„Hazánk érdeke az Unió és a törökök közeledése”

Az ankarai exnagykövet szerint Törökországban most úgy érzik magukat, mint mi a rendszerváltás előtt.

A magyar–török kapcsolatok utóbbi évekbeli fejlődését nemcsak a diplomáciai aktivitás segítette elő, hanem az is, hogy Magyarország a Törökországhoz legközelebbi fejlett ipari ország, ráadásul a magyarságot általános, pártállástól és műveltségtől független szimpátia övezi arrafelé – mondta el az MNO-nak Hóvári János, aki 2010 és 2014 között látta el országunk nagyköveti feladatait Ankarában. Az exdiplomata közölte: a törökök úgy tartják, a magyarok rokonaik, éppen ezért számíthatunk rájuk. „Ezt az urál-altaji nyelvrokonságra alapozzák és nem a 16. századra, amelynek bonyolult eseményeiben csak a műveltebbek tudnak eligazodni. A szultánok akkoriban nemcsak velünk, hanem szinte az egész világgal harcban álltak” – avat be Hóvári a kisázsiai nép gondolkodásába.

A két nép közti kapcsolatok azért bírnak nagy jelentőséggel, mert a napokban ismét kiéleződtek az Európai Unió és Törökország közötti viták: noha az európaiak vízummentességet ígértek arra az esetre, ha a törökök megfogják a területükön keresztülfolyó migrációs áradatot, mindeddig csak Ankara tett  lépéseket az egyezmény betartása érdekében. Recep Tayyip Erdogannál azonban a minap elszakadt a cérna, és belengette, hogy felfüggesztik az egyezmény végrehajtását mindaddig, amíg valóban meg nem kapják a könnyítést. Mindemellett a szomszédban tombol a szíriai háború, ráadásul Ankara korábban egy orosz vadászgép lelövése nyomán Moszkvával is igencsak összeveszett.

Hóvári János úgy látja: minden EU-tagállamnak, Magyarországnak pedig különösen is érdeke, hogy Törökország az Égei-tengeren megfogja a migránsáradatot. „Meg is tette, ezt számadatok bizonyítják. Hogy meddig fog ez tartani, nem tudjuk, de legyünk bizakodók” – tette hozzá. A vízummentességről egyúttal kijelentette: a török politika és társadalom legfőbb vágya, hogy az állampolgárok vízummentesen utazhassanak az uniós térségbe.

„A török értelmiség és üzleti világ épp azt a megalázást érzi, amikor Berlinbe, Párizsba vagy Budapestre kíván utazni, a sorban állás és hivatalnoki rutinkérdések megválaszolása közepette, mint amit mi éreztük 1990 előtt, amikor nyugatnémet vagy francia vízumért álltunk sorban”

– vont párhuzamot a diplomata. Közölte: az európai közvélemény nem nagyon tudja, hogy Törökország már rég nem az az egzotikus keleti hely, ahol nagy a szegénység és az állampolgárok menekülni akarnak onnét. Akik elmentek, azért mentek el, mert hívták őket dolgozni, szükség volt ugyanis rájuk a nyugat-európai gyárakban.

És hogy kell-e számítani a törökök áradatára? Hóvári úgy látja, akkor sem kell attól tartani, hogy ellepik az EU-t, ha megkapják a vízummentességet. Ennek oka egyrészt, hogy Törökországban nincs mindenkinek útlevele, másrészt hogy a törökök közötti kivándorlási szándék nem nagyobb, mint a kelet- és közép-európaiaké. Sokan közülük inkább Törökországban indítanak vállalkozást megtakarításaikból. A mostani helyzet előtt ugyanakkor értetlenül állnak: a középosztály nem érti, hogy európai vonzódása és műveltsége, viszonylagos anyagi jóléte ellenére miért „rosszabb”, mint a dél-amerikaiak, akik vízummentesen utazhatnak – magyarázta Hóvári János.

Az egykori diplomata szerint hazánknak az az érdeke, hogy Törökország közeledjen az EU-hoz, még úgy is, hogy sok tekintetben éretlen a tagságra. Az igazsághoz hozzátartozik ugyanakkor, hogy az Európai Unió sem érett meg arra, hogy Törökországot befogadja, ezt pedig mindkét oldal tudja. Noha a közeledés, a rendszerek harmonizálása mindkét félnek fontos, de arról, hogy ezt épp mely területen kell előrevinni, súlyos vita zajlik Ankara és Brüsszel között.

Az EU és Törökország viszonya egy hosszú házassághoz hasonlítható, amelyben vannak viták, de elválni nem szabad

– szemléltette a helyzetet.

