Hét öleb ugat torkaszakadtából egy kopott, pozdorjalemezekkel foltozott családi ház udvarán a Pest megyei Tápióság szélén. Az ingatlan tökéletesen beillik az utcaképbe, mégis, nem mindennapi épület ez. A falán két tábla áll: az egyik a Konimonika irányítástechnikai cégé, a másik az Onszid-Ma építőipari vállalaté. Mindkét cég feje az az Orgován Béla, aki tavaly márciusban tíz napra papíron átvette a Quaestor Pénzügyi Zrt. vezérigazgatói tisztségét Tarsoly Csabától. Múlt év szeptemberében aztán a szobafestő szakmával bíró és közmunkásként dolgozó férfi beszállt volna az informatikabizniszbe is: egy 17 milliós alaptőkéjű vállalat felét vette volna meg, a fennmaradó 50 százalék állítólag egy galgagyörki targoncásé lett volna. Legutóbb pedig Orgován egy újabb építőipari vállalat, a hárommilliós alaptőkéjű Enilontal Kft. fejeként és egyedüli tagjaként került be a hírekbe.
Utóbbi két vállalkozás cégére nem szerepel az egykori „Quaestor-vezér” portáján, de nem tudunk személyesen érdeklődni felőle erről: ottjártunkkor nem volt otthon. A feldúlt kutyák között lépkedő veje barátságosan, de határozottan közelít felénk. Egyedül akkor vigyorodik el, amikor azt kérdezi: tévétől, mi? De hiába törik meg a jég, minden próbálkozásunkra eltökélt fejcsóválás a válasz, hamar világossá válik, hogy nem szeretne semmilyen információt kiadni apósáról.
Nincs más hátra, a tápióságiakat kérdezzük Orgován Béla „céghálójáról”.
– Nagy művész a Béla, nagy életművész – jellemzi egy középkorú nő. A cégeiről nem hallott, csak a Quaestorról, és azt sem tudja, miből él a férfi, csak azt, hogy hogyan: tudomása szerint csendben, nyugodtan. A Vadvirág sörözőben is hasonló a helyzet.
– Ilyen pitiáner dolgokba is belefog a Béla? Komoly visszalépés ez neki! – kommentálja viccelődve az informatikai és építőipari cégekről szóló híreket a Laci bácsiként bemutatkozó férfi. Szerinte „ezek már nem tételek a Bélának, a Quaestorból biztos annyit szedett ki, amennyit akart”. Persze sietve hozzáteszi, hogy tippel csak, pontosan ő sem tudja, honnan van Orgovánnak pénze cégalapításra. Így van ezzel egy idősebb nő is, csak nevet, amikor soroljuk neki a cégneveket és az alaptőke millióit. Sommásan fogalmazza meg véleményét az ügyről: „Maradjunk annyiban, hogy a rendszer engedi ezt neki. Ha akarnák, elkapnák.”
Épp távoznánk, amikor egy ezüst Audi A6-os húz keresztül Tápióság közepén: feltűnő jelenség az omladozó vályogházak, lelakatolt vegyesboltok és bezárt kocsmák között. Orgován Béla érkezik, minden kétséget kizáróan. Újra bekopogunk hozzá, de most a lánya tagadja le a cégvezetőt. Biztos, ami a biztos, a hét öleb azért kiszalad az udvarra ugatni és vicsorítani.
