív diszkriminációját látják, míg mások egy évezredes, és amúgy mára erősen felpuhult tradíciót emlegetnek. A kérdéssel nemrégiben az Egyesült Államokban is foglalkoztak, ahol komoly vita folyt arról a gyakorlatról, hogy a katonák és veteránok halála esetén az elnök levélben biztosítja együttérzéséről a hozzátartozókat, az öngyilkosok családja viszont nem kap részvéttáviratot. Ez azért is különös, mivel a temetéseket illetően Amerikában nincs különbségtétel, tehát a katonai tiszteletadás a zászlóval, valamint a huszonegy lövéssel a halál körülményeitől függetlenül kijár mindenkinek. Ennek ellenzői arra hivatkoznak, hogy az öngyilkosok elárulják katonai esküjüket, a bódult állapotban halálos balesetet szenvedők pedig az egyenruhájukhoz méltatlanul viselkedtek.Visszatérve a kegyeleti gondoskodásról szóló rendelet másik fontos változtatására, a jogszabály eddig nem rendelkezett arról, hogy mi történjen abban az esetben, ha egy katonai temetőt felszámolnak, vagy a sírhely valamiért méltatlanná válik az elhunyt emlékéhez. Simicskó István ezért úgy határozott: ilyen esetekben a honvédség költségén gondoskodnak az exhumálásról és az újratemetésről. A kegyeleti gondoskodás keretében a hadsereg nem csak a költségeket viseli, hanem megszervezi, valamint le is bonyolítja a temetést – ha erről az elhunyt hozzátartozója lemond, akkor is segít a búcsúztatás előkészítésében. A hősi halottak és a Magyar Honvédség halottjai emlékének megőrzése érdekében ezeken túl síremléket is állítanak.
origo.hu
Nagy Márton: Tizenhat pontos akcióterv a turizmus fejlesztésére