„A törököket kizárni akarók már nem a török bevándorlóktól félnek, hanem a keresztény és muzulmán értékek konfrontációjától, Törökország azonban jelenleg alkotmányát tekintve szekuláris ország” – mondta el Hóvári. Úgy látja: ha Erdogan beépíti az új alaptörvénybe az iszlám hagyományait, az súlyos belpolitikai összecsapásokat eredményezhet, amitől a török–uniós kapcsolatok is rosszra fordulhatnak. Azt azonban a volt nagykövet is elismerte, hogy a török férfiak közül már sokkal többen járnak péntekenként mecsetbe, mint néhány évtizede, és a nemzeti italukat, a rakit is egyre többen tekintik alkoholnak. Úgy látja azonban, hogy a török iszlámfelfogás sokkal megengedőbb, mint számos más országé, és ugyan kimozdult az inga a vallásos hagyományok oldalára, idővel vissza fog lendülni az európai értékek felé. „Erre garancia az a török középosztály, amely legalább 15-20 millió embert jelent, akiknek élete Európa vonzásában zajlik, ráadásul többségük lelkes híve és követője a nyugatos Törökország megteremtőjének, Mustafa Kemal Atatürknek” – magyarázta Hóvári.

A volt nagykövet a török–magyar kapcsolatok fejlesztése terén nagy jelentőséget tulajdonít a keleti nyitás politikájának. Őt 2010-ben hívták haza Kuvaitból a globális nyitás politikájának kidolgozására – ez lett végül a keleti nyitás, mivel a globális szót túlzottan szakpolitikainak vélték –, a 2010-ben felállt új külügyi irányítás pedig a diplomata szerint Törökországra mint politikai-gazdasági-kulturális erők szinergikus központjára tekintett, és ezért a kapcsolatok javítására törekedett. Hóvári úgy látja, bepótolták az azelőtti húsz évben elmaradt kapcsolatépítést, Orbán Viktor 2013. december 18-ai ankarai hivatalos látogatásakor pedig több mint egy tucat új megállapodást írtak alá. „A gazdasági kapcsolatok szinte maguktól fejlődtek, a kétoldalú áruforgalom tartósan 2 milliárd euró fölé kúszott, jelentős magyar aktívummal, ráadásul kinyílt a hatalmas török piac a magyar vállalkozók előtt” – ismertette az eredményeket az abban az időben már ankarai nagykövetként dolgozó diplomata.

A két ország viszonyát az sem terhelte meg, hogy nem épülhet nagymecset Budapesten, és a Szigetvárra álmodott minaret sem valósul meg. Hóvári János szerint ezek az ügyek a szükségesnél nagyobb médiavisszhangot kaptak, nincsenek különösebben hatással a magyar–török kapcsolatokra. A budapesti törököknek egyébként van imádkozóhelyük, miként a többi magyarországi muszlimnak is, igaz az a józsefvárosi imahely elég romos, ezért merült fel török részről az építkezés ötlete. Mint kiderült, az az épület, amelyet egy túlbuzgó török hivatalnok feltett a netre, sohasem volt az egyezkedés tárgya, a volt nagykövet szerint ráadásul néhány hónapja „nagyon magas szinten” egyeztek meg arról, hogy nem épül új mecset Budapesten.

Ami viszont talán kedvezőtlenebbül érinti a viszonyt, az az, hogy a magyar kapcsolatokat kiemelten szorgalmazó Ahmed Davutoglu nem ül már a miniszterelnöki székben. „A volt kormányfő rendszerében stratégiai helyünk volt. Ismerte a történelmünket is, ami számomra akkor derült ki, amikor a Hősök terén együtt néztük meg a királyszobrokat” – avatott be Hóvári János.

A volt diplomata szerint a magyar–török kapcsolatok a két nép ősi, valamint 18–20. századi barátságáról, közös vagy hasonló történelmi tapasztalatairól szólnak. Úgy látja, ezt mindkét országban át kell örökíteni új, 21. századi formában: digitális felületeken, mert a hagyományos olvasás – sajnos – már nem „trendi”. Közölte: szükségünk van a török értelmiséggel való elmélyült és folyamatos kapcsolattartásra, mert hírünket a világban sokfelé a törökök viszik tovább.

Hóvári János fontosnak tartaná, hogy Magyarország felé egy újfajta kulturális turizmus induljon meg Törökországból, s hogy a művelt török középosztálynak a magyar világ kézzelfogható legyen. „Tudnak valamit Szigetvárról, Mohácsról, Siklósról, miként Egerről is, erre építve kellene új megközelíthetőségi infrastruktúrát létrehoznunk. Ki kell építeni a Pécs-pogányi nemzetközi repülőteret, hogy komolyabb szállítógépeket is lehessen fogadni, ezzel Isztambul és a Dél-Dunántúl közvetlen kapcsolatba kerülne egymással” – javasolja a volt nagykövet. Szerint így Szigetvár vagy Mohács a történelemtankönyvből átléphet a valóság dimenzióiba, a termálszállók megtelnek, és a térség kiváló borai is fogyni fognak. „A gazdasági szálak maguktól is erősödni fognak, a politika világa pedig éli a maga sajátos életét” – tette hozzá.