Gyurcsány Ferenccel és Bajnai Gordonnal írt alá, majd pártot alapított a Gyurcsány–Bajnai-oldallal szemben. Sólyom László köztársasági elnöki kampányát vitte, hogy aztán a zöld globalizációkritikát megjelenítse a politikában. Liberális gondolatok megfogalmazójaként élesen szembekerült a liberális elittel, miközben ügyvédként Orbán Viktort védte, és kiállt a jobbikosok jogai mellett is. Eddigi pályájából adódóan is egyszerre volt megosztó, de egyben sokak által tisztelt személyiség Schiffer a politikában: véleménye mindenkinek volt róla, és neki is megvolt a maga gyakran sarkos véleménye mindenről, amit soha nem is próbált véka alá rejteni.
Bár a közélet iránt érdeklődők többsége feltehetőleg 2009-ben figyelt fel először az akkor pártot alapító Schiffer Andrásra, politikai pályája nem ekkor kezdődött. A zöld párt mostani társelnöke a rendszerváltás környékén tűnt fel először, egy általa is jegyzett, a KISZ-kongresszushoz szóló nyílt levélről pedig 1989. április 10-én számolt be az MTI. Ebben az apparátuselvű szervezet lebontását és demokratikus működést követeltek az aláírók, akik közt Schiffer mellett megtalálható volt az Unió a Demokratikus Szocializmusért (UDSZ) testület tagjaként tevékenykedő Bajnai Gordon, a KISZ KB-titkár Gyurcsány Ferenc és a KISZ-szóvivő Szilvásy György is.
„1989 tavaszán, amikor nem lehetett kristálytisztán látni, merre fejlődnek a dolgok, az egész pártállami nómenklatúrában egy ember volt, aki odacsapott az asztalra, egzisztenciális kockázatot is vállalva. [ ] Ez Gyurcsány Ferenc volt”
– nyilatkozta ezekről az időkről 2014-ben az Indexnek Schiffer.
A KISZ-utód Demiszből való távozása után Gyurcsány megalapította 1989-ben az Új Nemzedék Mozgalmat, ennek tagja volt Schiffer is, a későbbi miniszterelnökök viszont aztán inkább az üzleti életben kezdtek építkezni. Schiffer András 1990-ben az Ifjú Szocialisták Mozgalmának ügyvivője lett, 1991-ben Alkotmánybírósághoz is fordult a világnézetileg semleges oktatás mellett kiállva, hogy aztán szervezete háttérbe szoruljon.
Itt tíz évet ugornunk kell a pályaívben, hiszen ezalatt az idő alatt Schiffer András közéleti működése takaréklángon volt. Talán itt érdemes kitérni a családra, hiszen ismertebb neveket találunk. Dédapja az 1946-ban kikiáltott Magyar Köztársaság második elnöke, illetve a Magyar Népköztársaság elnöki tanácsának első elnöke, Szakasits Árpád. Az LMP-s politikus nagybátyjai Schiffer Pál filmrendező, illetve Schiffer János volt MSZP-s főpolgármester-helyettes. Apja Schiffer Péter bankszakember, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének volt főigazgató-helyettese. Felmenői miatt korábban durva támadások is érték Schiffert, Lázár János például kommunista kollaboráns leszármazottjának nevezte őt. A fideszes politikus megszólalását elítélte aztán Schiffer János is. Az LMP társelnöke egyébként még családi feddést is kénytelen volt elviselni: emlékezetes, nagynénje, Schiffer Anna a Galamuson rótta meg 2012-ben, amiért mosolyogva beszélgetett jobbikosokkal. Schiffer András egyelőre nem alapított családot, bár ismereteink szerint unokaöccseivel sok időt tölt.
