Folyamatos területharc a Balaton partján

A jegybankelnök felesége, Matolcsy Gyöngyi reagált Kenese állításaira. Nem tudnak megállapodni a vagyonelemek elosztásáról.

Nem sok előrelépés történt. Több levelet küldtünk, amelyekre választ kaptunk ugyan, de igen nehezen közelednek az álláspontok – fogalmaz óvatosan, ám sokat sejtetőn Tömör István, Balatonkenese polgármestere. Legutóbb akkor találkoztunk, amikor a sajtót bejárta a hír: a jegybank Pallas Athéné alapítványa tavaly novemberben megvett egy hathektáros vízparti üdülőt a MÁV-tól, ahol a hírek szerint konferencia-központot hoznának létre.

A polgármesternek nem hiányzott a cécó, most is nehéz szívvel válaszol. Elmondja: az önkormányzat működésének vannak kötelező elemei, milyen feladatokat kell ellátnia, Kenese az ehhez szükséges ingatlanokat és infrastruktúrát kész átadni Akarattyának. Eddig azonban sem a vagyonelemekben, sem a határvonalban nem értett egyet az egymástól elszakadt két település.

Az akarattyaiak két törvénybe „keveredtek bele”, az egyik szerint a leválás után kell a két testületnek fél éven belül a határvonalban megállapodnia, a leválás folyamata ennek a jogszabálynak az ismeretében kezdődött és folyt, mondja a kenesei polgármester. Később született egy másik törvény, amely szerint előre meg kellett volna állapodni a határvonalban, és annak szellemében kiírni a 2014-es népszavazást; a későbbiekben a határvonaltól eltérni már nem lehet. Ez azonban a keneseiek szerint nem történt meg.

– Balatonakarattya a két jogszabályt magyarázná össze eggyé; a régi szerint még, a későbbi alapján már nem lehetett megállapodni. Most húztak egy határvonalat, és onnantól kezdve azt szajkózzák, hogy arról már vitatkozni sem lehet – mondja Tömör István. A fiatal szomszédvár „mindent át akar venni”, soha semmi nem elég számára, ahogy a településvezető fogalmaz, a kívánalmaik messze felülmúlják azt az értéket, amely a falunak a lakossága nagyságához mérten járna. Balatonakarattyára 850 lakos van bejelentve, vagyis az egykori teljes település negyede, ehhez képest a terület 43 százalékára tartanak igényt.

Az új határvonalak szabálytalan kijelölése miatt beadványt fogalmaztak meg Kenesén, de a képviselő-testület úgy döntött, ad még esélyt a megegyezésre.

– Ha az látszik, hogy nem fogunk tudni megegyezni, bírósághoz fordulunk – mondja a város első embere. A beadványt egyelőre csak a jogászok és a polgármester ismeri, mert stratégiai fontosságú megállapítások szerepelnek benne, nem lenne szerencsés, ha az ellenérdekelt fél tudomására jutna.

– Polgármesterként a keneseiek érdekeit kell képviselnem, amibe az is beletartozik, hogy a leszakadni vágyó településrész – amelynek vezetői közül több lényegében budapesti – területrabló elképzelésével szemben nekem fel kell emelnem a szavam, nem akarom, hogy többet kapjanak ellentételezés nélkül, mint amennyi jár nekik – hangsúlyozza Tömör István.

A két település között már állnak az Akarattya elejét és végét jelző táblák. Más területen nem ennyire aktív a fiatal település vezetése: például hogy a kötelező önkormányzati feladatok ellátásához elengedhetetlenül szükséges vagyonelemeket átvegyék. Kenesén betelt a pohár: Akarattyának figyelmébe ajánlják, nem működnek közre a közvilágítás, a közműszolgáltatók által postázott számlák kiegyenlítésében.

A víz és a gáz esetében a mérőórák nyújtanak támpontot, a számlák kifizetését azonban a keneseieknek szinte ki kellett erőszakolniuk, mert a másik település „nekiállt jogászkodni”, vitatta, kik kötötték a szerződéseket, kik az ingatlanok tulajdonosai, a közelmúltban ezért Kenese felmondta a szolgáltatásokat a közművekkel, mert nem kívánják finanszírozni a szomszéd település gáz-, víz- és villanyfogyasztását. – Szerettük volna békésebb, barátságos módszerrel intézni a szétválást, de sajnálatos módon csak így sikerült – állapítja meg Tömör István.

Persze a szomszédos településen épp ellenkezőleg látják a történéseket. Igaz, sokat kellett böjtölnünk, amíg megismertük Matolcsy Gyöngyi polgármester, a jegybankelnök feleségének véleményét. Először január közepén kerestük fel hivatalában, nem találtuk ott, ezért munkatársai javaslatára írásban tettük fel neki kérdéseinket. Erre öt hét alatt sem érkezett válasz, ezért ismét útra keltünk, hátha több szerencsével járunk. Ezúttal félsiker koronázta próbálkozásunkat: a településvezető a hivatalban tartózkodott, ám tárgyalásokra hivatkozva elhárította a személyes válaszadást. Így ismét levélben próbálkoztunk, immár sikerrel.

