Szerinte a közvetlen fenyegetettség mellett fontos az is, hogy odafigyeljünk rá, milyen azon gyerekek élete, akik menekülttáborokban nőttek fel, és soha nem jártak abban az országban, ahová az állampolgárságuk köti őket, meg vannak fosztva a biztonságérzettől, jó érzéstől, amit az együttélés, például a közös nyelv jelent.
A háborúk mellett a népességnövekedés, az urbanizáció és a világgazdaság lassú és egyenlőtlen fejődése is hozzájárul a tömeges migrációhoz – ez már Simai Mihály akadémikus beszédéből derült ki.
Mint mondta, óriási mértékű lett a fejlődő országok körében a munkaképes korú lakosság, a világ pedig nem képes ekkora mértékű népességnek munkát adni, hatalmas munkanélküliséget okozva ezzel. Az urbanizáció, vagyis városiasodás révén ugyanakkor a falusi nyomor sok helyen egyszerűen áttelepült városi nyomorba, nyomában pedig hatalmas viskó- és barakkvárosok alakultak ki. Ugyanakkor megjegyezte azt is: az urbanizáció lehetővé tette, hogy jelentős tömegek jussanak jobb oktatáshoz vagy éppen egészségügyi ellátáshoz. „Pár évtizeden belül a világ lakosságának kétharmada városokban élhet” – tette hozzá.
Hangsúlyozta, hogy a migrációs probléma világméretű, de egy globális menekült-kvótarendszer nem feltétlenül reális, mert ezek a válságok egy-egy térséghez kötődnek, a távoli országok pedig csak a saját érdekeiket figyelembe véve fogadnak be menekülteket – ilyen volt például Argentína: kifejezetten nyelveket jól beszélő embereket kerestek.
Orbán Viktor pont szerdán sürgette az ENSZ előtte egy világszintű kvótarendszer bevezetését.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!