Az ügyvédként tevékenykedő Schiffert aztán már a zöldmozgalmak környékén találjuk az ezredforduló után: 2003-ban egy „rendőrségi erődemonstráció áldozatául esett Greenpeace-aktivisták” mellett kiálló nyilatkozatot írt alá. Egy évvel később már a Védegylet képviseletében állt ki a Zengő mellett – tíz évvel később megvolt a Sólyommal közös emléktúra is –, hogy aztán 2006-ban a Társaság a Szabadságjogokért ügyvivőjeként szólaljon fel a rendőri erőszakkal szemben. Alkotmánybírósági indítványt jegyzett a gyülekezési jogot korlátozó fővárosi rendelettel szemben, és Orbán Viktor Fidesz-elnököt is képviselte ügyvédként a bíróságon. A Fővárosi Ítélőtábla 2007-ben úgy ítélte meg: Orbán nem sértette az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium jó hírnevét, amikor azt mondta, hogy a rendőrség politikai utasításra hajtott végre brutális akciókat a lakosság ellen október 23-án.
„Nem vagyok sem komcsi, sem Orbán ügyvédje” – 2010-ben már ezzel a címmel jelent meg interjú Schifferrel a Hetekben. A politikusnak, illetve 2009-ben alapított pártjának innentől fogva visszatérő tapasztalata lett a folyamatos beskatulyázási kísérlet: a globalizációkritikus szervezetet baloldalra sorolták, így a többi balos párt mellé igyekeztek benyomni, míg mások folyamatosan úgy vélték, a különállás a jobboldallal való kokettálást jelenti.
„Az életrajzomból mindenki annak megfelelően mazsolázott, hogy milyen füleknek kedves összeesküvés-elméletet akart fabrikálni, és azzal a másik oldalt besározni. Nekik azt üzenem, hogy játsszák le egymás között ezeket a meccseket, és minket majd csak a végeredményről értesítsenek”
– mondta ezekről a kísérletekről az említett 2010-es interjúban. Annál is inkább említhette a saját életrajzát, hiszen az LMP vezetőjeként, egyik karakteres alakjaként hamar össztűz alá került, és rendszeresen felrótták neki liberális értelmiségiek, miért mosolyog az egyik képen Novák Előddel, vagy épp miért vitázik Vona Gáborral.
Schiffer András szembehelyezkedése a liberális fősodorral ugyanakkor már 2006 végén is nyilvánvaló volt: négy társával – köztük Lovasi Andrással – közösen ekkor léptek ki a Szeretem Magyarországot Klubból, miután ennek egyes akcióit túl kormányközelinek érezték. Gyurcsány őszödi beszéde menthetetlen, és „ideje lenne kiszállni abból a mókuskerékből, hogy még mindig inkább Gyurcsány, vagy visszajön Orbán” – írták a kilépők, ugyanakkor úgy látták, erős kisebbséget alkotnak.
Schiffer első jelentős közéleti lépése Sólyom László elnökké választásának elősegítése volt. A Védegylet Sólyom for President nevű munkacsoportját ő vezette, aztán az LMP-vel együtt 2010-ben kiállt Sólyom újraválasztása mellett is. A Fidesz viszont ekkor már mást szeretett volna. Sólyom árkokon túllépő, a megosztott magyar közéletben valami újat mutatni kívánó karakterét Schiffer később is közel érezte magához. Három éve a Népszabadságnak például kifejtette, hogy „az elnök úrnak ugyanaz az ökopolitikai hitvallása, mint a Védegyletnek vagy az LMP-nek: ebben van konzervatív és liberális hagyomány is. Jogpolitikában, emberi jogi kérdésekben liberális, a jogállami intézmények tekintetében, például a szólás szabadságának a korlátozhatósága ügyében is. [ ] Az abortusz kérdésében pedig Sólyom László konzervatívabb nálam.”
Talányosabb névvel nem is indulhatott volna Schiffer pártja 2009-ben: a Lehet Más a Politikába sokan sok mindent láttak bele, ami később még pártszakadáshoz is vezetett. „Az elég súlyos szembesülés, hogy a nevünkbe sokan sokfélét beleértettek. Olyanok is, akik beléptek ebbe a pártba, és olyanok is, akik választóként kerültek kapcsolatba velünk. A név nem más, mint a 2000-ben Porto Alegrében zászlót bontó nemzetközi globalizációkritikus mozgalom jelszavának – Lehet más a világ! – az utánérzése. Mutassuk fel, hogy a válságban lévő globális kapitalizmussal szemben felvázolható egy alternatív globalizáció” – fejtette ki mindezzel kapcsolatban a politikus két évvel ezelőtt a Magyar Narancsnak.
