„Nem először csapták be Magyarországot”

Andrásfalvy Bertalan: Volt, hogy megírtam az észrevételeimet Orbán Viktornak, de nem vették figyelembe a jogalkotásnál.

– Meghallgatja ezeket az észrevételeket valaki?

– Volt, hogy megírtam az észrevételeimet Orbán Viktornak. Nem vették figyelembe a jogalkotásnál, de kaptam egy Széchenyi-díjat Nagyon nehéz a javító szándékú kritikákat elfogadtatni a mai politikai életben, mindenki kategorizál. Ha valaki ellenzékiként van elkönyvelve, akkor hiába mond akármit, az csak rossz lehet. És aki kritikát fogalmaz meg, azt általában ellenzékiként könyvelik el.

– Mi lehet ennek az oka?

– Ezt elsősorban tőlük kellene megkérdezni. A magyar politika megosztott, ahogy a magyarság is hihetetlenül megosztott volt mindig. Németh László 1940-ben azt írta: a magyarság nem tud nemzetben gondolkodni, mert az azt jelentené, hogy a különböző társadalmi osztályok együttműködnek a közös érdekek alapján. Csakhogy nálunk a nemzet fogalmát mindig kisajátította valaki. Elég, ha az Aranybullára gondolunk, amelyet büszkén szoktak emlegetni, de a dokumentum valójában arról szólt, hogy egy szűk rendi réteg kizár a nemzet fogalmából mindenki mást. A XIX. századig a magyar nemzetet a nemesség jelentette, a magyar birtokszerkezet pedig a legtorzabb volt Európában, Oroszországot leszámítva.

– A rendszerváltást követően volt művelődési miniszter. Mi volt akkor a legsúlyosabb probléma az oktatás területén?

– Az előző rendszer központi irányítású oktatáspolitikája bezárt több mint hatszáz falusi iskolát. Ezeket újranyitottuk, de sokan már eleve a városba járatták a gyerekeiket, hiszen a falusi iskolák megszüntetése azt a gondolatot ültette bele a szülők fejébe, hogy a falusi iskolák rosszak, hiszen azokat megszüntetik. Holott ez nem így van. Az a rossz, ha egy gyerek napi másfél órát ingázik az iskolába, hiszen se nem tanul, se nem pihen, csak iszonyatosan leterhelik. Szerintem súlyos hiba volt, hogy az iskolákat akkor az önkormányzatokra bízták. A közoktatás központi feladat. Nem függhet attól, hogy valaki egy forráshiányos faluban vagy egy gazdag, belvárosi kerületben él. A szakmai irányítás és a finanszírozás is a központi kormányzat felelőssége kell hogy legyen; de mindenképpen lényeges, hogy az iskola helyben maradjon.

– Ma hogyan gondol a saját miniszteri ténykedésére?

– Nem én jelentkeztem miniszternek. Amikor felkértek, úgy gondoltam, hogy ha valamiért egész életében küzd az ember, és egyszer lehetősége nyílik azt képviselni, akkor szószátyár és hazug ember, ha nem próbálja meg kihasználni ezt a lehetőséget. Azt gondoltam, tudok valamit tenni, de nem csinálhattam semmit. Egyetlenegy törvényjavaslatom sem ment át. Bele kellett mennem bizonyos kompromisszumokba, mivel Antall azt mondta – például az akadémikusok szakmai alapon történő átvilágításával kapcsolatos javaslatomra –, hogy nem tehetjük meg, mert nincsen benne a (az MDF és az SZDSZ által kötött – a szerk.) paktumban.

– Ma hogyan tekint ezekre a kompromisszumokra?

– Antall úgy gondolta, hogyha eladjuk az elavult, állami kézben lévő gyárainkat, akkor a felvásárló külföldi cég idehozza a fejlett technikát, mert a munkaerő olcsóbb, mint Nyugaton, a gyárakért kapott pénzből pedig kifizetjük az államadósságot. Sokan ma azzal vádolják a rendszerváltó kormányt, hogy elherdáltuk a közvagyont. Ez nem igaz. Antall tényleg hitt ebben a tervben. Nem először csapták be Magyarországot.