Vargha Tamás közölte: a mi generációnk számára az ártatlanul civilként kényszermunkára a Gulágra elhurcolt magyar férfiak, nők és gyermekek sorsát magába zárta „a feledés emlékműve”. Ezen a „sivatagi közönyön” átlépve a Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány 1993-ban állított emlékművet, főhajtásul azok előtt, akik soha nem térhettek már haza a Gulágról.
Hozzátette, a mai tiszteletadás „nemzeti történelmünk keserves pillanataira is figyelmeztet bennünket”, arra, hogy a második világháború utáni magyarság súlyos vesztesége, hogy „a korszakváltás nem a magyar szellemiségben kimunkált erkölcsi értékek mentén történt, hanem a nemzetet elnyomó, idegen nagyhatalom érdekei szerint”.
