Tarlós: Budapesten nem lesz einstand

„Orbán Viktorral van megállapodásom, Habony Árpád nem utasíthat, és Lázár János sem felügyelhet”.

– Mi lesz a tervezett fejlesztésekkel, a rengeteg beruházással, mert ott viszont jelentős hiányt kell pótolni, többek között hitellel.
– Az a 85 milliárdos tétel, amelyet említ, valójában „fiktív hiány”, és abból 70 milliárd azonnal rendelkezésünkre állt a tavalyi pénzmaradványból, értékpapírokból és letétekből 15 milliárdot hitelből pótolunk nem máshoz, mint indokolt fejlesztésekhez. Szükséges hozzátenni, hogy a költségvetésünkben nem szerepel az a százmilliárdos forrás, az a fejlesztési hitelkeret, amelyre az év végén kormányzati engedéllyel kötöttünk szerződést, és ugyancsak nincs benne az a közel 340 milliárd forintos uniós forrás, amelyből évekre elosztva részesül Budapest.

– A fő kérdés azonban továbbra is megmaradt: mi lesz az agglomerációs közlekedéssel, amelyet elviekben már az államnak kellene ellátnia, de a részleteket még senki sem ismeri?
– Az agglomerációs közlekedés visszavételéről is kormányhatározat van, hiába próbálják meg egyes, gyakran még fővárosi képviselettel sem rendelkező egyszemélyes pártok ezeket a döntéseket szóbeszédre hivatkozva figyelmen kívül hagyni. Tévesen jelent meg sok helyen, hogy a városvezetés ilyen szóbeszédekre vagy ígéretekre alapozta volna a költségvetést. Ez nem igaz.

– Mi az igazság?
– Az agglomerációs közlekedést a kormány idén január elsejéig visszamenőleg finanszírozza. A visszavétel technikailag igen hosszú folyamat, eltarthat akár ez év végéig is, addig természetesen térítés ellenében a főváros ugyanúgy szállíttatja az utasokat, mint eddig, így a közlekedők ebből semmit sem éreznek. Én sokkal jobbnak tartottam volna, ha minden marad a régiben, és a kormány csak finanszírozza az állami feladatot. Törvények és szintén kormányhatározatok támasztják alá mindezt, és a tisztánlátás kedvéért: ezek alapján fogalmilag is kizárt, hogy az állam 2015-ben egy fillért is adott volna az agglomerációs közösségi közlekedésre. Ebből a fővárosnak több mint nettó 12 milliárd forintos vesztesége származott, amitől a visszavétellel végleg megszabadulunk. Főpolgármesterként nekem a budapestiek érdekeit kell képviselnem.

– A BKV hosszú távú finanszírozása továbbra is megoldatlan. Mikorra oldják meg végre?
– Most sem mondhatok mást, mint eddig: ez 26 éves probléma, amelyről 21 éven keresztül nem beszéltek annyit, mint az elmúlt ötben. Sajnos, a kérdezők egy részét nem is érdekelte a BKV valós gondja. Annyi bizonyos, hogy a költségvetés fedezi a közösségi közlekedés 2016-os működését, de hosszú távon nincs minden rendben. Ott van még az ízléstelenül „dugódíjnak” nevezett behajtási díj, amelyről ma már nem kell bizonygatnom, hogy Demszky Gábor vállalta annak idején. Amennyiben a kormány megteremti a bevezetés többségi feltételeit, és a parlamenti többség úgy gondolja, hogy az ebből származó forrásokat figyelembe kell venni a BKV finanszírozásánál, akkor 2017-től bevezethető. Komoly bevételi forrásunk lehet, s a költségek a töredékébe kerülnek annak a több tíz milliárd forintnak, amelyről „hozzáértők” beszélnek.

– Megdöbbentő, ahogy kuporgatni, számolgatni kell Budapest „garasait”. Nem furcsállja, hogy a „modern városoknak” nevezett megyei jogú városoknak a kabinet és személyesen Orbán Viktor sok száz milliárd forintos fejlesztéseket ígér?
– Nem tudom, mitől modern egy város, viszont olykor én is elképedve hallom, hogy egy 30 vagy 50 ezres település esetén is elővárosi közlekedést emlegetnek.

