Érdekvédő lett a volt hírszerzőből

A kommunizmus áldozatainak közelgő emléknapja különös aktualitást ad Dalmady György történetének.

Dalmady kegyelmi kérvényt nyújtott be a köztársasági elnöknek, ebben a kiszabott szabadságvesztés próbaidőre való felfüggesztését kérte, de Göncz Árpád ezt 1991. február 4-én elutasította. Ennek ellenére Dalmady 1992-ben már szabad volt – a jogkövetkezmények alól nem mentesítették –, és vállalkozó lett, a Váci úton volt az irodája.

Molnár „Bunford” Jánost egyébként 1989-ben kizárták a hírszerzés soraiból, mivel a vizsgálat megállapította, hogy a nyugatnémet hírszerzés, a BND építhette be a magyar hírszerzésbe. A rendszerváltozáskor kisebb gondja is nagyobb volt a magyar hírszerzésnek, mint hogy a tőkeinjekcióra váró Griff Kontinent Kft.-vel foglalkozzon, így kiszálltak az „üzletből”, a cég tönkrement.

Dalmady a 2000-es évek elején került ismét bajba. 2003-ban indult ellene büntetőeljárás 32 rendbeli sikkasztás alapos gyanújával. 2008. szeptember 25-én két év börtönre ítélték, a büntetést öt év próbaidőre felfüggesztették, 500 ezer forint pénzbírságot is kiróttak rá. Az ügy a Dalmady ügyvezetése alatt álló Ecolog Kft. és Ely Kft. ügyleteihez kapcsolódott; hiteleket ígértek vállalkozóknak, akiktől a pénz bizonyos százalékát kérték előre, valamint költségtérítést, ám az ügyfelek soha nem kapták meg az áhított pénzt, ahogy a befizetett összegeket sem kapták vissza. 2010-ben újabb feljelentések születtek Dalmady tevékenységével kapcsolatban. Három károsult a XII. kerületi kapitányságon tett feljelentést ismeretlen tettes ellen nagyobb kárt okozó csalás, bűnszervezetben elkövetett jogtalan vagyonszerzés, lopás és sikkasztás miatt. A feljelentés szerint az USA Delaware államában bejegyzett offshore cég, a Day-Guy Group (DGG) Inc. nevében dr. Dalmady György 2007-ben 900 milliós hitelt ígért a károsultaknak. A hitelhez meg kellett bízniuk a DGG-t, hogy Delaware-ban alapítson számukra offshore céget, majd a Dalmady által megnevezett magyar bankban nyisson számlát, és kössön viszontbiztosítást a hitelre. Ennek azonban ára volt, amit be kellett fizetniük a DGG-nek. A hitelből nem lett semmi, a károsultak a befizetett összegeket sem kapták vissza. A feljelentéseket újabb követte 2010 augusztusában, Szabó István, aki 1999-től 2009-ig üzleti kapcsolatban volt Dalmadyval, szintén feljelentést tett a DGG-vel, illetve a cég magyarországi kereskedelmi képviseletével kapcsolatban. Egy projekthez szeretett volna külföldi hitelhez jutni, és 2008-ban 2400 USA-dollárt be is fizetett a DGG számlájára amerikai cégalapításra, ám a céget nem hozták létre, a pénzt nem kapta vissza. Szabó István a feljelentése után azt mondta e sorok írójának: Dalmady „olyan, jelenleg miniszteri beosztásban lévő személyre, illetve mentelmi joggal rendelkező politikusra hivatkozott többször is, akik szerintem csak most, a feljelentés nyomán értesülnek majd, hogy Dalmady György egyáltalán létezik”.

Szabó István ezt az állítását egyébként ma is fenntartja.

Szabót és a többi feljelentőt meglepetésként érte, hogy feljelentésüket bár vizsgálták, de elutasították, mondván: az azokban leírtak nem bűncselekmények.

2015-ben Dalmady György áttette székhelyét Nógrád megyébe, és létrehozták a Munkavállalók, Munkanélküliek Érdekvédelmi Szervét (MMÉSZ), honlapjuk szerint a Nógrád megyei Liga szakszervezet bázisára támaszkodva. A szakszervezet honlapjáról az derül ki, hogy érdekvédelmi tanácsadójuk Dalmady felesége, a megyei szervező pedig az MMÉSZ érdekvédelmi szervezője, alelnöke.

Az MMÉSZ honlapján árakat is találunk. Tanácsadás 1000 forint/óra, jogi segítségnyújtás 1500 forint/óra, keresetlevél 20 000 forint, perképviselet 10 000 forint/tárgyalás, vagyonmegosztó nyilatkozat 25 000 forint, válás előtti mediáció 20 000 forint/óra, 2 órás mediáció + vagyonmegosztó nyilatkozat elkészítése 50 000 forint, válás 100 000 forint + illeték. Elért eredményeiket is felsorolják. 80 (első és másodfokon) megnyert munkaügyi per a Salgótarjáni Acélárugyár Zrt.-vel szemben; 20 megnyert polgári per (válás, gyermekelhelyezés, tartásdíj-megállapítás); megnyert diszkriminációs perek; több peren kívüli egyezség, munkáltatókkal sikeres egyeztető tárgyalások; országos demonstrációkon való részvétel; rengeteg kárrendezés (sic!), baleset-biztosítások folyamatos rendezése; sikeres egyeztetések hivatalokkal, bankokkal, közüzemi szolgáltatókkal; saját üdülő üzemeltetése Balatonföldváron; gyermekszületési támogatás nyújtása ajándékutalvány formájában; rengeteg (sic!) szolgáltatóval, szervezettel, hivatallal történő sikeres együttműködés – olvasható az eredmények listáján.

