– Kezdjünk egy populista kérdéssel: mi az alapvető gond az új elsőfokú ítélettel?
– A kérdés szerintem inkább így lenne helyesebb: mi a gond az ügyészi váddal és így az egész eljárással? Erre azt válaszolnám, hogy olyan ügyben emeltek vádat, amiben Biszku Béla büntetőjogi felelőssége nehezen bizonyítható. De ha már erről a megismételt eljárásról kérdez: a Steiner Gábor vezette tanács aprólékos bizonyítási eljárást folytatott, messze alaposabbat, mint az előző. Ez a tanács felkutatta és kihallgatta a még élő tanúkat, beemelte az ügybe a korábbi sortüzes eljárásokban keletkezett iratokat, és napokig faggatta a kirendelt történész szakértőket a dokumentumok keletkezési körülményeiről és tartalmuk értelmezési lehetőségeiről. Végezte a munkáját, azt tette csak, aminek eddig is meg kellett volna történnie. Alaposan körbejárta, hogy ki, mikor, miért hozta létre a karhatalmat, mik voltak a vezető párttestületek döntései a kérdésben, s mi történt pontosan Salgótarjánban és a Nyugati téren.
– Biszkut a vád a sortüzek ügyében akarta megfogni mint felbujtót, de mintha ezzel a kilencvenes években sem próbálkoztak volna.
– Valóban így van. Pedig kellett és lehetett is volna. A mostani ügyészségi felfogás alapvetően üdvözlendő. Ugyanis mind 1956. október 23-a és november 4-e között, valamint később is eldördültek sortüzek. Ezekre, ha valakik parancsot adtak, vagy jóváhagyták, felelniük kellett volna. Alapos ügyészi nyomozás azonban nem folyt ezekkel kapcsolatban a kilencvenes években, pedig akkor még sokan éltek a politikai és katonai vezetők közül.
– Mivel állt akkor elő most az ügyben az ügyészség?
– Az ügyészség úgy döntött, hogy kiemel két, 1956. decemberi sortűzügyet, a salgótarjánit és a Nyugati térit. Azzal vádolták Biszkut, hogy az ideiglenes intézőbizottsági tagsága révén mint felbujtó követett el bűncselekményt. Az ügyész szerint a hatalmat birtokló párt vezetése azzal a céllal hozta létre és azzal a feladattal bízta meg a karhatalmat, hogy lőjenek akár fegyvertelen személyekre is. Elismerte, hogy például Salgótarjánban nem bizonyítható, hogy tűzparancsot adtak a karhatalom tagjainak a tömegbe lövésre, de szerinte „ennek jelen ügy megítélése szempontjából nincs jelentősége”. S itt, a vádbeszédben, az eljárás legvégén, bekerült egy új elem, ami újdonság volt a vádiratban foglalt és az első elsőfokú eljárásban képviselt állásponthoz képest. Az ügyész úgy vélte ugyanis, hogy az illegális Kádár-kormány által létrehozott karhatalom, hasonlóan a Nürnbergben bűnöző szervezetnek nyilvánított SS-hez, SA-hoz vagy Gestapóhoz, „bűnös szervezet” volt. A vádat képviselő Végh Tamás szerint a „bűnöző tevékenységéért való felelősséget az egyén közvetlen nemzetközi jogon alapuló felelősségének tekintik”. Szerinte a bűnözőszervezet tagjaként elkövetett bűncselekmények esetében a szervezet tagjainak bűnösségi foka egyenlő, tekintet nélkül arra, hogy milyen szerepet töltöttek be a bűncselekmény elkövetésében.