Vasárnap egyébként a mozit és a büfét leszámítva a plázában eddig zárva tartott minden üzlet, még az is, amelyiknek nem lett volna kötelező. Többen ugyan próbálkoztak a nyitva tartással, de nem volt értelme. Nem életszerű például, hogy vasárnap este filmnézés előtt beugrana bárki is mondjuk hátizsákot venni. Mindezt a földszinti táskabolt két felháborodott eladója meséli el. Családcentrikusnak mondják magukat mindketten, és állításuk szerint korábban is csodálkoztak azokon, hogy valaki vasárnap „plázában lófrálással” tölti a szabadidejét, ahelyett hogy mondjuk kirándulni menne a szabadba. Arra, mennyire gyorsan szokták meg a vásárlók, hogy vasárnap nincs nyitva semmi, egy rákospalotai példát hoznak: az ottani AsiaCenter hiába várta vevőit a hét minden napján, vasárnap csak lézengtek az üzletben. Egyikük sem érti, miért kellett ilyen gyorsan dönteni erről a kérdésről; persze akkor is értetlenkedtek, amikor a boltzárat bevezették: mivégre ez a gyorsaság. – Épp hogy megszoktuk, erre most eltörlik – fakadnak ki.
A Közvágóhídnál álló Tescóban épp az árcédulákat helyezi el egy fiatal nő, amikor megszólítjuk. Tekintetével máris keresni kezdi az üzletvezetőt, de mi az ő véleményére vagyunk kíváncsiak. Lassan, megfontoltan mondja: a dolgozók szempontjából nem épp optimális döntés, de anyagilag kifizetődő lehet nekik. A pénztáros, egy idősebb hölgy viszont mosolyog: örül a boltzár eltörlésének, mert ő is vasárnap szokott vásárolni.