– Tehát azok problémáját megoldják. Budapestét miért nem?
– Talán mert sokan így akarják, például sok médium örökösen kizárólag ugyanazt, a nevében egységet hirdető, a legjobban kiabáló szakszervezetet kérdezi meg a BKV dolgairól. A többi huszonötöt miért nem? Most például sikerült a cégnek bérmegállapodást kötnie az érdekvédőkkel, mindenki megelégedésére. Az a szakszervezet, amelynek vezetője meg nem erősített, de nem is cáfolt hírek szerint az egyik szélsőbaloldali párthoz van bekötve, már a nevében is megtéveszti az embereket. Mintha ők átfogóan képviselnék az itt dolgozókat. Még a béremelés bejelentését megelőző napon is sztrájkról beszéltek.

– Pedig szükség lesz minél több munkáskézre, ha tényleg megkezdődik a 3-as metró felújítása. Nemrég kiírták az infrastruktúra fejlesztésének tervezői pályázatát, az oroszok már dolgoznak a megújuló szerelvények prototípusán. Ám a metrópótló buszokat lapunk értesülése szerint is azért nem lehet beszerezni, mert a kormány leállíttatta a pályázatot.
– Mit ért ezen?

– Amit én hallottam, hogy Orbán Viktor „leszólt”.
– Ezt akkor úgy kell elképzelni, hogy este csörög a telefonom, amit a feleségem vesz fel. Beleszól: Tarlós Istvánné vagyok. A vonal végén Orbán Viktor: Kérem, adja a férjét. – Máris adom, éppen kezet mos. Elzárom a csapot, megyek, átveszem a telefont, amelyből a kormányfő hangja szól: – Szervusz, István, vedd tudomásul, leállítottam a kiváltó buszok ügyét. Majd meglátom, hogy döntök, mindenesetre egyelőre ne csináljatok semmit! Ehhez hasonlót a Sztálin-filmben láttam. Maradjunk annyiban, hogy ez legfeljebb ultraliberális klubokban eladható halandzsa.

– Akkor miért nem döntöttek a buszbeszerzésről, amelynek előterjesztését legutóbb se szó, se beszéd visszavonták?

– Azt mérlegeljük itt a városházán, hogy mi a célszerűbb: új buszokat venni vagy pedig szolgáltatást vásárolni.

– Utóbbi a kiszervezés folytatása lenne?
– Igen, de a kettő kombinációja sem zárható ki. Mérlegelnünk kell a BKV-álláshelyektől kezdve a bekerülési költségekig szinte mindent. Például az óbudai buszgarázs sorsát, esetleges bezárását vagy funkcióváltását. Jó néhányszor értesültem előre a Népszabadságból arról, hogy mit is akarok tenni, pedig egy ember van, akitől ezt elfogadom, és az nem más, mint a feleségem. Ettől függetlenül van olyan fővárosi cég, amelyik helyet keres magának, és erre a célra a buszgarázs megfelelne. Létező kormányzati szándék, hogy a magyar buszgyártóknak, sőt az egész magyar iparnak elsőbbséget adjanak, de a világon minden épeszű kormány ezt teszi. Kétségtelenül vannak külső befolyásoló tényezők, de döntés a buszpótlás és a remiz ügyében is később várható.

– A metrófelújítás kiviteli pályázatát egyébként úgy írták ki, hogy a legkevesebb 125 milliárd forintos forrásról szintén nem döntött sem a kormány, sem az EU.
– Még szép, hogy kiírtuk! Nincs időnk vacakolni: a kiviteli tervekre mi magunk biztosítottunk kétmilliárd forintot, és a kormánnyal küszöbön áll az úgynevezett támogatási szerződés aláírása. Attól kezdve mindegy, hogy Brüsszelben mikor teszik rá a pecsétet, a kivitelezésnek is meglesz a fedezete.

