Biszku Béla, a rossz zsaru

Az első fokon elítélt kommunista politikus 1956 után az új, kádári hatalom „fiatal csillagává” vált.

Később azonban Biszku fontosabb szerepet kapott, ő lett az ország belügyminisztere 1957 és 1961 között, Kádár Jánossal is személyes kapcsolatot ápolt, amit egy maroknyi emberről lehet csak elmondani.

Rainer egyébként kitért rá: Biszku szerepét fontos megvizsgálni a salgótarjáni sortűzzel, a forradalmat követő megtorlásokkal és Nagy Imre valamint társai ellen indított perrel kapcsolatban is. A történész úgy vélekedett, hogy noha Biszku bűnösségét a bíróság büntetőjogi értelemben nem látta bizonyítottnak a salgótarjáni tragédia esetén, a volt belügyminiszter politikai és történelmi felelőssége ugyanakkor vitathatatlan.

A megtorlásokkal kapcsolatban Rainer kijelentette: annak „levezénylésére” nem volt szükség, Biszku nem levezényelte, hanem koordinálta az eseményeket, az alatta állók pedig tették a dolgukat.

A koncepciós eljárásokra is kitért, mint mondta, politikai perekben az a lényeg, hogy miként születik meg a perről szóló politikai akarat. A forradalom leverése után Budapesten volt egy titkos kommunista csúcstalálkozó, még Hruscsov is eljött, Nagy Imre felelősségre vonása pedig itt merült fel először. Magyar részről vitathatatlan felelőssége ebben Kádár Jánosnak volt, a vizsgálat megindításának koordinálásában viszont részt vett Biszku is.

„A történelmi igazság megfoghatatlan fogalom, ezeket a bűnöket személyek követték el, aminek nyoma kell, hogy legyen, de amíg ezt szisztematikusan egy állami szerv szakértők bevonásával nem vizsgálja meg, addig nem várható komoly eredmény” – mondta Gellért Ádám nemzetközi jogász, aki annak idején összeállította a lex Biszku alapjául szolgáló törvényjavaslatot.

„A vád nem volt alaposan összerakva, és az eljárással is akadtak gondok a megismételt Biszku-perben, ennek köszönhető, hogy az egykori belügyminiszter letöltendő büntetését felfüggesztettre enyhítették.”

Olvassa el interjúnkat Gellért Ádám nemzetközi jogásszal!

Beszélt arról is – amit már az MNO-nak adott interjújában is megpendített –, hogy az általa 2010-ben, Biszku belügyminiszteri tevékenysége miatt tett feljelentést úgy szüntették meg, hogy a két és fél éves nyomozást egy nem több mint hat és fél oldalas megszüntető határozattal zárták le. A határozat azzal az egyetlen indokkal tagadta meg a nyomozást a Nagy Imre-ügyben, hogy a per bírája egy 1989-es interjúban azt mondta, nem volt politikai befolyásolás a minisztérium részéről a bíróságok felé.

Az adott ügyben két el nem évülő büntetőjogi kategória merül fel, emberiesség elleni bűntettek és háborús bűntettek, a Fővárosi Törvényszék pedig utóbbiban találta bűnösnek Biszku Bélát – emlékeztetett Hoffmann Tamás nemzetközi jogász. Szerinte fontos kideríteni, hogy Biszku belügyminiszteri tevékenységének idején mik voltak a nemzetközi jog íratlan szokásjogai, mikor beszélhetünk ez alapján háborús vagy emberiesség elleni bűntényről.

Szerinte Magyarországon a bírákat nem képezik arra, hogy nemzetközi jogot alkalmazzanak, pláne a szokásjogi részét, ez pedig a mostani ügy kapcsán egyértelműen tetten érhető. A konkrét eljárással kapcsolatban nyilvánvalónak nevezte, hogy Biszku felelősségének kimondása azért fontos a mai magyar politikai vezetésnek, mert ezáltal egy rendszert lehetne bűnössé nyilvánítani – szerinte a külső nyomást az igazságszolgáltatásban is érzik.

A konferencián megtartott előadásában Hollán Miklós büntetőjogász is amellett érvelt, hogy a nemzetközi jog akkori állapota alapján kell a felelősséget megállapítani. A szakértő úgy látja, a volt belügyminisztert könnyű lett volna elítélni a lex Biszku alapján, a bíróság azonban mégis a nemzetközi jog alapján akarta a felelősséget meghatározni. Ebben az esetben viszont további vizsgálódás igényel, hogy a nemzetközi jog ötvenes évekbeli állása szerint el lehet-e ítélni Biszkut háborús bűncselekmény bűnpártolójaként.

A soron kívül lefolytatott új elsőfokú eljárásban decemberben a perbeszédek során az ügyész életfogytiglani szabadságvesztést kért a volt kommunista politikusra, míg a védelem részben az eljárás megszüntetését akarta elérni elévülés miatt.