A párt a 2009-es európai parlamenti választáson ért el kiugró eredményt, egy évvel később pedig az öt százalékos küszöböt bőven átlépve az Országgyűlésbe is sikeresen juttatta be tizenöt képviselőjét. Miután ekkor esett ki az SZDSZ, a zöld párt sokáig küzdött a bélyeggel, hogy valójában a szabad demokraták politizálásának folytatója, és hogy többek szerint a szavazóik közt is nagyobb átfedés található. Ez ellen az egyik leghangosabban Schiffer tiltakozott, már az Indexnek adott 2006-os interjújában is arról beszélt: egykori SZDSZ-szavazóként csalódott, hogy „a párt vezérkara inkább ideges”, ha emberi jogi hagyományaira emlékeztetik. A későbbi pártalapító emberi jogokról vallott elképzeléseibe nem fért bele a rendőrattak, ahogy Orbán vagy a radikáljobbos Gaudi-Nagy Tamás szólásszabadságának korlátozása sem.
„Nekem huszonéves egyetemistaként, először az volt furcsa, hogy ’94-ben mondvacsinált okokból, a politikai logika elemi szabályait felrúgva koalícióra léptek az abszolút többséget szerző MSZP-vel. Miért nem voltak inkább konstruktív ellenzék?”
– tette fel a kérdést tíz évvel ezelőtt Schiffer az SZDSZ-szel kapcsolatban. Akik a 2010 és 2014 közötti ciklusban baloldalról rá akarták tolni az LMP-t az MSZP-vel és a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalícióval való összefogásra, valószínűleg nem vették észre, hogy Schiffer már 2006-ban elmondta azt, amit később az LMP krédójának is tekintett: hogy mindkét oldal csődöt mondott, az 1990 után szocializálódottak „pártállástól függetlenül folyamatosan azzal szembesülnek, hogy a demokratikus jogállamot azok sem igazán szeretik és tartják tiszteletben, akik ebből élnek”. Schiffer ugyanitt úgy vélekedett, hogy egy majdani jobboldali kormány ugyanezekkel az eszközökkel fog tort ülni.
A parlamentbe bekerülő LMP frakcióvezetője is Schiffer András lett, hogy aztán a legaktívabb képviselővé váljon. A 2014-es összesítés szerint a lezárult ciklusban 959 alkalommal szólalt fel, ülésnaponként átlagosan közel háromszor. Az ügynökakták nyilvánosságát célzó törvényjavaslatot újra és újra hiába benyújtó politikus parlamenti ténykedéséről, legemlékezetesebb megszólalásairól, javaslatairól részletes cikkben számoltunk be kedden.
A látványos akcióival, láncolásokkal, villámcsődületekkel a figyelem középpontjába kerülő LMP modellje rendszerint az volt: kijönnek a rendőrök, elviszik őket, majd a konszolidáltabb stílusáról ismert Schiffer inkább ügyvédként siet a segítségükre.
A párton belüli konfliktusok ugyanakkor végigkísérték a társelnököt, és ezt már címében is mutatta a 2013-ban a pártból kiváló politikusokkal készült interjúkötet, a Béke sose volt is. Ebből kiderül, hogy a távozók már az alapítótag Vay Márton korai kiválásában is Schiffer felelősségét látták, és később is konfliktusos személynek gondolták, aki szeret maga dönteni mindenről.
Ugyanakkor a pártra áldozott energiáit mindenképp kiemelendőnek nevezték: Rauschenberger Péter például megjegyezte, „az LMP első háromszáz tagja jórészt az ő telefonkönyvéből ugrott elő”. A baloldali pártokkal való összefogást sürgetők nem látták tarthatónak azt az értékszintézist sem, amelyet Schiffer szerintük vallott, tehát hogy különböző világnézeteket kell egyesíteni, nem deklarálva, hogy az LMP baloldali párt. Személyeskedés is bőven akadt, a volt LMP-s Scheiring Gábor például kijelentette: „az elmúlt négy-öt évem Schiffer András pszichológiai szakkörként telt el. Sok szempontból nem tudta magát elfogadni, és folyamatosan kompenzált.”
