Ha kevés a menekült a címlapon, kevesebb az adomány is

Szinte nosztalgiával gondolnak a migránsokat segítő civilek a szeptember 15-e előtti világra.

Simon Éva, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvivője elismerte: nem látják a jövőt. Ő a külső, európai uniós nyomásban bízik, hogy akár a gazdasági szankcióktól való félelem miatt betartja a befogadásra és integrációra vonatkozó szabályokat a kormány. Beszélt arról is, hogy a TASZ bepereli a magyar államot, mert nem ad nekik információt a többletköltségekről. Nehezményezte, hogy az újságírókat nem engedik be a menekülttáborokba, majd később is tett egy kanyart a sajtó felé: attól, hogy nincs a sajtó címlapján a migráns-téma, attól is apadnak a segélyszervetek felé áramló adományok.

Az esetleges szankciókról egyébként Iván Júlia is beszélt, ahogy fogalmazott: örülünk, hogy felébredt az Európai Bizottság. Ezzel az EB a kormánynak, a napokban elküldött figyelmeztető levelére utalt, amelyet „előlevélnek” nevezett. Elmondása szerint utána jön majd a hivatalosabb levélváltás, végül eljuthatunk az „infringmentig”, azaz a szabályszegési eljárásig, aminek az lehet a következménye, hogy az Európai Bíróság sorra kaszálhatja el a magyar rendelkezéseket. De elmondta, már a mostani levél is nagyon komoly, tíz oldalas.

Gerner Péter következett a Migration Aidtől, ő is látványos időszaknak írja le a szeptember előtti állapotokat, azelőtt könnyű volt, mondja. De amióta „megoldja a közlekedést az állam zárt lánccal” – utal Gerner arra, hogy Beremendről lényegében buszoztatja Hegyeshalomra a migránsokat az állam –, azóta már nehéz az adományokat az ablakon feladogatni. Az aktivista szerint „ebben az üzemmódban több menekült halad át, mint az úgynevezett csúcsidőben”, becslése szerint „négyezer-ötezer naponta”. Ők a jövőt a nemzetközi megszervezésben látják, illetve szeretnék ellenőrizni az államot is, hogy betartják-e amit kell.

Kovács Dávid képviselte a Magyar Vöröskeresztet, az egyetlen szervezetet, amely állami támogatásban részesül a menekültügy kapcsán. Elmondta, hogy sok nagy cég keresi a szervezetet, azért, mert náluk lehet anonim módon adományt adni. Kovács kérdésünkre elmondta, azért választják sokan ezt az utat, mert több vállalat nem akarja kockáztatni a megítélését azzal, hogy az általa eladott termékek után járó haszonból jótékonykodik.

Szántó Diana, a beszélgetést koordináló Artemisszió Alapítvány elnöke egyfajta zárásképp elmondta, hogy nem volt az az ambíciójuk, hogy meghívjanak minden érintett szereplőt, például az állami támogatásban ugyancsak részesülő Máltai Szeretetszolgálatot vagy az Ökumenikus Segélyszervezetet. Végszóként pedig megköszönte a Külügyminisztérium támogatását.