Akarattya vezetője azt közölte lapunkkal: bár az új önkormányzat szervezeti, szakmai és jogi struktúrájának létrehozása jelentős feladatot rótt az új képviselő-testületre, az érdemi tárgyalásokat már az elmúlt év tavaszán megkezdték Balatonkenesével a vagyonmegosztás tekintetében. Megállapodtak a szomszéddal arról, hogy a tárgyalásokat delegáció útján folytatják, állításuk szerint a testületnek tagja volt a kenesei polgármester és további két képviselő-testületi tag.

A tárgyalások a tavalyi év nyarára abba a fázisba kerültek, hogy hosszas jogi és szakmai egyeztetési folyamat eredményeképpen elkészültek a részleges vagyonmegosztással kapcsolatos szerződések. Ezekben egyfelől megállapodtak volna a végleges vagyonmegosztás elveiről, illetve a szerződésben meghatározott vagyontárgyak Balatonakarattya kizárólagos tulajdonába kerültek volna azzal, hogy a község közigazgatási területén található további vagyonelemek tekintetében a végleges vagyonmegosztás során állapodnak meg.

– A szerződéseket szinte szavanként egyeztettük a kenesei tárgyalóbizottsággal, majd amikor a végleges szöveg kialakult, a kontraktusok a balatonkenesei képviselő-testület elé kerültek. Itt elakadtak a tárgyalások. Az azóta eltelt időszakban Kenese részére több ajánlatot is megfogalmaztunk, ezeket az ajánlatokat azonban Balatonkenese elutasította – hangsúlyozta írásos válaszában Matolcsy Gyöngyi.

Arra a kérdésünkre, hogy Akarattya milyen igényeket fogalmazott meg, a polgármester úgy reagált: a település igényei semmiképpen nem nevezhetők túlzónak. Balatonakarattya a teljes törzsvagyont kéri Balatonkenesétől részleges megállapodás keretében, az egyéb ingatlanokról pedig a végleges vagyonmegosztás során kíván megállapodni. (Talán ezek közé tartozik az a vízparti MÁV-üdülő is, amelyet a polgármester férje által irányított Magyar Nemzeti Bank alapítványa vásárolt meg.) Jelen pillanatban rögzítendő, tette hozzá Matolcsy Gyöngyi, hogy az „Akarattya közigazgatási területén található jogi értelemben vett törzsvagyon a hatályos jogi szabályozás értelmében kizárólag Balatonakarattya tulajdonában állhat”. Szintén fontos körülmény, folytatta, hogy Balatonkenese akkori képviselő-testülete 2013 során számos, jelentős értéket képviselő elemet a törzsvagyonból az üzleti vagyonba helyezett át, tette mindezt azt követően, hogy a köztársasági elnök kihirdette határozatát Balatonakarattya önállóvá válásáról. A balatonkenesei képviselő-testület a 2013. évi vagyonrendeletével gyakorlatilag a Balatonakarattyát illető törzsvagyont csökkentette, már jó előre szűkítette a kötelezően átadandó vagyonelemek körét.

Balatonakarattya álláspontja szerint a vagyonmegosztás tekintetében kizárólag a szakmai, racionális megközelítésnek van helye, bár hogy ezen mit értenek, azt nem fejtették ki. – Ezzel szemben a balatonkenesei álláspont olyan, érzelmileg túlfűtött talajon áll, amely jelentősen megnehezíti az ésszerű kompromisszum létrejöttét. Ezzel a hozzáállással nem tudunk mit kezdeni – vélekedett Matolcsy Gyöngyi. Hozzátette: Balatonkenese a megegyezés alapjaként a kenesei vagyonkatasztert hajlandó figyelembe venni, Balatonakarattya azonban a kenesei ingatlankataszterben rögzített értékeket nem fogadja el, és így az a vagyonmegosztás alapját nem képezheti.

Közölte azt is: a közigazgatási határt a köztársasági elnök határozata állapította meg, amelyet korábban a népszavazás határozott meg. Matolcsy leszögezte: szerinte a belterületi határvonal felülvizsgálatára jogosult jogi fórum nincs, és rendkívül felelőtlennek tartja a kenesei lakosság olyan tájékoztatását, hogy majd Balatonkenese megtámadja a határvonalat. Ennek ellenére Akarattya is békés úton kíván egyezségre jutni. – Számtalan közös érdekünk van, amely indokolná a fokozott együttműködést. Közös a jövőképünk, közös fejlesztéseket hajthatnánk végre, amelynek forrásaira közösen pályázhatnánk – vázolta a negédes jövőképet Balatonakarattya polgármestere.