A panelházak között álló Ecseri úti Sparon még mindig nagy betűkkel hirdeti a felirat: vasárnap zárva. Pedig lehet, hogy ezen a héten már az utolsó nap is nyitva kell majd tartaniuk, de biztosat még nem tud a névtelenséget kérő, pékárut kipakoló dolgozó. Két beosztást készítettek ezért, és nem tudják, mikor érkezik majd „a központi utasítás”, amely eldönti, hat- vagy hétnapos lesz a eladók munkahete. A dolgozók legtöbben nem örültek Rogán Antal, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter hétfői bejelentésének, „voltak idézhetetlen, sőt szalonképtelen vélemények is” – mondja mosolyogva az eladó. Ugyanakkor – teszi hozzá – aggódtak a kollégái akkor is, amikor tavaly március 15-én bevezették a kötelező vasárnapi boltzárat, féltették az állásukat. Aztán amikor kiderült, hogy maradhatnak, hamar megszokták, hogy van egy fix szabadnapjuk, amikorra tervezhetnek.
Árnyalja a képet az üzlettel szemben álló bódéban berendezett pékség vezetője. Ugyanazt mondja, mint előző nyilatkozónk, csak indulatosabban, rózsaszín műkörmös mutatóujjával jelzi, hogy csupáncsak ez az egyetlen nap pihenője volt a Spar szerinte agyonhajszolt dolgozóinak. Értelmetlennek tartja, hogy nyitva legyen vasárnap a közért, ugyanis a javarészt nyugdíjasok lakta környéken a hét utolsó napján szinte semmekkora forgalom nem volt. Éppen ezért ő maga szombaton sem nyitott ki, mivel elmondása szerint már akkor sem volt túl sok vásárló. Mint mondja, a vasárnapi zárva tartás bevezetésekor az üzletsoron csak egyetlen bódé tulajdonosa határozott úgy, hogy kisboltként ők nyitva tartanak majd. Két hétig csinálták, aztán a gyér forgalom miatt a vasárnapokon lehúzták a rolót ők is.
A Lurdy Házban lévő Reálban sem tudják még, kinyitnak-e három nap múlva. – Ott dől el – mutat felfelé egy az üdítőknél pakoló eladónő. Arról számol be, többen is örültek a kötelező boltzár eltörlésének, mivel így több pénzhez jutnak majd. Viszont neki így törnie kell majd a fejét, mivel két gyermeke van. Ezzel együtt vegyesek az érzelmei a megváltozott szabályokkal kapcsolatban: eddig volt egy biztos pihenőnapjuk, viszont elestek a vasárnapi prémiumtól. Két kisujját mutatja fel, úgy mondja: akármelyiket harapom meg, ugyanúgy fáj.
Vasárnap egyébként a mozit és a büfét leszámítva a plázában eddig zárva tartott minden üzlet, még az is, amelyiknek nem lett volna kötelező. Többen ugyan próbálkoztak a nyitva tartással, de nem volt értelme. Nem életszerű például, hogy vasárnap este filmnézés előtt beugrana bárki is mondjuk hátizsákot venni. Mindezt a földszinti táskabolt két felháborodott eladója meséli el. Családcentrikusnak mondják magukat mindketten, és állításuk szerint korábban is csodálkoztak azokon, hogy valaki vasárnap „plázában lófrálással” tölti a szabadidejét, ahelyett hogy mondjuk kirándulni menne a szabadba. Arra, mennyire gyorsan szokták meg a vásárlók, hogy vasárnap nincs nyitva semmi, egy rákospalotai példát hoznak: az ottani AsiaCenter hiába várta vevőit a hét minden napján, vasárnap csak lézengtek az üzletben. Egyikük sem érti, miért kellett ilyen gyorsan dönteni erről a kérdésről; persze akkor is értetlenkedtek, amikor a boltzárat bevezették: mivégre ez a gyorsaság. – Épp hogy megszoktuk, erre most eltörlik – fakadnak ki.
A Közvágóhídnál álló Tescóban épp az árcédulákat helyezi el egy fiatal nő, amikor megszólítjuk. Tekintetével máris keresni kezdi az üzletvezetőt, de mi az ő véleményére vagyunk kíváncsiak. Lassan, megfontoltan mondja: a dolgozók szempontjából nem épp optimális döntés, de anyagilag kifizetődő lehet nekik. A pénztáros, egy idősebb hölgy viszont mosolyog: örül a boltzár eltörlésének, mert ő is vasárnap szokott vásárolni.
