Rétvári Bence kiemelte, a kiállítás nemcsak a Gulágra hurcolt emberek megaláztatásait akarja bemutatni, hanem az élet győzelmét is: ma már nincs se Sztálin, se Szovjetunió, de a túlélők, az ártatlanul elhurcoltak közül sokan ma is itt vannak közöttünk.
A fa barakkinstalláció belsejében nemcsak a Szovjetunióban töltött kényszermunka körülményei elevenednek meg, de a túlélőkről készült fényképek segítségével a múlt és a jelen közötti kontraszt is megjelenik. A forgalmas helyen megrendezett kiállítással „a történelem kijön az aluljáróba”, az emberek közé, hogy akik megnézik az installációt, megérezzék a kontrasztot a hetven évvel ezelőtti múlt és a jelen között – fogalmazott az államtitkár.
A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének kezdete előtt kedden mutatták be a 2017 februárjáig tartó programsorozat részleteit, melyen az MNO munkatársa is ott volt. Mint ismertették, a lágervonattól, a nemzetközi mozgó kiállításon át a mobilapplikációkig minden módon megpróbálják közelebb vinni az emberekhez a sokáig tabutémaként kezelt szovjetunióbeli kényszermunka történetét.
Emellett civilek is pályázhatnak különféle kiállításoktól kezdve tanulmányköteteken át oktatási anyagokig mintegy 370 millió forint értékben.
Rétvári Bence szólt arról is: a Gulágra hurcolt nyolcszázezer emberből kétszázezer sohasem tért haza, hogy elmondja szeretteinek, mi történt vele, akik pedig hazatértek, sokáig nem mertek beszélni. A modern kori rabszolgaság áldozatai, ha túl is élték a kényszermunkatáborban töltött éveket, az ott szerzett sebeik sohasem gyógyulnak be – fűzte hozzá.
A magyar nemzet büszkeségét azonban fokozhatja az emlékezés a hősökre. „Emlékezzünk a hősökre, mert annak az országnak, amelyik emlékezik a hőseire, újabb hősök adatnak” – fogalmazott az államtitkár.
A hősök ma is velünk élnek, még együtt emlékezhetünk azokkal, akiknek erkölcsi tartása áttörte a kommunista diktatúra falait, az ő életpályájuk legyen tanulság mindannyiunk számára – mondta a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából szerdán Budapesten, a Gulág-emlékműnél tartott koszorúzáson.
Vargha Tamás közölte: a mi generációnk számára az ártatlanul civilként kényszermunkára a Gulágra elhurcolt magyar férfiak, nők és gyermekek sorsát magába zárta „a feledés emlékműve”. Ezen a „sivatagi közönyön” átlépve a Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány 1993-ban állított emlékművet, főhajtásul azok előtt, akik soha nem térhettek már haza a Gulágról.
Hozzátette, a mai tiszteletadás „nemzeti történelmünk keserves pillanataira is figyelmeztet bennünket”, arra, hogy a második világháború utáni magyarság súlyos vesztesége, hogy „a korszakváltás nem a magyar szellemiségben kimunkált erkölcsi értékek mentén történt, hanem a nemzetet elnyomó, idegen nagyhatalom érdekei szerint”.
