Plenáris ülés a tudomány és a politika kapcsolatáról

Kulcsfontosságú, hogy a tudományos tanácsadó csak lehetőségeket vázoljon fel, ne maga akarja meghozni a döntést.

A tudomány és a politika kapcsolatáról az Országházban tartott fórum nemzetközi előadói a politikusoknak szóló tudományos tanácsadás kérdései mellett érintették a tudományfinanszírozást, és körüljárták azt a témát is, hogy mennyiben különböznek egymástól a tudomány és a politika szempontjai.

Patrick Cunningham, a Dublini Egyetemhez tartozó Trinity College állatgenetika- professzora, az ír kormány volt tudományos főtanácsadója előadásában hangsúlyozta: figyelembe kell venni a politikai realitást, amelynek része, hogy a tudományra fordított pénz általában csak a büdzsé csekély hányadát teszi ki. Ráadásul a recesszió miatt az utóbbi időszakban sok országban csökkent is a tudományra fordított összeg – tette hozzá. Megjegyezte azt is, hogy az Európai Unióban a tudományfinanszírozásnak csak csekély hányada folyik Brüsszelből, a zöme tagállami hatáskörben van. Kiemelte, hogy a politikusok és a tudósok időhorizontja alapvetően különbözik: a politikusok sokkal rövidebb távon gondolkodnak, és gyorsabb eredményeket várnak.

Zakri Abdul Hamid, Malajzia miniszterelnökének tudományos tanácsadója többek között arról beszélt, hogy munkája során azt tapasztalja: a miniszterelnök elsősorban a gazdaságra, a munkahelyekre, a jólétre figyel, tehát főként arról kell meggyőzni, hogyan lehet a tudomány motorja a gazdasági fejlődésnek. Úgy vélte, hogy a tudományos tanácsadásnak fontos szerepe lehet a K+F beruházások felfuttatásában.

Vladimir Sucha, az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának (Joint Research Centre) főigazgatója úgy vélte, hogy a tudomány és a politika találkozása sajátos terület a maga sajátos jellemzőivel. Kiemelte: tudomásul kell venni, hogy a szakpolitikai döntések összetettek, a hatalmi viszonyok, az értékek és a tények által meghatározottak, és a tudomány ezek közül csak a tényekhez tud hozzászólni. Hangsúlyozta azt is, hogy a tudományos tanácsadóknak a politikai döntéshozatal lehető legkorábbi fázisában kell megpróbálniuk színre lépni, így van ugyanis a legnagyobb esélye annak, hogy befolyással tudnak lenni a végső döntésekre. Hozzátette, hogy elhibázott módszer több száz oldalas jelentésekkel előállni, ehelyett rövid, lényegre törő összefoglalókat kell letenni a politikusok asztalára.

Gordon McBean, a Nemzetközi Tudományos Tanács (ICSU) elnöke egy több más előadó által is feszegetett kérdést, a tudományos tanácsadók szerepét ecsetelte. Úgy vélte, a tudományos tanácsadásnak nem az a célja, hogy megmondja a politikusoknak, mit kell tenniük, ehelyett a lehetőségeket és az ezekből fakadó várható eredményeket kell bemutatni, a döntést minden esetben a politikusoknak kell meghozniuk. Gordon McBean kifejtette azt is, hogy a tudósoknak jobban meg kellene ismerniük a politika működését.

Naledi Pandor, Dél-Afrika tudományért és technológiáért felelős minisztere Vladimir Sucha megjegyzésére reagálva kijelentette: a miniszterek igenis többet elolvasnak a tudományos jelentésekből, mint a vezetői összefoglaló. Úgy vélte, a politikusoknak egyfajta intuíciót és nyitottságot kell kifejleszteniük magukban, mert még ha tudományosan képzettek is, akkor sem érthetnek minden tudományterülethez. Kiemelte: nem jó, ha egy tanácsadó egyben lobbista is, és az sem helyes, ha összetéveszti magát a politikussal. „Előfordult, hogy tanácsadók azt is megmondták, mibe ne fektessünk be – velük akkor találkoztam utoljára.”

Omi Kodzsi, a Tudomány és Technológia a Társadalomban Fórum (STS Forum) alapító-vezetője, volt japán tudományügyi és pénzügyminiszter arról beszélt, hogy a 2004-ben létrehozott fórum résztvevői – tudósok, politikusok és üzleti vezetők – évente találkoznak Kiotóban, hogy megvitassák a tudomány és a technológia területén tapasztalható folyamatokat és kínálkozó lehetőségeket. Úgy fogalmazott, hogy a fórum mára mozgalommá nőtte ki magát.

Ene Ergma asztrofizikus, az észt parlament egykori elnöke szerint a legegyszerűbb módja a tudomány erősebb politikai képviseletének az lehetne, ha több tudós lenne parlamenti képviselő. Úgy vélte, elsősorban a már bizonyított, tekintélyes, idősebb tudósoknak lenne helyük a parlamentekben, ahol állandóan a fő napirendi pontok között tarthatnák a tudományt. Utalt arra is, hogy még ma, a 21. században is nagyon sokan nem tudják, mennyire a tudományos eredményeken alapul a mindennapi életünk: elég csak a mobiltelefonra, a laptopra vagy a GPS-re gondolni.

Rush D. Holt, az Amerikai Társaság a Tudományos Fejlődésért (AAAS) elnöke elmondta: maga megjárta a tudomány és a politika világát, és tudományos tanácsadó is volt. Tapasztalata szerint a tudósok a bizonyítékok, a politikusok a vélemények és az ideológiák világában élnek. Amit a politikusoknak meg kellene tanulniuk, az a bizonyítékok iránti tisztelet – hangoztatta. Kifejtette azt is, hogy szerinte azoknál a politikai témáknál van a legnagyobb szükség a tudományos szemléletre, amelyek nem közvetlenül tudományos témák, amelyekben a tudományos megközelítés nem magától értetődő.