Biszku Béla, a rossz zsaru

Az első fokon elítélt kommunista politikus 1956 után az új, kádári hatalom „fiatal csillagává” vált.

Biszku Béla volt pártállami vezetőt, egykori belügyminisztert decemberben ítélte a Fővárosi Törvényszék első fokon két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre háborús bűntettek miatt.

A bíróság a megismételt eljárásban mindazonáltal felmentette a vádlottat az 1956 decemberében a budapesti Nyugati téren, illetve a Salgótarjánban történt, összesen 49 halálos áldozatot követelő sortüzekkel összefüggésben az aljas indokból, több ember sérelmére felbujtóként elkövetett háborús bűntett vádja alól. A törvényszék szerint ugyanis Biszku bűnössége ezekben az esetekben nem megállapítható.

2010 októbere: Gellért Ádám nemzetközi jogász később feljelentésnek minősített beadványt tesz a hatóságoknál a megtorlás szereplőinek – így Biszkunak is – nemzetközi jogon alapuló felelősségre vonására. A Fővárosi Főügyészség a beadványt elutasította, majd Gellért panasza után ugyanígy tett a Legfőbb Ügyészség is.

2011 decembere: elfogadja az Országgyűlés a lex Biszkut, mely elévülhetetlenné tette az emberiességgel szemben elkövetett bűnöket.

2012 szeptembere: a Fővárosi Főügyészség több ember ellen elkövetett emberölésre való felbujtás háborús bűntettével gyanúsította meg Biszku Bélát.

2013 októbere: a Budapesti Nyomozó Ügyészség háborús bűntett és más bűncselekmény elkövetése miatt vádat emelt ellene. 2014. május 13-án első fokon öt és fél éves szabadságvesztésre ítélték, de 2015 nyarán, másodfokon mindezt hatályon kívül helyezték, és új eljárást rendeltek el.

2015 decembere: Biszku Béla volt pártállami vezetőt, egykori belügyminisztert a Fővárosi Törvényszék első fokon két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte háborús bűntettek miatt.

A Biszku-ügyről szóló csütörtöki konferencián Rainer M. János elmondta: bár a kommunista politikus felemelkedése páratlan, de a korabeli dokumentumokból kiderül, hogy a kádári hatalom berendezkedésének szakaszában nem volt különösebb szerepe, voltak nála sokkal fontosabb figurák is. Magán Kádár Jánoson kívül megemlíthető például Münnich, Marosán és Kállay neve.

Később azonban Biszku fontosabb szerepet kapott, ő lett az ország belügyminisztere 1957 és 1961 között, Kádár Jánossal is személyes kapcsolatot ápolt, amit egy maroknyi emberről lehet csak elmondani.

Rainer egyébként kitért rá: Biszku szerepét fontos megvizsgálni a salgótarjáni sortűzzel, a forradalmat követő megtorlásokkal és Nagy Imre valamint társai ellen indított perrel kapcsolatban is. A történész úgy vélekedett, hogy noha Biszku bűnösségét a bíróság büntetőjogi értelemben nem látta bizonyítottnak a salgótarjáni tragédia esetén, a volt belügyminiszter politikai és történelmi felelőssége ugyanakkor vitathatatlan.

A megtorlásokkal kapcsolatban Rainer kijelentette: annak „levezénylésére” nem volt szükség, Biszku nem levezényelte, hanem koordinálta az eseményeket, az alatta állók pedig tették a dolgukat.

A koncepciós eljárásokra is kitért, mint mondta, politikai perekben az a lényeg, hogy miként születik meg a perről szóló politikai akarat. A forradalom leverése után Budapesten volt egy titkos kommunista csúcstalálkozó, még Hruscsov is eljött, Nagy Imre felelősségre vonása pedig itt merült fel először. Magyar részről vitathatatlan felelőssége ebben Kádár Jánosnak volt, a vizsgálat megindításának koordinálásában viszont részt vett Biszku is.

„A történelmi igazság megfoghatatlan fogalom, ezeket a bűnöket személyek követték el, aminek nyoma kell, hogy legyen, de amíg ezt szisztematikusan egy állami szerv szakértők bevonásával nem vizsgálja meg, addig nem várható komoly eredmény” – mondta Gellért Ádám nemzetközi jogász, aki annak idején összeállította a lex Biszku alapjául szolgáló törvényjavaslatot.

„A vád nem volt alaposan összerakva, és az eljárással is akadtak gondok a megismételt Biszku-perben, ennek köszönhető, hogy az egykori belügyminiszter letöltendő büntetését felfüggesztettre enyhítették.”

Olvassa el interjúnkat Gellért Ádám nemzetközi jogásszal!

Beszélt arról is – amit már az MNO-nak adott interjújában is megpendített –, hogy az általa 2010-ben, Biszku belügyminiszteri tevékenysége miatt tett feljelentést úgy szüntették meg, hogy a két és fél éves nyomozást egy nem több mint hat és fél oldalas megszüntető határozattal zárták le. A határozat azzal az egyetlen indokkal tagadta meg a nyomozást a Nagy Imre-ügyben, hogy a per bírája egy 1989-es interjúban azt mondta, nem volt politikai befolyásolás a minisztérium részéről a bíróságok felé.

Az adott ügyben két el nem évülő büntetőjogi kategória merül fel, emberiesség elleni bűntettek és háborús bűntettek, a Fővárosi Törvényszék pedig utóbbiban találta bűnösnek Biszku Bélát – emlékeztetett Hoffmann Tamás nemzetközi jogász. Szerinte fontos kideríteni, hogy Biszku belügyminiszteri tevékenységének idején mik voltak a nemzetközi jog íratlan szokásjogai, mikor beszélhetünk ez alapján háborús vagy emberiesség elleni bűntényről.

Szerinte Magyarországon a bírákat nem képezik arra, hogy nemzetközi jogot alkalmazzanak, pláne a szokásjogi részét, ez pedig a mostani ügy kapcsán egyértelműen tetten érhető. A konkrét eljárással kapcsolatban nyilvánvalónak nevezte, hogy Biszku felelősségének kimondása azért fontos a mai magyar politikai vezetésnek, mert ezáltal egy rendszert lehetne bűnössé nyilvánítani – szerinte a külső nyomást az igazságszolgáltatásban is érzik.

A konferencián megtartott előadásában Hollán Miklós büntetőjogász is amellett érvelt, hogy a nemzetközi jog akkori állapota alapján kell a felelősséget megállapítani. A szakértő úgy látja, a volt belügyminisztert könnyű lett volna elítélni a lex Biszku alapján, a bíróság azonban mégis a nemzetközi jog alapján akarta a felelősséget meghatározni. Ebben az esetben viszont további vizsgálódás igényel, hogy a nemzetközi jog ötvenes évekbeli állása szerint el lehet-e ítélni Biszkut háborús bűncselekmény bűnpártolójaként.

A soron kívül lefolytatott új elsőfokú eljárásban decemberben a perbeszédek során az ügyész életfogytiglani szabadságvesztést kért a volt kommunista politikusra, míg a védelem részben az eljárás megszüntetését akarta elérni elévülés miatt.