– Azt viszont éppen ön ismerte el a Fővárosi Közgyűlés egyik korábbi ülésén, hogy a kormány által számszerűsített támogatás nem teszi lehetővé a teljes felújítást, azaz a munka „fapados” lesz. Az XXI. századi megoldás, hogy néhány állomásról kirekesztik a mozgássérülteket?
– Ön is átvette már ezt a megbélyegző állítmányt a liberálisoktól? Nem, ezért teljes akadálymentesítést tervezünk, csak nem mindenhol lifttel. A Műegyetem szakemberei dolgoznak a műszaki-technikai megoldásokon, de nekem van egy komolyabb elképzelésem.

– Mi a lényege?
– Van olyan eredetileg tervezett uniós támogatású beruházásunk, amelynek nem jó a megtérülési mutatója, ráadásul drágább lenne, mint amennyire előzetesen kalkulálták. Ennek elhagyásával, a források átcsoportosításával szeretném elérni: ha már felújítjuk a 3-as metrót, ha már ennyi pénzt költünk rá, akkor legalább csináljuk meg rendesen és szépen.

– Az újpalotai villamosvonalról van szó, amelynek elhagyásával 25 milliárdot takarítanának meg?
– Egyelőre nincs még döntés, de nem fogunk titkolózni. A találgatás már elkezdődött. Nyílt eljáráson választja majd ki a metrófelújítás kivitelezőjét a nemrég az ilyen feladatokra létrehozott fővárosi közbeszerzési cégünk. A kormány rá akar látni az uniós források felhasználására. Ez rendben is van, a magam részéről nem is bánom. Minden esély megvan arra, hogy elképzeléseinknek megfelelően, az év végén megkezdjük a munkálatokat. Az ütemterv szerint, ha váratlan események nem történnek, a 3-as metrót 2019. szeptember 30-ig átadjuk. A szerelvények jóval előbb készen lesznek, és mielőtt még megint félreérti valaki: az új szerelvények az új alagútban már az év nyarán futhatnak. Soha senki nem mondta, hogy például a 2017-es vizes világbajnokságra elkészül a metrófelújítás, amikor 2012-ben kezdhettünk hozzá az előkészítéshez. A kormány 2015 nyarán vállalta át a BKV több mint 60 milliárdos adósságát, és akkor lehetett először kötelezettséget vállalni.

– Viszont a többi uniós fejlesztésről alig hallani, pedig lassan a ciklus derekánál járunk.
– De hallani, nem is keveset. 2019 októberéig, a választásokig még van 3 évünk és 8 hónapunk. A következő nagy fejlesztés, amihez mielőbb hozzá kell fognunk, a csillaghegyi öblözet árvízvédelme. A nyomvonalat Magyarország első számú vízügyi hatósága, annak tudományos tanácsa jelöli ki, tehát itt is nyugodtan abba lehet hagyni a hecceléseket. A mértékadó árvízszintet 2014 augusztusában megváltoztatták, újra kellett indítani a tervezést.

– Mikor dönthet erről a Fővárosi Közgyűlés, hiszen az árvizek nem szokták megvárni a tervezési folyamatot.
– Várhatóan idén június végéig.

– Mint Budapest főpolgármesterének, mi a véleménye a kormányzat ön által is említett központosítási törekvéseiről, és egyáltalán szükség lesz-e a jövőben az önkormányzatokra?
– Kétségtelen, az önkormányzatiság nem erősödött az elmúlt években, ez hosszú folyamat. A kormány politikájával sok szempontból egyetértek, így a migrációval, a nemzetközi politikával és sok minden mással kapcsolatban. A Fidesszel 1990 óta szövetségben dolgozom, de, mint mondtam, nem vagyok párttag, és nem is leszek a jövőben sem. A Budapest-politikában, az önkormányzatiság kérdéskörében vannak közöttünk erős véleménykülönbségek. A kormánynak előbb-utóbb döntenie kell az önkormányzatiság alapkérdéseiről, benne Budapest szerepéről. A fővárosi közigazgatási rendszeren mindenképpen változtatni kell, de azt nem hiszem, hogy megszűnnének az önkormányzatok.