Egy az ügyekre rálátó forrásunk elmondta, a Fidesz Lendvay utcai székháza előtt 1998. június 15-én elkövetett támadás tettese egy utcai telefonfülkéből előbb felhívta az intézmény telefonközpontját, és megkérdezte, hogy „Áder úr bent van-e?”, majd a nemleges válasz után robbantott. A telefonfülkét lefoglalták bűnjelként, azaz leszerelték, és elvitték a helyszínelők. A fülkéből nyert DNS-minták megvannak, azokat össze lehet hasonlítani a bűnügyi nyilvántartásban őrzött mintákkal. – Ugyanakkor az is várható, hogy megszólalnak olyanok is, akik 17 éve hallgatnak – fogalmazott forrásunk.
Az 1998-as robbantássorozat mögött politikai indítékok állhatnak. Boross Zsigmond Attila rendőr alezredes, a gyűlölet-bűncselekmények szakértője egy tanulmányában kifejtette: „külföldi megrendelői és elkövetői kör valószínűsíthető az 1998-as robbantássorozat mögött. Az ugyancsak választási évben történt eseménysor egyes szakértők szerint a Magyar Köztársaság euroatlanti integrációját volt hivatott nehezíteni. A Fidesz és az FKGP egyes vezető politikusai és székházai ellen intézett támadásokkal még az Aranykéz utcai maffialeszámolás is kapcsolatba hozható.” Az említett szakértők egyike egyébként Vidus Tibor, a Nemzetbiztonsági Hivatal korábbi főigazgatója volt.
Emlékeztetőül: 1998. március 16-án robbanás történt Torgyán Józsefnek, az FKGP elnökének rózsadombi társasházi lakásánál. Gépkocsik rongálódtak meg. 1998. május 1-jén Szájer József akkori Fidesz-alelnök Futórózsa utcai lakásának ajtaja előtt robbant pokolgép. 1998. június 15-én pedig a Fidesz Lendvay utcai székházánál lerobbantották Áder János irodájának erkélyét. Mindegyik merényletnél csehszlovák gyártmányú, Danubit nevű, plasztik ipari robbanóanyagot használtak. Csakúgy, mint az Aranykéz utcában 1998. július 2-án, amikor az éjszakai élet egyik meghatározó résztvevőjét, Boros „Óriás” Tamást felrobbantották. Ez utóbbi ügyben jelenleg is folyik a büntetőper, Jozef Rohácot vádolják a merénylet elkövetésével, felbujtóként Portik Tamás áll a bíróság előtt.
Jozef Rohácról a szlovák sajtó korábban megírta: dolgozott a Meciar-féle szlovák titkosszolgálatnak, a SIS-nek. Ennek a momentumnak azért van különös jelentősége, mivel a SIS Vladimír Meciar kormányzása idején több, a szomszédos országokat destabilizálni kívánó akciót is végrehajtott. Ilyen volt egyebek mellett az Omega akció, amelyben sajtóhírek szerint a szlovák titkosszolgálat a pozsonyi, szervezett alvilági kapcsolatain keresztül a magyar maffia egyik ismert körével együtt hajtotta végre a magyarországi robbantásokat. Állítólag a szlovák hírszerző szolgálat korábbi vezetőjének, Ivan Lexának a kinevezése után, tehát 1995-től a pozsonyi „magyar osztály” szoros kapcsolatot épített ki a hazánkban az olajszármazékokat illegálisan forgalmazó maffiával. A robbantássorozat vizsgálata során, nem véletlenül, éppen „a külföldi érdekekben külföldiek által végrehajtott” verzió bizonyult a legerősebbnek.
A kilencvenes évek közepén is történt egy támadássorozat, ezekkel kapcsolatban Homoki János (FKGP) képviselő 1994-ben írásbeli kérdést tett fel a belügyminiszternek. Ebben többek között ez szerepel: „1994. június 1-jén kora reggel Szegeden, a Rókus-templom közelében, egy buszmegálló szeméttárolójában bomba robbant. Egy, a buszmegállóban várakozó nő a repeszektől megsérült. Június 11-én hajnali 2 óra 40 perckor az Országház XIX-es számú kapuját időzített pokolgéppel berobbantották. Személyi sérülés nem történt, de a kapu megsemmisült. Július 23-án hajnali 4 óra körül a Mátyás-templom Halászbástya felőli kapuját robbantották fel. Senki nem sérült meg, de a kár több millió forint volt. A három merényletről annyit mondott a főigazgató úr (az ORFK akkori bűnügyi főigazgatója – a szerző), hogy ma még közelebbről meg nem nevezett politikai indíték keresendő valamennyi mögött, de az elkövetők külföldre szöktek” – fogalmazott a képviselő.
Ehhez a sorozathoz az ugyanebben az időszakban Szabadkán, szintén templom ellen elkövetett robbantás is hozzátartozik. Erről Boross Zsigmond Attila az Extrémizmus – terrorizmus című 2013-as tanulmányában ezt írta: „Az – országgyűlésiképviselő-választásokat követő – 1994-es robbantássorozat (a szegedi Rókus-templomnál, Parlament XIX. kapuja, Mátyás-templom Halászbástya felőli traktusánál) elkövetési módszere terrorcselekményeket jelenített meg, azonban a követelés közzététele elmaradt, így az elkövető mellett a társadalom és a hatalom számára értelmezendő üzenet is hiányzik.” Az alezredes külföldi megrendelői és tettesi kört valószínűsít. Az ügyre rálátó forrásunk szerint mindhárom fővárosi, illetve a szabadkai robbantást is a Jugoszláv Néphadseregben rendszeresített tapadó harckocsiaknával követték el. Az okok ma is ismeretlenek a közvélemény előtt. A nyomozás során mindenesetre felvetődött, hogy a merényletsorozat az éppen zajló délszláv háborúval, illetve az abban vállalt szerepünkkel, az esetleges fegyverszállítás megakadályozásával függhet össze.
Azt azért nem árt leszögeznünk, hogy Matuska Szilveszter óta komoly, politikai okok miatt robbantó merénylőt Magyarországon nem kaptak el. Igaz, robbantás sem történt egészen 1989-ig. Ismeretlen a 2-es metró egyik szerelvényének utolsó kocsijában 1989. február 17-én csőbombát robbantó személye is. A hatóságok nem tudták kizárni a politikai indítékot, még akkor sem, ha egyetemisták rossz tréfájára is gyanakodtak.
A Ferihegyi gyorsforgalmi úton Oroszországból Izraelbe kivándorló zsidókat szállító autóbusz ellen 1991. december 23-án követtek el merényletet az út mellett elhelyezett távirányítású robbanószerkezettel. A detonáció korábban következett be, mint tervezték, ám négy utas és két rendőr megsérült, utóbbiak súlyosan, egyikük maradandóan. A robbantást Horst-Ludwig Meyer és Andrea Klump, a Vörös Hadsereg Frakció (németül Rote-Armee-Fraktion, röviden RAF) német terrorszervezet két tagja követte el. Meyert Bécsben bankrablás közben agyonlőtték az osztrák rendőrök, Klumpot 2004-ben hazájában ítélték el többek között a budapesti robbantásért is. Ma is ül. Klump ellen a magyar nyomozók is szolgáltattak bizonyítékokat, amelyek a bíróságon is megálltak.
