Ha kevés a menekült a címlapon, kevesebb az adomány is

Szinte nosztalgiával gondolnak a migránsokat segítő civilek a szeptember 15-e előtti világra.

Van annak némi iróniája, ha egy falanszterszürke épületben egy olyan kérdés kapcsán tartanak beszélgetést, ami világunk színesebbé tételén munkálkodik. Csütörtök délután pedig valami ilyesmi történt, a Merre tovább menekültügy? című beszélgetésen. Jogvédők, civilek, segélyszervezetek és egyházi segítők képviseletével vitatták meg ugyanis a nyár legforróbb témáját, a menekültkérdést.

Ennek kapcsán Iván Júlia, a Helsinki Bizottság jogásza elmondta, hogy lényegében megszűnt a menedékjog intézménye Magyarországon. Felidézte, hogy a magyar állam 1-2 órás formális eljárásokat folytat le a röszkei és tompai konténerekben, majd ezt követően visszaküldi Szerbiába az egyedül érkezőket, a családokat viszont Vámosszabadira viszik, ahonnan pár nap alatt Ausztriába mennek át a migránsok. Horvátországba viszont buszoztatja a magyar állam a migránsokat, erre még többen visszatértek a kerekasztal beszélgetői közül. Ezt követően a civilek bemutatkoztak, elmondták, hogy mit csinálnak, és hogy miként képzelik a jövőt, ez utóbbi megállapításokra alapozzuk a cikkünket is.

A Menedék Egyesületet Szabó Attila képviselte, ők szociális munkásokkal és interkulturális mediátorokkal segítettek, és úgy látja, hogy az integráció elősegítésében van a megoldás, egy olyan befogadó közeg megteremtésével, amelynek köszönhetően nem nő majd ilyen nagyra a probléma. Mondott olyat is, hogy európai szinten európai szintű válasz kell, és hogy az integráció felgyorsítása nem nagy was is das, erre vannak jó és rossz megoldások.

László Luca a Segítsünk együtt a menekülteknek Facebook-csoport nevében beszélt, elmondta, hogy szeptember 15. előtt, amikor tele volt a főváros menekültekkel, sokkal több adományt gyűjtöttek össze, mostanra már alábbhagyott az adományozó kedv. Nekik is vannak terveik az integráció elősegítésére, magyar- és angoltanítás például.

Kanizsai-Nagy Dóra a református Menekültmisszió nevében arról beszélt, hogy ők a lakhatás és az iskoláztatás elősegítésében látják a továbblépés lehetőségét, és akkor nem kell majd mindenkinek gyrososnál dolgoznia.

Simon Éva, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvivője elismerte: nem látják a jövőt. Ő a külső, európai uniós nyomásban bízik, hogy akár a gazdasági szankcióktól való félelem miatt betartja a befogadásra és integrációra vonatkozó szabályokat a kormány. Beszélt arról is, hogy a TASZ bepereli a magyar államot, mert nem ad nekik információt a többletköltségekről. Nehezményezte, hogy az újságírókat nem engedik be a menekülttáborokba, majd később is tett egy kanyart a sajtó felé: attól, hogy nincs a sajtó címlapján a migráns-téma, attól is apadnak a segélyszervetek felé áramló adományok.

Az esetleges szankciókról egyébként Iván Júlia is beszélt, ahogy fogalmazott: örülünk, hogy felébredt az Európai Bizottság. Ezzel az EB a kormánynak, a napokban elküldött figyelmeztető levelére utalt, amelyet „előlevélnek” nevezett. Elmondása szerint utána jön majd a hivatalosabb levélváltás, végül eljuthatunk az „infringmentig”, azaz a szabályszegési eljárásig, aminek az lehet a következménye, hogy az Európai Bíróság sorra kaszálhatja el a magyar rendelkezéseket. De elmondta, már a mostani levél is nagyon komoly, tíz oldalas.

Gerner Péter következett a Migration Aidtől, ő is látványos időszaknak írja le a szeptember előtti állapotokat, azelőtt könnyű volt, mondja. De amióta „megoldja a közlekedést az állam zárt lánccal” – utal Gerner arra, hogy Beremendről lényegében buszoztatja Hegyeshalomra a migránsokat az állam –, azóta már nehéz az adományokat az ablakon feladogatni. Az aktivista szerint „ebben az üzemmódban több menekült halad át, mint az úgynevezett csúcsidőben”, becslése szerint „négyezer-ötezer naponta”. Ők a jövőt a nemzetközi megszervezésben látják, illetve szeretnék ellenőrizni az államot is, hogy betartják-e amit kell.

Kovács Dávid képviselte a Magyar Vöröskeresztet, az egyetlen szervezetet, amely állami támogatásban részesül a menekültügy kapcsán. Elmondta, hogy sok nagy cég keresi a szervezetet, azért, mert náluk lehet anonim módon adományt adni. Kovács kérdésünkre elmondta, azért választják sokan ezt az utat, mert több vállalat nem akarja kockáztatni a megítélését azzal, hogy az általa eladott termékek után járó haszonból jótékonykodik.

Szántó Diana, a beszélgetést koordináló Artemisszió Alapítvány elnöke egyfajta zárásképp elmondta, hogy nem volt az az ambíciójuk, hogy meghívjanak minden érintett szereplőt, például az állami támogatásban ugyancsak részesülő Máltai Szeretetszolgálatot vagy az Ökumenikus Segélyszervezetet. Végszóként pedig megköszönte a Külügyminisztérium támogatását.