Nyolcvanhárom éves korában pénteken elhunyt Pozsgay Imre volt államminiszter, egyetemi tanár – közölte a család az MTI-vel.
Pozsgay Imre 1933. november 26-án született Kónyban. Diplomáját 1957-ben szerezte a budapesti Lenin Intézet történelem-marxizmus-leninizmus tanári szakán. 1969-ben megkapta a filozófiai–szociológiai tudományok kandidátusa címet.
Egy évig az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályán sajtóalosztály-vezető, majd 1971–75 között a Társadalmi Szemle főszerkesztő-helyettese volt. 1976–80-ig kulturális, 1980–82-ig művelődésügyi miniszterként dolgozott.
1982 júniusától 1988 júliusáig volt a Hazafias Népfront főtitkára. 1988 júniusban államminiszterként ismét a kormány tagja lett, ahol 1990. májusig dolgozott. 1991 óta a Kossuth Lajos Tudományegyetem egyetemi tanára volt.
Országgyűlési képviselő 1983-ban lett. 1950–56-ig az MDP, 1956–89 között az MSZMP, 1989 októberétől 1990 novemberéig az MSZP tagja.
1987. szeptemberben részt vett a lakiteleki találkozón. 1989 januárjában, a pártvezetők közül elsőként, az 1956-os forradalmat népfelkelésnek nevezte. 1989 augusztusában ott volt a soproni páneurópai pikniken, amelynek keretében több száz keletnémet jutott ki nyugatra.
Pozsgay Imre legutóbb február végén, az NVI-botrány után nyilatkozott a Magyar Nemzetnek. Akkor lapunktól értesült az eseményekről; véleménye szerint a népszavazási törvényben biztosítani kell minden állampolgárnak a jogot, hogy a referendum intézményéhez hozzáférhessen, pártállástól függetlenül. Az NVI Alkotmány utcai központjánál történtekről úgy fogalmazott, „ezek tőlem idegenek”, ahogy szerinte a demokráciától is azok. „Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez az erőszak alkalmazása a jog ellen” – mondta akkor a rendszerváltás után először az MSZP-hez, majd az MDF-hez, aztán 2005-től a Fideszhez kötődő politikus.
A magyar kormány részvétnyilvánítása
„Tisztelettel búcsúzunk Pozsgay Imrétől és őszinte részvéttel osztozunk a család bánatában. Pozsgay Imrének vitathatatlan szerepe volt a rendszerváltásban. A kommunista és szocialista pártban betöltött jelentős szerepe ellenére mindig fontosnak tartotta az ország és a magyar emberek sorsát. Amikor egy nemzeti ügy szólította, félre tudta tenni a pártpolitikát, másokkal együtt részt vett Magyarország Alaptörvényének kidolgozásában is. Nyugodjék békében!” (MTI)
