Kövér László, az Országgyűlés elnöke ünnepi beszédében kifejtette, a vereckei emlékművet eleink határkőnek szánták. A 20. század azonban vérrel és könnyekkel rajzolta át a határokat. Az emlékmű sorsában mint cseppben a tenger tükröződik a magyarság 20. századi kiszolgáltatottsága: megcsonkították, átalakították, elbontották, a magyar helyett idegen emlékek megjelölésére használták – fogalmazott.
Visszatekintve pontosan látjuk, hogy a magyarság a 20. század első évtizedeiben lezajlott európai dezintegrációnak miként vált vesztesévé. Feladatunk, hogy Magyarország a 21. század eleji nagy európai átrendeződésének ne vesztese, hanem lehetőség szerint nyertese legyen – hangsúlyozta Kövér László.
Magyarország ma annak az Európai Uniónak a tagja, amely vezetői napról napra arra törekszenek, hogy felszámolják a közösség erőforrásául szolgáló nemzeti és kulturális sokszínűséget, és azt az értékbázist, a keresztény hitet, amely a sokféleség ellenére lehetővé tette az önálló identitás kialakítását – mondta Kövér László.
Az önrendelkezés a legfontosabb
A házelnök rámutatott: országokat és nemzeteket mindig csak a saját államuk tudták megvédeni és történelmileg nyertessé tenni. A világra nyitott, de önálló, cselekvőképes állam léte vagy nem léte mindig sorsdöntő volt, és lesz a magyarok történelmében – tette hozzá.
A 21. században nekünk, mai magyaroknak erősebbé kell válnunk, mint amilyennek hisszük magunkat. Ez akkor lehetséges, ha semmilyen körülmények között nem mondunk le önrendelkezési jogunkról – közölte az Országgyűlés elnöke.
2010-ben és 2014-ben a magyar választópolgárok határozottan kimondták, nem mondanak le államukról, nemzetükről, nem adják föl önazonosságukat, szuverenitásukat. Azt üzenték, olyan megújult államot akarnak, mely képes erősíteni a magyar nemzetet és Európát is – jelentette ki Kövér László.
Mi, mai magyarok nem akarunk lemondani sem magyar, sem európai önazonosságunkról, mert „aki magyarnak gyönge, az európainak is csak hitvány lehet” – mondta a politikus.
A vereckei millenniumi emlékművet Bereg vármegye emelte 1896. július 20-án a honfoglalás tiszteletére. Tervezője Dvorák Ede, készítője Balduzzi Andrea volt. A Trianoni döntés után Csehszlovákia részévé vált a vidék, a határkőről leszerelték az emléktáblákat a hatóságok. 1939-ben az anyaországhoz való visszatérést követően részlegesen felújították az emlékművet. A második világháborút követően a térséget a Szovjetunióhoz csatolták. Az 1960-as években az emlékművet elbontották, és a galíciai Tuholka faluba szállították. Felső részét 1975-ben szovjet katonai emlékműként avatták föl. 2014-ben az emlékkő darabjait az ukrán–magyar jószomszédi kapcsolat jegyében a Szkolei járás és Tuholka vezetősége a magyar államnak adományozta. Az emlékmű restaurálását, a hiányzó talpazat és táblák hiteles másolatainak elkészítését Matl Péter kárpátaljai szobrászművész végezte el.