Ugyancsak az MMÉSZ honlapjáról derül ki, hogy „dr. Dalmady György Miklós ügyvéd úr” február 3-án tragikus hirtelenséggel elhunyt, temetése február 16-án Újpesten volt.

Dalmady soha nem volt ügyvéd, a Magyar Ügyvédi Kamara nyilvántartásában soha nem szerepelt „Dalmady” néven senki, szemben dr. Dalmadi Györggyel, aki ma is ügyvédi irodát működtet Budapesten. Mint azt lapunknak elmondta, a második keresztneve István, 1942-ben született (Dalmady 1948-ban), ám az elmúlt húsz évben gyakran összetévesztették Dalmady Györggyel. Olyan is előfordult, hogy Dalmady helyett rajta követelték károsultak a pénzüket. Dr. Dalmadi György szerint húsz éve ezzel kellett élnie, hiszen nem volt semmilyen lehetősége, hogy feloldja az áldatlan állapotot. Ő múlt héten értesült Dalmady haláláról, amikor egy régi barátja hívta fel, azt hívén, hogy ő halt meg.

Múltja alapján inkább elítélni, mintsem beszervezni kellett volna – foglalta össze Kotra Rudolf rendőr alezredes 1964-ben a BM III/I. (Hírszerző) Csoportfőnökségén a Megadja-esetet. Megadja Ferenc 1944 októberétől véreskezű nyilas pártszolgálatos volt a Városmajorban, majd a Hűség Házában. A szovjet megszállás után, 1945 februárjában feltűnésmentes civil életmódra váltott, és a Dél-Alföldön élt. Itt egy asszonnyal ismerkedett meg, akivel 1952 nyarán Jugoszláviába akart szökni, de az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) elfogta. A Csongrád megyei elhárításon kiszedték belőle a nyilas múltra vonatkozó részleteket, neveket, ám – mint Soós Mihály, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára internetes folyóiratának, a Betekintőnek a szerzője leírja, nem abból a célból, hogy bíróság elé állítsák, hanem hogy beszervezzék az ügynöki hálózatba, és átdobják Jugoszláviába. Az ÁVH terve az volt, hogy „ügynökük a sikeres határátlépés után feladja magát, a jugoszláv titkosszolgálat be fogja szervezni, és hírszerző feladattal visszaküldi Magyarországra, esetleg Ausztriába.

Ebből a célból egy konstruált életrajzot állítottak össze Megadja – most már Szlavkó ügynök – számára. Ebben persze nem esik szó a nyilas múltról. Soós Mihály tanulmányából kiderül, az átdobást is gondosan megszervezték; 1952. október 30-án az ószentiváni határőrs területén juttatták át Jugoszláviába. Két évig semmi hír nem volt róla, majd kiderült, hogy a titóista titkosszolgálat foglya volt, később pedig átjutott a szabad világba – az olaszországi Triesztbe –, majd Ausztráliába.

A kalandos életű Sándor Gizella ugyancsak a szabad világba jutott a kommunista titkosszolgálat segítségével. Ő a 30-as évek elején kapcsolatba került baloldali művészekkel és újságírókkal. A hatóságok illegális kommunista szervezkedéssel vádolták meg, ám ejtették a vádat. Viszont az elhárítás beszervezte. Így ismerkedett meg Hain Péterrel (képünkön), a politikai rendőrség egyik vezetőjével, akihez férjhez is ment. Így az aszszony kiterjedt német kapcsolatokra tett szert. A német megszállás után a nácik arra is rávették, hogy saját férjét is megfigyelje. Ennek ellenére vele együtt fogták el az amerikaiak 1945 tavaszán, és hozták vissza Budapestre, ahol Péter Gábor fogadta őket. Hain Pétert felakasztották, az asszonyt Kistarcsára internálták. Mint Boér Zoltán tanulmányából kiderül, rabtársa volt például Lutz Gizella, Szálasi Ferenc özvegye, aki így vallott Sándor Gizelláról: „Ronda egy dög volt, úgy utáltuk, mint a bűnünket.” Boér szerint a helyi parancsnok, Ruscsák József államvédelmi alezredes „bizalmasa” volt. Sándor Gizella tehát az ÁVH besúgója lett, és 1955-ös szabadulása előtt Németh József főhadnagy rábírta, hogy szabadulása után is folytassa az államvédelmi szervekkel való konspirált együttműködést, ráadásul a szeretőjévé is vált. Némethet 1956 januárjában az ÁVH-tól elbocsátották, a Magyar Dolgozók Pártjából kizárták, szeretője mellett azonban kitartott. Sándor Gizella az ügynöki munkát sem hagyta abba: például a forradalom után, 1956. december 21-én készült összefoglaló jelentés szerint felderítő munkájának köszönhetően került őrizetbe több személy. Fordulatos tárgyalások után a kádárista titkosszolgálat megbízta azzal, hogy Nyugat-Németországban – kihasználva régi kapcsolatait – szerezzen információkat az ottani elhárításról és hírszerzésről. Magával vihette Németh Józsefet, akit ugyancsak beszervezett a magyar titkosszolgálat. 1956 karácsonyán hatósági segítséggel át is dobták őket az osztrák határon. A hatóságoknak csalódniuk kellett, eredményt nem értek el vele, egy hivatalos iratban „áruló ügynöknek” minősítették. (MN)