Schiffer első lemondása aztán 2012 elején következett be: távozott a frakcióvezetői posztról, helyére Jávor Benedek lépett. A lemondás okaként felmerült, hogy a politikus külön indulna, míg mások inkább összefognának: Schiffer a mostani visszavonulásáról szóló indexes interjúban sem cáfolta, hogy akkor taktikai háttérbe lépésről volt szó. A belső konfliktusok viszont továbbra is megmaradtak, a párt kongresszusa pedig elutasította a választási szövetséget, így többen platformot hoztak létre, majd később Párbeszéd Magyarországért néven új pártot alapítottak. Mielőtt azonban még kiváltak volna a távozók, az LMP-ben új frakcióvezető-választást kellett tartani, mivel Jávor lemondott a posztról – ennek oka az volt, hogy a kongresszus elutasította az Együtt 2014 pártszövetséggel való együttműködést. Mivel a később Párbeszéd Magyarországért néven új pártot alapítók nem tartották elég konszenzusosnak a személyét, csak többszöri nekifutásra került újra Schiffer a frakcióvezetői posztra,
Ugyan Schiffernek apróbb megjegyzései voltak a korábbi párttagokról – például Scheiringet a VS-nek Hugo Chávez magyar hangjának nevezte –, az Indexnek a szakítás kapcsán még azt mondta:
„Ez olyan dolog, mint hogy együtt élsz egy csajjal, utána szétmentek, noch dazu van gyereketek is, akkor utána nem teszed ki az ablakba, hogy milyen disznóságokat művelt veled a négy fal között.”
Bár az LMP-sek 2014-ben is bejutottak a parlamentbe, illetve az EP-be, látványosan növekedni sosem tudtak, amit Schiffer hol a belső konfliktusokkal magyarázott, hol azzal, hogy túl közel van a szakítás, és újra kellett építkezni. Eközben a 2014-ben kezdődött ciklus felére majdnem minden ismertebb név kikopott a társelnök mellől: a PM-be távozók mellett háttérbe vonult Vágó Gábor éppúgy, mint Ertsey Katalin és Osztolykán Ágnes.
A politikusnak nemcsak párton belül voltak nagy vitái, a kívülállását elutasítók is bőven támadták, köztük főként a DK-sok. A konfliktus aztán a 2014-es parlamenti választás után lett látványos, miután Schiffer az ATV-n úgy fogalmazott, hogy „túlméretezett hisztéria” alakult ki a német megszállási emlékmű körül. Az LMP társelnöke a reakciókat így foglalta össze:
Persze jelzőkkel Schiffer sem fukarkodott soha: érdemes például a keresőben végigfutni, hányszor és hányakra használta az elmúlt években az álbaloldali kifejezést.
Szintén Schiffer kívülállását mutatja, hogy még egészen hétköznapi dolgok kapcsán is hírértéket tudott produkálni: a PM-esek még azt is felvetették a könyvben, hogy nem elég divatos a farmerdzsekije, amire a politikus aztán ironikus választ adott. Hír lett régi mobiltelefonjából és a lecseréléséből is, most pedig az Indexnek arról beszélt: nem használ bankkártyát, azt sem tudja pontosan, havonta mennyit keresett.
Bár megosztónak bizonyult, egyénisége okán a különböző oldalak tiszteletét is ugyanúgy ki tudta vívni: beszámoltunk róla, hogy az LMP társelnöki pozíciójából és a parlamentből való távozását a Jobbik-elnök Vona Gábor is sajnálta. Schiffer András visszamenne ügyvédnek – 2014-től a megváltozott szabályok miatt nem gyakorolhatta hivatását –, illetve a párt hátországában tevékenykedne tovább. És hogy miért nem sikerült szerinte? „Azt már sikerült átvinnünk, hogy az LMP mit utasít el az elmúlt huszonöt évből. Amit nem sikerült, hogy mire mond igent a következő huszonöt évre. És ez az, aminek a feltételeit pártpolitikával, parlamenti keretek közt nem biztos, hogy meg lehet teremteni.”
