Kertész Imre fordulatai a politikában

A Nobel-díjas írót minden '89 utáni politikai kurzus próbálta megkaparintani magának.

„a helyzet tíz év alatt folyamatosan romlott, ma a szélsőjobboldal és az antiszemiták szava a döntő. Magyarország régi szenvedélye, a képmutatás és az elfojtásra való hajlam ma ugyanúgy jellemző, mint mindig is. Magyarország a háborúban, Magyarország és a fasizmus, Magyarország és a szocializmus: mindebből semmit nem dolgoztak fel, csak elkendőzték holmi szépítgetésekkel.”

Azt mondta,

„egy olyan országban, mint Magyarország, ezen kívül azt is láthatja, hogy a nácikkal nem tűnt el az antiszemitizmus sem”,

valamint arra kérte az újságírót, hogy „ne nyomja rá a Magyarország-címkét”.

Majd az erre érkező magyarországi bírálatokra reagálva egy következő interjúban azt mondta: „A magyarok nem ismerik az iróniát – a képzetteket kivéve.” A Duna TV-nek pedig úgy nyilatkozott, természetesen magyarnak érzi magát, az építőnek szánt kritikáit pedig nem kellene félremagyaráznia a magyar sajtónak. Három évvel később a berlini Kertész-archívum megnyitása kapcsán egyébként, bár hangsúlyozta, hogy technikai okok miatt döntött a német főváros mellett, azt is mondta, hogy úgy érzi, itt jobban megértik, mint hazájában, Magyarországon.

2012-ben a Le Monde-nak adott interjújában arról beszélt, hogy ugyanaz történik, mint Kádár idejében, Orbán Viktor megbabonázta a magyarokat, akik egyébként is mindig a rossz oldalra állnak, a szélsőjobboldal pedig a harmincas évekhez hasonlóan tör előre, az antiszemitizmus és a cigánykérdés pedig akut probléma, mert a cigányok előbb-utóbb erőszakkal torolják majd meg az őket ért sérelmeket.

Egyébként 2013 szeptemberében, miután betegsége kezeltetése miatt hazaköltözött Magyarországra, a Die Zeitnak úgy nyilatkozott, ha nem lett volna Parkinson-kórja, sosem költözött volna haza, és azt sem érti, hogyan tudott egyáltalán olyan sokáig a magyarokkal élni azok után, amit itt a holokauszt alatt elszenvedett. Ugyanakkor azt is mondta, úgy érzi, hogy Nobel-díj átvétele óta „holokausztbohóc”, egy eladható márka vált belőle.

Politikai nézeteiben azonban ezt követően – külső szemlélő számára legalábbis úgy tűnt – éles fordulat állt be, kezdve azzal, hogy 2014 augusztusában minden különösebb skrupulus nélkül átvette a neki ítélt Magyar Szent István-rend kitüntetését Áder Jánostól, majd mosolyogva fogadta az általa patkánybűvölőhöz is hasonlított Orbán Viktor gratulációját – ezt egyébként sokan korábbi nézeteinek elárulásaként értékelték.

2014 novemberében pedig arról beszélt, hogy egy korábbi The New York Times-interjú során, amelyet vele rögzítettek, nem volt hajlandó diktatúrának nevezni Magyarországot, ezért az interjú végül nem jelent meg, amit az író cenzúraként élt meg.

Végül, bár Auschwitz megismétlődésének réméből a Charlie Hebdo szerkesztőségében történt vérengzés után sem engedett, kifejtette, hogy a demokrácia nem képes megvédeni magát, és csak úgy lehet megvédeni az európai kultúrát és értékeket, ha „kifelé megvédjük, bent pedig megőrizzük a demokráciát” – mondta, felvetve azt az elképzelést is, hogy Párizs kétszáz év múlva muzulmán város lesz. Később a magyar kormány a migrációs válság közepette júniusban úgy döntött, szögesdrót kerítést emel a déli határon, Európa számos vezetője pedig hónapokon keresztül kritikák kereszttüzében tartotta az Orbán-kormányt. Kertész viszont gyakorlatilag kiállt az iszlám ellen való védekező stratégia mellett azzal, hogy vállalta a Végső kocsma című könyvében korábban írt Európa-kritikus sorait. Itt azt taglalja, hogy „a muzulmánok elárasztják, megszállják és elpusztítják Európát, és hogy az európaiak hogyan viszonyulnak mindehhez, az öngyilkos liberalizmussal és a buta demokráciával.”

Kijelentése nyomán ezúttal a kormánypárti sajtón volt a sor, hogy véres kardként hordozza körbe Kertész szavait, és a baloldalon, hogy elhallgassa. A kör bezárult.